Petőfi életút
január
Kiskőrösön az evangélikus templomban, az újévi ünnepi istentiszteleten megkeresztelik Petrovics István és Hruz Mária elsőszülött gyermekét, Sándort.
Koren professzor megtiltja diákjainak, hogy a Galga jegén korcsolyázzanak. Petőfi összebeszél osztálytársaival, ha napközben nem lehet, majd éjjel próbálkoznak. Másnap kiderül az éjszakai kiruccanás, a büntetés térdeplés az osztály előtt.
Petőfi úgy összeveszik anyósával, hogy „csaknem pofozásra került a dolog".
Petőfi – Etelke betegsége miatti – közel kétheti távolléte után újra betoppan Vachottékhoz. Ekkor értesül a házigazdától Etelke elhunytáról.
A tervezett temetést el kell halasztani, mert a halottas ágyon is nagyon szép Etelkét tetszhalottnak vélik, – a Honderű január 9-i száma szerint – „nemcsak tagjai hajlékonyak, hanem némi testmelegséget is véltek rajta felfedezni”.
A család barátai kísérik fáklyákkal Etelke koporsóját nyughelyére. A lány halála komoly publicitást kap. A Jelenkor január 12-i száma is hírt ad Etelke haláláról, s a városi halottasházak létesítésére vonatkozó javaslatot tesz.
Petőfi Pesten szembesül azzal, hogy a kezdetben lesajnált konzervatív Gyüldének egyre több tagja van, a Pilvax köréből is beléptek a társaságba. A gyüldei ifjakhoz című költemény megjelenését – a katolikus papok elleni durva támadás miatt –az 1848-as új sajtótörvény is tiltaná.
Reseta János könyvvizsgáló ajánlja, hogy pozitív kicsengésű verssel nyissa az Összes költeménye kötetet. Petőfi megírja a Szabadság, szerelem! versét, új jelszót kap élete és költészete, leváltva a „Koldustarisznya és szabadság”, illetve a korábbi „aut Caesar aut nihil” jelszót.
Mészáros Lázár távollétében Petőfi Vetter Antal helyettes hadügyminiszterhez fordul az őrnagyi előléptetés ügyében. Vetter ismeri a költő katonai előéletét, megrója a szabálytalan egyenruha miatt is.
Levélben fordul Kossuth Lajoshoz, kéri, hogy helyeztesse át Bem táborába, hiszen „mostanában (…) gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember”. Ha ez nem lehetséges, akkor a kormány adjon „egy kicsiny összeget”, hogy magánemberként mehessen Bemhez, kitanulni a katonamesterséget.
Petrovics István kérelemmel fordul József nádorhoz, hogy tartozásai kifizetésére haladékot kapjon. A kérelmet fia tisztázza le szép kézírásával.
Az Életképekben megjelenik a már decemberben megírt Reszket a bokor, mert… című költeménye. A szállóigévé vált, felhívásszerű zárósorokra majd csak később érkezik a válasz.
„Vörösmartyné és Vachott Sándorné mindig ölbe vette és hurcolta, s ezáltal úgy megszokta a ringatást [Zoltán], hogy azóta néha példanélküli vesződségekkel lehet csak elaltatni”.
A Pesti Divatlap közli, hogy Petőfi visszautasította a Kisfaludy Társaság tagsági felkérését. Az ok, hogy a felvétel nem automatikus, a jelöltekről a közgyűlés szavaz. A költőt ez sérti. Petőfi a következő évben is eláll a felkéréstől.
Meghal Rózsavölgyi Márk hegedűművész, a csárdás „atyja”. Petőfi verssel búcsúztatja.
Késő este Petőfi Aranyt értesíti arról, hogy hozzákezdett Lehel vezér című elbeszélő költeménye írásához.
Legkésőbb a Pesti Hírlap apróhirdetéséből értesül arról, hogy a számára ismeretlen Arany János nyerte a Kisfaludy Társaság költői beszélyre kiírt pályázatát. Elkéri a Toldi kéziratát Erdélyi Jánostól, a társaság titkárától.
