Kiskőrösön az evangélikus templomban, az újévi ünnepi istentiszteleten megkeresztelik Petrovics István és Hruz Mária elsőszülött gyermekét, Sándort.
Koren professzor megtiltja diákjainak, hogy a Galga jegén korcsolyázzanak. Petőfi összebeszél osztálytársaival, ha napközben nem lehet, majd éjjel próbálkoznak. Másnap kiderül az éjszakai kiruccanás, a büntetés térdeplés az osztály előtt.
Petőfi úgy összeveszik anyósával, hogy „csaknem pofozásra került a dolog".
Petőfi – Etelke betegsége miatti – közel kétheti távolléte után újra betoppan Vachottékhoz. Ekkor értesül a házigazdától Etelke elhunytáról.
A tervezett temetést el kell halasztani, mert a halottas ágyon is nagyon szép Etelkét tetszhalottnak vélik, – a Honderű január 9-i száma szerint – „nemcsak tagjai hajlékonyak, hanem némi testmelegséget is véltek rajta felfedezni”.
A család barátai kísérik fáklyákkal Etelke koporsóját nyughelyére. A lány halála komoly publicitást kap. A Jelenkor január 12-i száma is hírt ad Etelke haláláról, s a városi halottasházak létesítésére vonatkozó javaslatot tesz.
Petőfi Pesten szembesül azzal, hogy a kezdetben lesajnált konzervatív Gyüldének egyre több tagja van, a Pilvax köréből is beléptek a társaságba. A gyüldei ifjakhoz című költemény megjelenését – a katolikus papok elleni durva támadás miatt –az 1848-as új sajtótörvény is tiltaná.
Reseta János könyvvizsgáló ajánlja, hogy pozitív kicsengésű verssel nyissa az Összes költeménye kötetet. Petőfi megírja a Szabadság, szerelem! versét, új jelszót kap élete és költészete, leváltva a „Koldustarisznya és szabadság”, illetve a korábbi „aut Caesar aut nihil” jelszót.
Mészáros Lázár távollétében Petőfi Vetter Antal helyettes hadügyminiszterhez fordul az őrnagyi előléptetés ügyében. Vetter ismeri a költő katonai előéletét, megrója a szabálytalan egyenruha miatt is.
Levélben fordul Kossuth Lajoshoz, kéri, hogy helyeztesse át Bem táborába, hiszen „mostanában (…) gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember”. Ha ez nem lehetséges, akkor a kormány adjon „egy kicsiny összeget”, hogy magánemberként mehessen Bemhez, kitanulni a katonamesterséget.
Petrovics István kérelemmel fordul József nádorhoz, hogy tartozásai kifizetésére haladékot kapjon. A kérelmet fia tisztázza le szép kézírásával.
Az Életképekben megjelenik a már decemberben megírt Reszket a bokor, mert… című költeménye. A szállóigévé vált, felhívásszerű zárósorokra majd csak később érkezik a válasz.
„Vörösmartyné és Vachott Sándorné mindig ölbe vette és hurcolta, s ezáltal úgy megszokta a ringatást [Zoltán], hogy azóta néha példanélküli vesződségekkel lehet csak elaltatni”.
A Pesti Divatlap közli, hogy Petőfi visszautasította a Kisfaludy Társaság tagsági felkérését. Az ok, hogy a felvétel nem automatikus, a jelöltekről a közgyűlés szavaz. A költőt ez sérti. Petőfi a következő évben is eláll a felkéréstől.
Meghal Rózsavölgyi Márk hegedűművész, a csárdás „atyja”. Petőfi verssel búcsúztatja.
Késő este Petőfi Aranyt értesíti arról, hogy hozzákezdett Lehel vezér című elbeszélő költeménye írásához.
Legkésőbb a Pesti Hírlap apróhirdetéséből értesül arról, hogy a számára ismeretlen Arany János nyerte a Kisfaludy Társaság költői beszélyre kiírt pályázatát. Elkéri a Toldi kéziratát Erdélyi Jánostól, a társaság titkárától.
A fősereg Vízaknára húzódik. Petőfi a Bemtől kapott lovon tart a csapattal.
Barátja, az éppen vándorszínész Dobsa Lajos vendégszereplését nézi meg a Nemzeti Színházban. Kotzebue egyfelvonásosában (Legjobb az egyenes út) fellépő Dobsáról, a „nem mindennapi tehetségre mutató” ifjúról elragadtatva ír.
Megjelenik az Összes versek második kiadása, két kötetben, ezerötszáz példányban.
Német nyelvű röplap is napvilágot lát Petőfi személyleírásával, sőt román nyelvű, cirill betűs körözőlevél is megjelenik. A költőt a téves adatok nem izgatják, de felháborodik azon, hogy „öltözéke német divat szerinti”.
A tizenegy éves Petőfi szorgalomból es előmenetelből csupán elégségest kap a pesti evangélikus gimnáziumban.