A fősereg Vízaknára húzódik. Petőfi a Bemtől kapott lovon tart a csapattal.
február
Barátja, az éppen vándorszínész Dobsa Lajos vendégszereplését nézi meg a Nemzeti Színházban. Kotzebue egyfelvonásosában (Legjobb az egyenes út) fellépő Dobsáról, a „nem mindennapi tehetségre mutató” ifjúról elragadtatva ír.
Megjelenik az Összes versek második kiadása, két kötetben, ezerötszáz példányban.
Német nyelvű röplap is napvilágot lát Petőfi személyleírásával, sőt román nyelvű, cirill betűs körözőlevél is megjelenik. A költőt a téves adatok nem izgatják, de felháborodik azon, hogy „öltözéke német divat szerinti”.
A tizenegy éves Petőfi szorgalomból es előmenetelből csupán elégségest kap a pesti evangélikus gimnáziumban.
Üdvözlő verssel és annak prózai változatával köszönti Aranyt. Megindul levelezésük, melynek során harmincnégy alkalommal ír Aranynak.
Miközben Bethlen Gergely alezredes – Bem utasítására – visszavonulást parancsol, Petőfi a zajban rohamra buzdít. A későbbi heves szóváltásban Petőfi csak akkor nyugszik meg, mikor megtudja, hogy Bem adta a parancsot.
Petőfi egy latin–német szótárt rekvirál. Csak délig maradhat békében a tábornok és megfogyatkozott serege. Losenau ezredes csapata pár órai harc után beszorítja a varosba a magyarokat, s ágyúznak rájuk késő estig.
„Visszamentünk eléjük, s mintegy két óráig harcoltunk velük, nem a diadalért, mely lehetetlen volt, hanem a becsületért, melyet annyi bajnak utána is épségben hoztunk meg aznap délben Dévára.”
Mivel neki már nem jut a kellékek közül kard, Petőfi a nagyjelenetben bunkósbotot (fakardot) ránt a főszereplőre.
Bem tábornokot meggyőzik törzstisztjei, hogy Petőfit a továbbiakban csak futárként, a kormánnyal való kapcsolattartásra használja. Bem – Petőfi életét is védendő – futárként Debrecenbe küldi.
Petőfi végez versei egybemásolásával. Pákhot kéri meg kezességre, ha negyvenöt nap alatt nem fizeti vissza 150 váltóforint adósságát szállásadónőjének.
Arany elküldi Petőfinek episztoláját és válaszlevelét. Petőfi megnyugvással veszi tudomásul, hogy Arany hat évvel idősebb, polgári foglalkozása és két gyermeke van.
A költő ólmosbottal, hátán a verseket rejtő tarisznyával vándorol Pest felé. A feltűnően nagy tokaj–miskolci kitérőt a Tisza áradása magyarázza.
A Nemzeti Színház bemutatja Egressy Gáborral a címszerepben és jutalomjátékában Shakespeare III. Richárd című tragédiáját. Petőfi alkalmat talál arra, hogy értékelje Shakespeare-t, akit „a teremtés felének” nevez.
„Tudod, mindig édes volt előttem a családi élet, de soha oly édes, mint most, midőn elmúlt csaták után és új csaták előtt ölelhetem feleségemet, fiamat” – írja Aranynak.
Petőfi nem várja meg a bizonyítvány kiállítását. Elbúcsúzik a Szeberényi fiúktól és a társaságtól, elindul Pest felé. Bolyongásáról csak utólag megszépítő, vidám anekdoták maradnak fenn.
Petőfi pénze elfogyott, segítséget és útikölcsönt csak Egerben remél, méghozzá az egri katolikus papnövelde Olvasó Társaságától, illetve a személyesen nem ismert költőitől.
A miniszter válaszút elé állítja Petőfit: vagy beosztásának megfelelő ruházatát előírás-szerűen hordja az „a la Hamlet” jelmez helyett, vagy vesse le.
Levelet ír Mészáros Lázárhoz, melyben közli, hogy „kapitányi egyenruhámat levetettem, miután nyakravaló nélkül egyátaljában nem lehet viselni”.
Az újjáépített soproni Vigadó dísztermében este hét órakor Liszt Ferenc ad jótékonysági koncertet. Petőfi engedélyt kér kapitányától a hangversenyen való részvételre. A szolgálati beosztásra hivatkozva az engedélyt nem kapja meg, ezért a barátai segítségével kiszökik a laktanyából.
Ingerült hangú levélben kéri számon Kovács Páltól, hogy verseit nem a kívánt, számozott sorrendben közli. „...mert én halálos, irtóztató ellensége vagyok mindennek, mi az önkény, despotizmus árnyékának árnyékát viseli is!”
Mészáros közzé teszi a Közlönyben Petőfi levelét, amit a költő állítólag magánlevélnek szánt.
Az iskolaszék négy leckemulasztásért Petőfit – három társával együtt – kétórai fogságra bünteti.
Petőfi és Vahot közti régóta húzódó ellentét végpontjához közeledik. Petőfi végleg felmondja a segédszerkesztői állást.
Petőfi házal a magával hozott versfüzettel. Sikertelenül, minthogy a piacosodó könyvkiadásban a versek egyáltalán nem kelendők. „A végső ponton álltam, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez”.
Szendrey Júlia barátnőjének, Tomasekné Lauka Teréznek írt levelében számol be a pesti napokról: „…én a fővárosi zajból, szórakozásokból egy csipetnyit sem tudok. Nem olyan a mi boldogságunk, mely idegen, rajtunk kívül eső eszközökre szorulna."
A Márczius Tizenötödike megjelenteti Petőfi gyilkos humorú és személyeskedő epigrammáját, a Nyakravalót. Bár érkeznek a hadseregből tiltakozások a vers ellen, Mészáros csak iktatja őket.
Petőfi megkapja elbocsátó levelét. Miután „minden igény fenntartása nélkül lépett ki a legfelsőbb szolgálatból, neki sem a tiszti címnek használata, sem a hadseregi egyenruha viselése meg nem engedtetett”.
Megkezdődik a leszerelés. A transzportvezetők beszolgáltatják a leszereltek köpenyegeit, többi ruházati és felszerelési tárgyait. Csupán egy rend viseltes egyenruhát, egy pár bakancsot és fehérneműt tarthatnak meg.
Petőfi Aranyhoz fordul, hogy mindenképpen vigyék magukhoz feleségét és gyermekét. „Én Bemhez megyek vissza.”
Aranynak írt második levelében felveti egy triász – Petőfi szavaival triumvirátus – tervét: „Átaljában: Arany, Petőfi, Tompa, isten-krisztusugyse szép triumvirátus”. Elismerően szól Tompa Mihályról.
Az osztrák kézbe került Pesten Mukits János királyi alügyész jelentést tesz a felségsértés és pártütés vétkével terhelt Petőfi Sándor javainak lefoglalásáról. A Zöldkert utca 481. szám alatt csak „elöregedett édesanyját találta”.
Az iskolaszék felszólítja Petőfit, hogy egy héten belül írja alá a kollégiumi törvényeket, különben vizsgákat nem tehet, és törlik a tanulók névsorából. Megrovásban részesül, mivel igazgatói engedély nélkül változtatta meg szállását. Petőfi és Orlai egy kicsi, de meleg szobába költözik.
A Hírnök című pozsonyi folyóiratban Szeberényi, Etőfi álnéven, kétrészes bírálatot ír a Versekről. Pákh Albert szerint Petőfi „annyira tűzbe jött, hogy rögtön Pápára akart menni, bírálóját egyenesen agyonlőni”.
március
Pákh Albertnél „rüpők mulatság” volt, ahol a 18 résztvevő, „többnyire író, íronc és művész” valamiféle radikális egyletet, klubot akart alapítani, mivel szűknek érzik a Nemzeti Kör kereteit. (Sikertelenül.) Létrejön viszont a Pilvax asztaltársasága.