Üdvözlő verssel és annak prózai változatával köszönti Aranyt. Megindul levelezésük, melynek során harmincnégy alkalommal ír Aranynak.
Miközben Bethlen Gergely alezredes – Bem utasítására – visszavonulást parancsol, Petőfi a zajban rohamra buzdít. A későbbi heves szóváltásban Petőfi csak akkor nyugszik meg, mikor megtudja, hogy Bem adta a parancsot.
„Visszamentünk eléjük, s mintegy két óráig harcoltunk velük, nem a diadalért, mely lehetetlen volt, hanem a becsületért, melyet annyi bajnak utána is épségben hoztunk meg aznap délben Dévára.”
Mivel neki már nem jut a kellékek közül kard, Petőfi a nagyjelenetben bunkósbotot (fakardot) ránt a főszereplőre.
Bem tábornokot meggyőzik törzstisztjei, hogy Petőfit a továbbiakban csak futárként, a kormánnyal való kapcsolattartásra használja. Bem – Petőfi életét is védendő – futárként Debrecenbe küldi.
Petőfi végez versei egybemásolásával. Pákhot kéri meg kezességre, ha negyvenöt nap alatt nem fizeti vissza 150 váltóforint adósságát szállásadónőjének.
Arany elküldi Petőfinek episztoláját és válaszlevelét. Petőfi megnyugvással veszi tudomásul, hogy Arany hat évvel idősebb, polgári foglalkozása és két gyermeke van.
A költő ólmosbottal, hátán a verseket rejtő tarisznyával vándorol Pest felé. A feltűnően nagy tokaj–miskolci kitérőt a Tisza áradása magyarázza.
A Nemzeti Színház bemutatja Egressy Gáborral a címszerepben és jutalomjátékában Shakespeare III. Richárd című tragédiáját. Petőfi alkalmat talál arra, hogy értékelje Shakespeare-t, akit „a teremtés felének” nevez.
„Tudod, mindig édes volt előttem a családi élet, de soha oly édes, mint most, midőn elmúlt csaták után és új csaták előtt ölelhetem feleségemet, fiamat” – írja Aranynak.
Petőfi nem várja meg a bizonyítvány kiállítását. Elbúcsúzik a Szeberényi fiúktól és a társaságtól, elindul Pest felé. Bolyongásáról csak utólag megszépítő, vidám anekdoták maradnak fenn.
Petőfi pénze elfogyott, segítséget és útikölcsönt csak Egerben remél, méghozzá az egri katolikus papnövelde Olvasó Társaságától, illetve a személyesen nem ismert költőitől.
A miniszter válaszút elé állítja Petőfit: vagy beosztásának megfelelő ruházatát előírás-szerűen hordja az „a la Hamlet” jelmez helyett, vagy vesse le.
Levelet ír Mészáros Lázárhoz, melyben közli, hogy „kapitányi egyenruhámat levetettem, miután nyakravaló nélkül egyátaljában nem lehet viselni”.
Az újjáépített soproni Vigadó dísztermében este hét órakor Liszt Ferenc ad jótékonysági koncertet. Petőfi engedélyt kér kapitányától a hangversenyen való részvételre. A szolgálati beosztásra hivatkozva az engedélyt nem kapja meg, ezért a barátai segítségével kiszökik a laktanyából.
Ingerült hangú levélben kéri számon Kovács Páltól, hogy verseit nem a kívánt, számozott sorrendben közli. „...mert én halálos, irtóztató ellensége vagyok mindennek, mi az önkény, despotizmus árnyékának árnyékát viseli is!”
Mészáros közzé teszi a Közlönyben Petőfi levelét, amit a költő állítólag magánlevélnek szánt.
Az iskolaszék négy leckemulasztásért Petőfit – három társával együtt – kétórai fogságra bünteti.
Petőfi és Vahot közti régóta húzódó ellentét végpontjához közeledik. Petőfi végleg felmondja a segédszerkesztői állást.
Petőfi házal a magával hozott versfüzettel. Sikertelenül, minthogy a piacosodó könyvkiadásban a versek egyáltalán nem kelendők. „A végső ponton álltam, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez”.
Szendrey Júlia barátnőjének, Tomasekné Lauka Teréznek írt levelében számol be a pesti napokról: „…én a fővárosi zajból, szórakozásokból egy csipetnyit sem tudok. Nem olyan a mi boldogságunk, mely idegen, rajtunk kívül eső eszközökre szorulna."
A Márczius Tizenötödike megjelenteti Petőfi gyilkos humorú és személyeskedő epigrammáját, a Nyakravalót. Bár érkeznek a hadseregből tiltakozások a vers ellen, Mészáros csak iktatja őket.
Petőfi megkapja elbocsátó levelét. Miután „minden igény fenntartása nélkül lépett ki a legfelsőbb szolgálatból, neki sem a tiszti címnek használata, sem a hadseregi egyenruha viselése meg nem engedtetett”.
Megkezdődik a leszerelés. A transzportvezetők beszolgáltatják a leszereltek köpenyegeit, többi ruházati és felszerelési tárgyait. Csupán egy rend viseltes egyenruhát, egy pár bakancsot és fehérneműt tarthatnak meg.
Petőfi Aranyhoz fordul, hogy mindenképpen vigyék magukhoz feleségét és gyermekét. „Én Bemhez megyek vissza.”
Aranynak írt második levelében felveti egy triász – Petőfi szavaival triumvirátus – tervét: „Átaljában: Arany, Petőfi, Tompa, isten-krisztusugyse szép triumvirátus”. Elismerően szól Tompa Mihályról.
Az osztrák kézbe került Pesten Mukits János királyi alügyész jelentést tesz a felségsértés és pártütés vétkével terhelt Petőfi Sándor javainak lefoglalásáról. A Zöldkert utca 481. szám alatt csak „elöregedett édesanyját találta”.
Az iskolaszék felszólítja Petőfit, hogy egy héten belül írja alá a kollégiumi törvényeket, különben vizsgákat nem tehet, és törlik a tanulók névsorából. Megrovásban részesül, mivel igazgatói engedély nélkül változtatta meg szállását. Petőfi és Orlai egy kicsi, de meleg szobába költözik.
A Hírnök című pozsonyi folyóiratban Szeberényi, Etőfi álnéven, kétrészes bírálatot ír a Versekről. Pákh Albert szerint Petőfi „annyira tűzbe jött, hogy rögtön Pápára akart menni, bírálóját egyenesen agyonlőni”.
Pákh Albertnél „rüpők mulatság” volt, ahol a 18 résztvevő, „többnyire író, íronc és művész” valamiféle radikális egyletet, klubot akart alapítani, mivel szűknek érzik a Nemzeti Kör kereteit. (Sikertelenül.) Létrejön viszont a Pilvax asztaltársasága.
Vahot megjelenteti a János vitézt. Petőfi a műért kapott száz forintját a szüleinek adja.
Petőfi a Pesti Hírlap előző napi számából értesül, hogy február 24-én Párizsban kitört a forradalom. A költő reakciója leírhatatlan: „nélkülem kezdődjék a forradalom? hah! Nyakra-főre siettem a fővárosba […] reszketve, lélegzet nélkül értem haza.”
Sass Istvánnal, a sárszentlőrinci baráttal, gyakorlóéves orvossal Vácra utazik, hogy meglátogassa beteg édesanyját. A Petrovics házaspár már december óta Vácott lakik, fiuk itt bérel számukra egy szobából és konyhából álló lakást, és gondoskodik róluk.
A kislány temetésén Petőfi elszavalja az alkalomra írt költeményét (Lenke sírján). A szülők nagyon meghatódnak a gesztuson.
Az Ellenzéki Kör megbízza Irinyi Józsefet egy, Kossuth március 3-i felirati javaslatát röviden összefoglaló petíció megfogalmazásával. Ez a tizenkét pont első változata.
„…hordtam a színpadra a székeket és pamlagokat, s a színészek parancsára kocsmába szaladtam serért, borért, tormás kolbászért” – emlékezik vissza Petőfi. Esténként lámpással és tőrt rejtő pálcával színésznőket kísér haza néhány krajcárért.
A felsőtábla halogatja Kossuth március 3-i felirati javaslatának vitáját. Az emiatt érzett fölháborodás íratja Petőfivel a Dicsőséges nagyurak…, korabeli címén A mágnásokhoz című versét. Petőfi ugyan elégeti a kéziratot, de az lejegyzett másolatokban, a szerző neve nélkül terjed.
Petőfi levélben próbálja tisztázni Júlia októberi vallomásának kiszivárogtatását. Vélhetően a viszontválaszban tudja meg: „1000-szer. Júlia.”
„A Nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-án írtam azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-én akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a Nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.”
„Fiatal írónk legjobbjai … aláírás és becsületszó mellett elhatározák, miszerint ezentúl egyetlenegy szépliteratúrai lapban sem fognak többé dolgozni”.
Este kilenc órakor befut a bécs–pozsonyi menetrendszerű gőzhajó, a március 13-i bécsi forradalom hírével. Petőfi, Jókai és Júlia éjfélig beszélnek a másnapi teendőkről. A tervezett eseményről a hatóságok előbb tudnak, mint a résztvevők.
Petőfi válaszúton áll. Lemondott állásáról, Vachottéknál csak áprilisig lakhat, mivel a család Tápiósápra költözik. Párizsba szeretne utazni, mint Erdélyi János, de pénze nincs elég.
A József-napi vásárra megjelenik az Összes költeményei, a pazar kivitelű kötet előzetes, ezres példányszámát háromezerre növeli Emich.