Vahot megjelenteti a János vitézt. Petőfi a műért kapott száz forintját a szüleinek adja.
Petőfi a Pesti Hírlap előző napi számából értesül, hogy február 24-én Párizsban kitört a forradalom. A költő reakciója leírhatatlan: „nélkülem kezdődjék a forradalom? hah! Nyakra-főre siettem a fővárosba […] reszketve, lélegzet nélkül értem haza.”
Sass Istvánnal, a sárszentlőrinci baráttal, gyakorlóéves orvossal Vácra utazik, hogy meglátogassa beteg édesanyját. A Petrovics házaspár már december óta Vácott lakik, fiuk itt bérel számukra egy szobából és konyhából álló lakást, és gondoskodik róluk.
A kislány temetésén Petőfi elszavalja az alkalomra írt költeményét (Lenke sírján). A szülők nagyon meghatódnak a gesztuson.
Az Ellenzéki Kör megbízza Irinyi Józsefet egy, Kossuth március 3-i felirati javaslatát röviden összefoglaló petíció megfogalmazásával. Ez a tizenkét pont első változata.
„…hordtam a színpadra a székeket és pamlagokat, s a színészek parancsára kocsmába szaladtam serért, borért, tormás kolbászért” – emlékezik vissza Petőfi. Esténként lámpással és tőrt rejtő pálcával színésznőket kísér haza néhány krajcárért.
A felsőtábla halogatja Kossuth március 3-i felirati javaslatának vitáját. Az emiatt érzett fölháborodás íratja Petőfivel a Dicsőséges nagyurak…, korabeli címén A mágnásokhoz című versét. Petőfi ugyan elégeti a kéziratot, de az lejegyzett másolatokban, a szerző neve nélkül terjed.
Petőfi levélben próbálja tisztázni Júlia októberi vallomásának kiszivárogtatását. Vélhetően a viszontválaszban tudja meg: „1000-szer. Júlia.”
„A Nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-án írtam azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-én akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a Nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.”
„Fiatal írónk legjobbjai … aláírás és becsületszó mellett elhatározák, miszerint ezentúl egyetlenegy szépliteratúrai lapban sem fognak többé dolgozni”.
Este kilenc órakor befut a bécs–pozsonyi menetrendszerű gőzhajó, a március 13-i bécsi forradalom hírével. Petőfi, Jókai és Júlia éjfélig beszélnek a másnapi teendőkről. A tervezett eseményről a hatóságok előbb tudnak, mint a résztvevők.
Petőfi válaszúton áll. Lemondott állásáról, Vachottéknál csak áprilisig lakhat, mivel a család Tápiósápra költözik. Párizsba szeretne utazni, mint Erdélyi János, de pénze nincs elég.
A József-napi vásárra megjelenik az Összes költeményei, a pazar kivitelű kötet előzetes, ezres példányszámát háromezerre növeli Emich.
Reggel hét óra körül Petőfi a Pilvaxba indul. Útközben találkozik Vasvári Pállal, akit Jókaihoz küld, a kávéházból Bulyovszky Gyulát viszi magával. „Hazamenvén, előadtam szándékomat a sajtó rögtöni felszabadításáról. Társaim beleegyeztek.”
Az Ellenzéki Kör estélyén Vörösmarty az Országháza című költeményét szavalja, Petőfi közkívánatra elmondja az alkalomra írt A nép nevében című versét, a kötetből kihagyott Dalaimat és még egy költeményt. Egressy Gábor Az őrülttel arat sikert.