Reggel hét óra körül Petőfi a Pilvaxba indul. Útközben találkozik Vasvári Pállal, akit Jókaihoz küld, a kávéházból Bulyovszky Gyulát viszi magával. „Hazamenvén, előadtam szándékomat a sajtó rögtöni felszabadításáról. Társaim beleegyeztek.”
Az Ellenzéki Kör estélyén Vörösmarty az Országháza című költeményét szavalja, Petőfi közkívánatra elmondja az alkalomra írt A nép nevében című versét, a kötetből kihagyott Dalaimat és még egy költeményt. Egressy Gábor Az őrülttel arat sikert.
Este hét órakor fényben úszik a város, az utcán hömpölygő tömeg láthatja, hogy Emich könyvkereskedése fölött Petőfi kivilágított képe függ. Karl Hoffmann előző napi hevenyészett Nemzeti dal-fordítása után elkészül Adolf Dux, Zerffi Gusztáv és Joseph Weyl igényesebb német fordítása is.
Aranyéknál megpihen, az időt gyógyulással tölti. Örömmel látja kisfia fejlődését, de felesége nincs Szalontán, mert 11-én elutazott Erdődre édesanyja temetésére. A gyermekkora óta kávéfüggő Petőfi kávéfőzőt visz ajándékba Aranynénak.
Bár Reseta János cenzor jóindulatúan kéri Petőfit, hogy kivívott művészi tekintélye érdekében ne adja ki A hóhér kötelét, a költő Eötvös József közbenjárásával eladja regényét Hartlében K. Adolfnak 150 pengőforintért.
„Évek óta csaknem kizárólagos olvasmányom, reggeli és esti imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története” – írja forradalmi naplójában, majd lejegyzi 15-e eseményeit és a hozzá vezető utat.
Petőfi indítványára új nevet kapnak a forradalom helyszínei: a Hatvani utca a Szabadsajtó utca, az Egyetem tere a Március 15. tere, a városház előtti tér pedig a Szabadság tér nevet kapja. Kuthy Lajos, Batthyány titkára Pestre érkezik, s a Dicsőséges nagyurak… kéziratát kutatja Petőfinél.
Pécs város közgyűlése díszpolgárává választja Petőfit (többek közt Széchenyi és Kossuth mellett), s erről díszpolgári levelet állítanak ki. Petőfi fölháborodottan ír arról, hogy fáklyászenét, kivilágítást kapnak a Pozsonyból visszatérő arisztokrata vezetők. „Borzasztó vasárnapi nép vagyunk.”
Megjelenik a Cipruslombok Etelke sírjáról című kötet. Petőfi csatlakozik az országos nyomorenyhítő akcióhoz, s ötven példány árát, 25 pengőforintot adományoz az árvai és szepesi éhezők számára.
„Az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd” – írja Petőfi a naplójában. A zsidók nemzetőri kirekesztéséért ugyan a német polgárokat okolja, de a Pilvax fiataljait sem tudja – Vasvári kivételével – meggyőzni a befogadásról.
Sajtóhír tudatja, hogy Petőfit nemzetőr főhadnagynak nevezik ki. Lelkesült hangú levélben írja Aranynak: „Forradalom van, barátom, s így képzelheted, mennyire vagyok elememben!”
58 éves korában tífuszban meghal id. Petrovics István a Pest belvárosi Zöldkert utcai lakásban.
A Vahottal való szakítás végül kompromisszummal zárul. A szerkesztő eléri, hogy Petőfi a három divatlap közül kizárólag a Pesti Divatlapban közli verseit, méghozzá minden számban „egy-egy víg vagy komoly költeményt” – közli a lap.
A sajtótörvénytervezet az új lapok indítását komoly kaucióhoz köti, Petőfi javaslatára ezt egyhangúlag elvetik, a költő a törvény elégetését javasolja. A választmány Pulszky Ferenc személyében futárt küld Pozsonyba a törvény visszavonását kérve.
Petőfi kecskeméti színészéletének központi eseménye Shakespeare Lear király című tragédiájának előadása. A Bohócot (Bolondot) alakítja, s minden várakozás ellenére „igen szomorúnak vette; komoly filozófot játszott benne”, s nem is tetszett a nézőknek.
Pulszky a Szabadság téren nyilvánosan jelenti ki, hogy a kormány a sajtótörvény szövegét módosítani fogja, az alapítási összegek a felére csökkennek. Petőfi jogosan sejti, hogy a törvény szigorításában közrejátszott ő is a Dicsőséges nagyurak… versével.
Szemere Bertalan azon fölvetésére, hogy a választójog kiszélesítése nem a nemzetiségeknek kedvez-e, Vasvári után Petőfi így reagál: „Miképpen a nemzetiség szent, de a szabadság még szentebb, s Magyarországon a polgári jogok mindig a nemzetiségre való tekintet nélkül adattak meg.”
A Nemzeti Kör igazgatói választmányi ülésén Vörösmarty indítványozza, hogy Petőfi verseit a Kör pártolásával adják ki, s addig is anyagi szükségleteiről gondoskodjanak. Összejön 60 és 15 pengőforint. Az előző összeggel Petőfi kifizeti adósságát, az utóbbi a közvetlen megélhetést biztosítja.
Petőfi Bemhez indul, hogy közlegényként szolgálatra jelentkezzen. Útközben Tordán tölt két napot Miklós Miklós református lelkipásztornál. Nála írja meg – mintegy beköszöntő ajándékul tábornoka számára – Az erdélyi hadsereget.
Bejelentés érkezik, hogy Budáról hajórakomány mennyiségű fegyvert és 130 ezer pengőforint pénzösszeget akarnak a Délvidékre csempészni. A Batthyány-kormány fővárosi képviselete lefoglalja a rakományt, egyúttal elrendeli, hogy a laktanyák és a közhivatalok katonai őrségét nemzetőrökkel egészítsék ki.
A múzeumkerti népgyűlésen Petőfi olvas fel: „Mindnyájan egyenlők vagyunk, nincs többé úr és paraszt, mindnyájan a haza polgárai vagyunk, sem nyelv-, sem valláskülönbség nem választ s ne válasszon el egymástól.”
Láttam remegést, láttam sápadt arcokat, nem szeretném továbbra is így látni nemzetemnek fiait – azért most lekötve kardomat, elnyugtatom, de össze nem töröm!
Szászsebesen Tiltsch József evangélikus papnál száll meg, ahol Füzessy Zsuzsanna házvezető gazdaasszony ápolja. Petőfi kedvenc időtöltése a sakkozás, a készletet magával hordja.
Bemnek átadják a legmagasabb magyar katonai kitüntetést, az első osztályú érdemrend nagykeresztjét és az altábornagyi kinevezést. Petőfi beszámolója szerint „az öreg Németh alezredes […] sírva csókolta meg a tábornok csonka kezét, s mi, kik jelen voltunk, mindnyájan sírtunk”.
A költőtriász, Kerényi, Petőfi, Tompa, játékos versenyt rendez. Leíró verset írnak a – feltehetőn a város környéki – erdei házacskáról. A költemények Az erdei lak címmel, Költői verseny alcímmel megjelennek a Pesti Divatlap július 17-i számában.
A szerelem hullámzását, a kölcsönös félreértéseket, a környezet félrevezető szándékát jelzi, hogy Térey Marihoz írt levelében Petőfi „igen-igen boldog házaséletet” kíván Júliának. De elküldi neki az Összes verseket.
Petrovics kiköti – távlatosan gondolkodva –, hogy a dajka, Kurucz Zsuzsanna csak magyarul beszélgethet a szlovák anyanyelvű Sándorkával. Vélhetően a lányhoz kötődik a Petőfi által megörökített „cserebogár-dal”.
Petőfi Pestről való távozása előtt dörgedelmes cikket ír a Nemzeti Színház ellen, ahol csak „egypár kegyencet” vesznek figyelembe, s csak „a vagabundus virtuózok becsültetnek”. A színház-ügyben a sajtó egésze Petőfi mellé áll.
Bem kiosztja a kitüntetéseket, amiket a harctéren mutatott személyes bátorságért lehet kiérdemelni. A századosok közül hárman kapnak elismerést: Jékey Lajos, Szalbek György és Petőfi Sándor. A jelenetet Petőfi megörökíti a Közlöny számára.
Életbe lépnek az áprilisi törvények. A XVIII. törvénycikk szabályozza a sajtó működését, benne a sajtóvétség utólagos jogorvoslati lehetőségével. Bár Petőfiék elégedetlenek a törvénnyel, a szabályozás Európa egyik legliberálisabb sajtótörvénye.
A költő nincs megelégedve eredeti nevével. A sokféle álnév után költőként a Petőfi Sándor válik maradandóvá. A névmagyarításnak okmányfedezete nincs. Hivatalosan sosem engedélyezték.
A trónfosztás és a függetlenség kimondásának napján Petőfi – Bem és tiszttársai társaságában – Vajdahunyadot tekinti meg. Ebéd után a jelenlevők egy emléklapra írják föl nevüket. A költő Bem után, a tizenhárom tiszt sorában ötödikként írja alá az emléklapot: „Petőfi Sándor százados”.
Az Ellenzéki Kör új néven, Radical Kör elnevezéssel alakul újra. Az Életképek közli, hogy Szegeden utcát neveztek el – többek között – Petőfiről. A magyar írófeleségek ünnepélyes keretek között átadják az általuk készített díszes, hímzett zászlót a nemzetőrségnek. Köztük van Petőfiné Szendrey Júlia is.
Petőfi tudósítást ír a Közlönynek, megemlítve annak a négy székely közlegénynek a nevét, akiket Bem a korábbi sikeres ütközet után kitüntet. Petőfi kinyomattatja Csatadal című versét az erdélyi hadseregnek.