Este hét órakor fényben úszik a város, az utcán hömpölygő tömeg láthatja, hogy Emich könyvkereskedése fölött Petőfi kivilágított képe függ. Karl Hoffmann előző napi hevenyészett Nemzeti dal-fordítása után elkészül Adolf Dux, Zerffi Gusztáv és Joseph Weyl igényesebb német fordítása is.
Aranyéknál megpihen, az időt gyógyulással tölti. Örömmel látja kisfia fejlődését, de felesége nincs Szalontán, mert 11-én elutazott Erdődre édesanyja temetésére. A gyermekkora óta kávéfüggő Petőfi kávéfőzőt visz ajándékba Aranynénak.
Bár Reseta János cenzor jóindulatúan kéri Petőfit, hogy kivívott művészi tekintélye érdekében ne adja ki A hóhér kötelét, a költő Eötvös József közbenjárásával eladja regényét Hartlében K. Adolfnak 150 pengőforintért.
„Évek óta csaknem kizárólagos olvasmányom, reggeli és esti imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története” – írja forradalmi naplójában, majd lejegyzi 15-e eseményeit és a hozzá vezető utat.
Petőfi indítványára új nevet kapnak a forradalom helyszínei: a Hatvani utca a Szabadsajtó utca, az Egyetem tere a Március 15. tere, a városház előtti tér pedig a Szabadság tér nevet kapja. Kuthy Lajos, Batthyány titkára Pestre érkezik, s a Dicsőséges nagyurak… kéziratát kutatja Petőfinél.
Pécs város közgyűlése díszpolgárává választja Petőfit (többek közt Széchenyi és Kossuth mellett), s erről díszpolgári levelet állítanak ki. Petőfi fölháborodottan ír arról, hogy fáklyászenét, kivilágítást kapnak a Pozsonyból visszatérő arisztokrata vezetők. „Borzasztó vasárnapi nép vagyunk.”
Megjelenik a Cipruslombok Etelke sírjáról című kötet. Petőfi csatlakozik az országos nyomorenyhítő akcióhoz, s ötven példány árát, 25 pengőforintot adományoz az árvai és szepesi éhezők számára.
„Az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd” – írja Petőfi a naplójában. A zsidók nemzetőri kirekesztéséért ugyan a német polgárokat okolja, de a Pilvax fiataljait sem tudja – Vasvári kivételével – meggyőzni a befogadásról.
Sajtóhír tudatja, hogy Petőfit nemzetőr főhadnagynak nevezik ki. Lelkesült hangú levélben írja Aranynak: „Forradalom van, barátom, s így képzelheted, mennyire vagyok elememben!”
58 éves korában tífuszban meghal id. Petrovics István a Pest belvárosi Zöldkert utcai lakásban.
A Vahottal való szakítás végül kompromisszummal zárul. A szerkesztő eléri, hogy Petőfi a három divatlap közül kizárólag a Pesti Divatlapban közli verseit, méghozzá minden számban „egy-egy víg vagy komoly költeményt” – közli a lap.
A sajtótörvénytervezet az új lapok indítását komoly kaucióhoz köti, Petőfi javaslatára ezt egyhangúlag elvetik, a költő a törvény elégetését javasolja. A választmány Pulszky Ferenc személyében futárt küld Pozsonyba a törvény visszavonását kérve.
Petőfi kecskeméti színészéletének központi eseménye Shakespeare Lear király című tragédiájának előadása. A Bohócot (Bolondot) alakítja, s minden várakozás ellenére „igen szomorúnak vette; komoly filozófot játszott benne”, s nem is tetszett a nézőknek.
Pulszky a Szabadság téren nyilvánosan jelenti ki, hogy a kormány a sajtótörvény szövegét módosítani fogja, az alapítási összegek a felére csökkennek. Petőfi jogosan sejti, hogy a törvény szigorításában közrejátszott ő is a Dicsőséges nagyurak… versével.
Szemere Bertalan azon fölvetésére, hogy a választójog kiszélesítése nem a nemzetiségeknek kedvez-e, Vasvári után Petőfi így reagál: „Miképpen a nemzetiség szent, de a szabadság még szentebb, s Magyarországon a polgári jogok mindig a nemzetiségre való tekintet nélkül adattak meg.”