Petőfi barátságos hangú levélben kéri Aranyt, hogy – az epikai hitel híján is – egészítse ki a Toldit trilógiává: „ha már a fejét és lábát megcsináltad, kötelességed a derekát is megcsinálni, különben vétkezel isten és ember ellen”.
Újra Dunavecsén. Nagy Pál biztosít hét helyiségből álló házában szobát Petőfinek. A költő verseinek sajtó alá rendezésén dolgozik, és megismerkedik a házigazda 16 éves szőke és kék szemű lányával, Zsuzsikával.
Aranynak címzett „nem tudom, mit írjak” levelében beszámol helyzetükről: „Egypár nap óta tökéletes szélcsend van a háború tengerén, s mi ülünk és unatkozunk.”
A királyokhoz országos felháborodást vált ki. Hatásos ellenversek születnek. Az elsőt Mező Dániel böszörményi nemzetőr adja közre röpiraton Debrecenben („S bármit mond az éretlen Petőfi, / Él fölöttünk szeretett király”). Petőfiről a legkülönb hírek terjengenek: őrült, bezárták, emigrált...
Júlia kézhez kapja Petőfi szerelmes levelét és a mellékelt Kit feledni vágytam… című, a kapcsolatukat összegző költeményét. Júlia ígéretéhez híven a levelet megmutatja apjának. Aznap Petőfi ezt írja Orlai Petrics Somának: „Szerelmes vagyok, pénzem nincs… ez biographiám.”
Petőfi részt vesz Vörösmarty kisfia, Mihály temetésén. A gyászszertartást Czuczor Gergely vezeti. A koporsó mellett az apa elmondja korai versét, a Kis gyermek halálára címűt. A visszaemlékezések szerint másnap mind Petőfi, mind Czuczor megírja gyászversét. Csak Petőfié marad fenn (Kisfiú halálára).
Petőfi beleszeret az egyik színésznőbe, Szathmáry Dánielné Farkas Lujzába. Megkéri iskolatársát, Kozma Sándort, hogy mutassa be neki. A Griff szállóban tett látogatás keserű kiábrándulással végződik. Az élmény („Szerelmet… pénz vehet!”) szüli a Szín és való című balladát.
Az eperjesi együttlét alatt feszültté válik a viszony Petőfi és Tompa között. Vélhetően esztétikai és emberi különbségek vezetnek oda, hogy az ellentétek a pisztolypárbaj lehetőségéig fajulnak. „De elmúlt a zivatar mennykőcsapás nélkül” – írja Tompa Petőfi eltávozta után.
Megjelenik a Lapok Petőfi Sándor naplójából – Első ív. A kiadvány a március 15-től április 29-ig tartó naplójegyzeteket, politikai élményeket tartalmazza. A füzetet érdektelenség fogadja, a folytatás elmarad.
Délelőtt megérkeznek Késmárkra. A Kerényi által tervezett utazás célja, hogy Petőfi minél közelebbről láthassa a Tátrát. Délután sonkáznak-boroznak Demiány Jenő nyugalmazott kapitánynál, akivel együtt utaztak Eperjestől. Az ifjúság itt is fáklyás zenével tiszteli meg a vendégeket.
Határozatot hoz a Pesti Középponti Választmány néplap megjelentetésére. A Nép Barátja lap programját Petőfi hat pontban dolgozza ki. A lap a magyaron kívül a nemzetiségek nyelvén (németül, románul, szlovákul és horvátul) is meg fog jelenni. Pest megye minden településnek megrendeli a lapot.
Petrovics Sándor tanuló rövid levelet és négy verset küld Bajza Józsefnek, az Athenaeum szerkesztőjének. Három bordalt (A borozó, Dalforrás, Változó ízlés) és az Ideál és való címűt.
Térey Mari magyarázó és sürgető levelet küld Petőfinek, hogy mielőbb induljon. Egyúttal kitér a várható nehézségekre, de „két forrón szerető szívet emberi erő nem választhat el”. Térey közli, hogy Júlia ígéretet tett apjának, hogy engedélye nélkül sem levelet nem fogad, sem nem ír Petőfinek.
A királyokhoz című vers eljut V. Ferdinándhoz is. A király leiratot küld István nádornak, hogy az új sajtótörvény alapján indítson eljárást a szerző ellen.
A több mint egyórás meghallgatást követően Petőfi, egészségi állapotára hivatkozva, lemond őrnagyi rangjáról, vélhetően nem szabályos körülmények között. Debrecenben értesül édesapja haláláról.
Hajnalban Szolnokról levelet ír Klapkának. Erkölcsi elégtételt kér, őrnagyi rangjának elfogadását, szabadságolásának érvényesítését, különben a sajtóban vesz elégtételt. Megírja az Egy goromba tábornokhoz című versét, de nem teszi közzé.
Petrovics István elviszi fiát a kecskeméti evangélikus elemi iskolába. Sándor még nincs öt és fél éves. Az egyetlen tanító Schifferdecker Dániel. A tanév májusi beiratkozással és beszoktatással kezdődik, majd a júliusi nyári vakációtól megszakítva, októbertől áprilisig tart.