A Nemzeti Kör igazgatói választmányi ülésén Vörösmarty indítványozza, hogy Petőfi verseit a Kör pártolásával adják ki, s addig is anyagi szükségleteiről gondoskodjanak. Összejön 60 és 15 pengőforint. Az előző összeggel Petőfi kifizeti adósságát, az utóbbi a közvetlen megélhetést biztosítja.
Petőfi Bemhez indul, hogy közlegényként szolgálatra jelentkezzen. Útközben Tordán tölt két napot Miklós Miklós református lelkipásztornál. Nála írja meg – mintegy beköszöntő ajándékul tábornoka számára – Az erdélyi hadsereget.
Bejelentés érkezik, hogy Budáról hajórakomány mennyiségű fegyvert és 130 ezer pengőforint pénzösszeget akarnak a Délvidékre csempészni. A Batthyány-kormány fővárosi képviselete lefoglalja a rakományt, egyúttal elrendeli, hogy a laktanyák és a közhivatalok katonai őrségét nemzetőrökkel egészítsék ki.
A múzeumkerti népgyűlésen Petőfi olvas fel: „Mindnyájan egyenlők vagyunk, nincs többé úr és paraszt, mindnyájan a haza polgárai vagyunk, sem nyelv-, sem valláskülönbség nem választ s ne válasszon el egymástól.”
április
Láttam remegést, láttam sápadt arcokat, nem szeretném továbbra is így látni nemzetemnek fiait – azért most lekötve kardomat, elnyugtatom, de össze nem töröm!
Szászsebesen Tiltsch József evangélikus papnál száll meg, ahol Füzessy Zsuzsanna házvezető gazdaasszony ápolja. Petőfi kedvenc időtöltése a sakkozás, a készletet magával hordja.
Bemnek átadják a legmagasabb magyar katonai kitüntetést, az első osztályú érdemrend nagykeresztjét és az altábornagyi kinevezést. Petőfi beszámolója szerint „az öreg Németh alezredes […] sírva csókolta meg a tábornok csonka kezét, s mi, kik jelen voltunk, mindnyájan sírtunk”.
A költőtriász, Kerényi, Petőfi, Tompa, játékos versenyt rendez. Leíró verset írnak a – feltehetőn a város környéki – erdei házacskáról. A költemények Az erdei lak címmel, Költői verseny alcímmel megjelennek a Pesti Divatlap július 17-i számában.
A szerelem hullámzását, a kölcsönös félreértéseket, a környezet félrevezető szándékát jelzi, hogy Térey Marihoz írt levelében Petőfi „igen-igen boldog házaséletet” kíván Júliának. De elküldi neki az Összes verseket.
A húsvétot Dunavecsén tölti szüleinél. 1842 októbere óta nem látta őket. A viszontlátás kétségtelen örömét két költemény örökíti meg (Füstbe ment terv, Egy estém otthon).
Petrovics kiköti – távlatosan gondolkodva –, hogy a dajka, Kurucz Zsuzsanna csak magyarul beszélgethet a szlovák anyanyelvű Sándorkával. Vélhetően a lányhoz kötődik a Petőfi által megörökített „cserebogár-dal”.
Petőfi Pestről való távozása előtt dörgedelmes cikket ír a Nemzeti Színház ellen, ahol csak „egypár kegyencet” vesznek figyelembe, s csak „a vagabundus virtuózok becsültetnek”. A színház-ügyben a sajtó egésze Petőfi mellé áll.
Bem kiosztja a kitüntetéseket, amiket a harctéren mutatott személyes bátorságért lehet kiérdemelni. A századosok közül hárman kapnak elismerést: Jékey Lajos, Szalbek György és Petőfi Sándor. A jelenetet Petőfi megörökíti a Közlöny számára.