Petrovics István beíratja fiát a kecskeméti iskola második osztályába. A tanulók száma ötvenöt. A tanítót, a rektort, Schifferdecker Dánielt korábban az egyháztanács többször megrótta testi fenyítéseiért. Petőfi idején hasonló eset már nem fordul elő.
A fegyveresek, 24 cseh vértes és 48 magyar gránátos kardlappal, szuronnyal, puskatussal percek alatt szétoszlatják a több száz fős tömeget. Tizenöt-húsz ember marad sebesülten a helyszínen. Egy közülük néhány nap múlva belehal sérüléseibe. A forradalom kitörése óta először folyik vér Pest utcáin.
A Marcziusi Klub reggel 9 órára népgyűlést hirdet a Múzeumkertbe a vérengzés elleni tiltakozásul. Petőfi itt mondja el híres mondatát: „…én e minisztériumra nem a hazát, de egymagamat, sőt a kutyámat sem bíznám”.
Szemere belügyminiszter betiltja az engedély nélküli utcai demonstrációkat. A véres eseménytől megrettent polgárság (vidéken is) aláírásgyűjtő akcióba kezd a kormány mellett.
A Pesti Hírlapban megjelenik Eötvös József értékelése Petőfi-ről és az Összes versekről. Eötvös elsőként nevezi Petőfit „nemzeti költő”-nek
Útközben, Debrecenben Petőfi – gyöngyvirág kíséretében – megküldi Prielle Kornéliának az Összes verseket, majd a színésznővel személyesen és békésen tisztázza kapcsolatát.
Szervezett atrocitás éri Petőfit és a Marczius Tizenötödike szerkesztőjét, Pálffyt. A Forradalmi Csarnokban (Pilvaxban) levő minisztérium elleni gyűlésen lelökik őket a „szószékről”, s „egy somogyi polgártárs” honárulóknak nevezi őket, akik büntetést érdemelnek.
Alkonyatkor Klapka a szolnoki levél miatt letartóztattatja Petőfit. „Klapka Petőfit bezáratta, de mivel anyját betegnek jelenté, Görgei Klapkának megírta, hogy most eressze el. Istenem, istenem, hogy az embereknek mindég kell veszekedniök. De mi a manónak is jött ide Petőfi?”
Délután három óra tájban Petőfi megérkezik Erdődre. Laukánál lerakja útitáskáját, majd nyomban Szendreyékhez indul. Lehívatja Sass Károlyt, hogy jelentse be őt a ház uránál. Az első, elutasított lánykérés heves szóváltásba torkollik.
Arany János Pestre érkezik, s azonnal Petőfiékhez siet, „kik egészen lelkökbe vesznek”. A Nép Barátja ügyében a megbeszélés felemásra sikerül. Arany nem vállalja a Pestre költözést, így Vas Gereben lesz a felelős szerkesztő, Arany neve pedig társszerkesztőként szerepel a lapon 1849. március 9-ig.
Görgei kimenti Klapkát is a kínos helyzetből. A katonai szokásjognak megfelelően két tiszt jelenik meg Klapkánál Petőfi nevében, s bocsánatot kérnek a költő „nem katonás magaviselete miatt”, s kérik a szabadon bocsátását. Az úgy nevezett „pardonkérés” ennél nagyobb vétségre is felmentést ad.
Hajnali négy órakor, a városban dúló kolerajárványban, a halotti anyakönyv szerint epekórban meghal Petőfi édesanyja. Petőfi két levelet is ír. Aranynak beszámol a kettős halálról, Bemnek részletesen beszámol a fővárosi történetekről, lemondásáról, szülei elvesztéséről.
Petőfi Istvánnét, mint férjét is, Székács József, a pesti evangélikus gyülekezet magyar lelkésze temeti. A józsefvárosi temetőben az egyszerű, vörösmárvány sírkövet a fivérek közösen állítják, felirata csak ennyi: „A legszeretettebb ATYA s a legszeretettebb ANYA”.
Arany levelében tájékoztatja Petőfit, hogy Debrecenbe indul elfoglalni Szemere Bertalan mellett fogalmazói állását. Mivel a házát is át kell adnia az új aljegyzőnek, nem tudja tovább vállalni Zoltánka nevelését, a dajka eltartását.
Az utólag írt ezredparancs közli, hogy Petrovics Sándor közlegényt mint beteget átadták a grazi helyőrségi kórháznak. A kórisme Nervenfieber (idegláz), nagy valószínűséggel tífusz. A ragályos és súlyos betegség a szennyes és csatornázatlan laktanyákban igen gyakori.
Petőfi elárverezi a Radical Körben könyvtárának egy részét. A befolyt összeget, 68 pengőforint 23 krajcárt a „hadfogadás” költségeire ajánlja föl.
Levelet ír kunszentmiklósi barátjának, Bankós Károlynak, hogy követjelöltként ott kíván föllépni. Petőfi a lehető legrosszabb helyet választja. Ismerik az apját, a mindenkin átgázoló üzletembert; a költőt, a nyughatatlan radikálist, A királyokhoz szerzőjét.
Az újabb, ünnepélyes lánykérés Júlia döntése nyomán sikerrel jár. Az esküvő időpontját is kitűzik, az első találkozás évfordulójára, szeptember 8-ra. Megesik az első csók, a fiatalok végtelenül boldogok.
A napot Petőfi Júliával tölti. „E napon együtt voltunk!... Mit tettem és mondtam e napon, azt nem tudom, csak annyit, hogy az felér eddigi életem minden napjaival” – olvasható Júlia naplójában.
Hírlapi cikket ír semmivé foszlott népszerűségéről: „Tény, hogy még a márciusi napokban is a magyar nemzet egyik kedvence voltam… néhány hét, s íme egyike vagyok a leggyűlöltebb embereinek”. Felfüggeszti, de föl nem adja republikánus eszméit.
Peregriny Elek cenzor eljuttatja a Levél Várady Antalhoz című misszilis költemény tartalmát W. J. besúgóhoz, aki referál az esetről. W. J. beszámol Petőfinek a katolikus papok iránt érzett ellenszenvéről is, miszerint eljön az idő, mikor „ő kardjával fog beleikben vájkálni”.
Visszatér Szatmárba. Kazinczy Gábort és Pap Zsigmondot is értesíti a szeptemberi esküvőről. Kazinczynak jellemzi menyasszonyát: „ő lesz az összes magyar írók feleségeinek koronája. George Sand esze s Shakespeare Júliájának szíve egyesült az én Juliskámban”.
Megírja első versét Rózához. Már néhány nappal Ostffyasszonyfára érkezte után megismeri csáfordi Tóth Terézia-Juliannát, akit családi és rokoni körben Rózának hívnak. A tizenhat éves, feltűnően szép lány apja Tóth Ferenc nyugalmazott főstrázsamester, a szomszédos Csöngén birtokos.
Petőfi eleget tesz Arany többszöri meghívásának. Az útját a VII. úti levél és versek kísérik. Most Kismajtény felől érkezve látja a kuruc fegyverletétel színhelyét, mely A majtényi síkon című versének ihletője. (A teljes költemény csak 1874-ben jelenik meg itthon.)
Balog István vándortársulata kilenc előadást tart a vendégfogadó nagytermében. Petőfi, a tiltás ellenére, több darabot is lát, többek között a Romeo és Júlia rövidített változatát. Beleszeret Borcsába, László Borbála színésznőbe. Beállít az igazgatóhoz, hogy belép a társulatba.
Petőfi levelet és négy költeményt küld Bajza Józsefnek. A küldeményt a menyasszonyát, Csapó Máriát Pesten meglátogató Vachott Sándor viszi magával. A levél – túl az esztétikai kérdéseken – keserűen számol be pozsonyi életéről: „…így, amint vagyok, lehetetlen – koldus – vagyok”
Petőfi hajnalban indul, s dél felé érkezik Szalontára. Szokásához híven váratlanul toppan be. Az itt töltött időt „éltem legszebb napjai közé sorozza”. Petőfi Szalontán hat verset (és egy töredéket) ír. Lerajzolja a házigazdát (Arany szerint rosszul) és a Csonka tornyot.
Háromszobás lakást bérel a Kerepesi és Síp utca sarkán levő Marczibányi-ház második emeletén. A házban laknak Egressyék is.
Megindul a Nép Barátja című lap. Petőfi és Arany hamarosan kiábrándul Vas Gereben szerkesztéséből. Petőfi szerint ez a „legpecsovicsabb” lap, Arany sajnálkozik, hogy nem vállalta el a felelős szerkesztői posztot.
Petőfi két kortesutat választ. Házasságkötése óta először van távol feleségétől. Ceglédig vasúton utazik, s innen Nagykőrösön és Kecskeméten át érkezik Kiskunfélegyházára. Rövid beszédeket tart, szétosztja A kiskunokhoz című proklamációját. Barátai támogatják, bizakodva tér vissza Pestre.
Barátja, Bankós levele csak erősíti a költő önbizalmát, pedig helyzete szinte reménytelen. Ellenjelöltje, Nagy Károly a szabadszállási református lelkész fia, jogász, korábban Kiskunlacháza főjegyzője. Redemptusi birtoka, virágzó gazdasága van. Elismert ember.
Fellobban a szerelem Lendvayné Hivatal Anikó iránt. A Nemzeti Színház gyönyörű színésznőjét Petőfi különböző alkalmakkor 13-14-szer látja játszani. A magyar romantika első nemzedékének szinte minden tagja szerelmes belé. Fáy András így fogalmaz: „Én már csak egy Hivatalt szeretnék életemben!”