Életbe lépnek az áprilisi törvények. A XVIII. törvénycikk szabályozza a sajtó működését, benne a sajtóvétség utólagos jogorvoslati lehetőségével. Bár Petőfiék elégedetlenek a törvénnyel, a szabályozás Európa egyik legliberálisabb sajtótörvénye.
A költő nincs megelégedve eredeti nevével. A sokféle álnév után költőként a Petőfi Sándor válik maradandóvá. A névmagyarításnak okmányfedezete nincs. Hivatalosan sosem engedélyezték.
A trónfosztás és a függetlenség kimondásának napján Petőfi – Bem és tiszttársai társaságában – Vajdahunyadot tekinti meg. Ebéd után a jelenlevők egy emléklapra írják föl nevüket. A költő Bem után, a tizenhárom tiszt sorában ötödikként írja alá az emléklapot: „Petőfi Sándor százados”.
Az Ellenzéki Kör új néven, Radical Kör elnevezéssel alakul újra. Az Életképek közli, hogy Szegeden utcát neveztek el – többek között – Petőfiről. A magyar írófeleségek ünnepélyes keretek között átadják az általuk készített díszes, hímzett zászlót a nemzetőrségnek. Köztük van Petőfiné Szendrey Júlia is.
Petőfi tudósítást ír a Közlönynek, megemlítve annak a négy székely közlegénynek a nevét, akiket Bem a korábbi sikeres ütközet után kitüntet. Petőfi kinyomattatja Csatadal című versét az erdélyi hadseregnek.
Petőfi barátságos hangú levélben kéri Aranyt, hogy – az epikai hitel híján is – egészítse ki a Toldit trilógiává: „ha már a fejét és lábát megcsináltad, kötelességed a derekát is megcsinálni, különben vétkezel isten és ember ellen”.
Újra Dunavecsén. Nagy Pál biztosít hét helyiségből álló házában szobát Petőfinek. A költő verseinek sajtó alá rendezésén dolgozik, és megismerkedik a házigazda 16 éves szőke és kék szemű lányával, Zsuzsikával.
Aranynak címzett „nem tudom, mit írjak” levelében beszámol helyzetükről: „Egypár nap óta tökéletes szélcsend van a háború tengerén, s mi ülünk és unatkozunk.”
A királyokhoz országos felháborodást vált ki. Hatásos ellenversek születnek. Az elsőt Mező Dániel böszörményi nemzetőr adja közre röpiraton Debrecenben („S bármit mond az éretlen Petőfi, / Él fölöttünk szeretett király”). Petőfiről a legkülönb hírek terjengenek: őrült, bezárták, emigrált...
Júlia kézhez kapja Petőfi szerelmes levelét és a mellékelt Kit feledni vágytam… című, a kapcsolatukat összegző költeményét. Júlia ígéretéhez híven a levelet megmutatja apjának. Aznap Petőfi ezt írja Orlai Petrics Somának: „Szerelmes vagyok, pénzem nincs… ez biographiám.”
Petőfi részt vesz Vörösmarty kisfia, Mihály temetésén. A gyászszertartást Czuczor Gergely vezeti. A koporsó mellett az apa elmondja korai versét, a Kis gyermek halálára címűt. A visszaemlékezések szerint másnap mind Petőfi, mind Czuczor megírja gyászversét. Csak Petőfié marad fenn (Kisfiú halálára).
Petőfi beleszeret az egyik színésznőbe, Szathmáry Dánielné Farkas Lujzába. Megkéri iskolatársát, Kozma Sándort, hogy mutassa be neki. A Griff szállóban tett látogatás keserű kiábrándulással végződik. Az élmény („Szerelmet… pénz vehet!”) szüli a Szín és való című balladát.
Az eperjesi együttlét alatt feszültté válik a viszony Petőfi és Tompa között. Vélhetően esztétikai és emberi különbségek vezetnek oda, hogy az ellentétek a pisztolypárbaj lehetőségéig fajulnak. „De elmúlt a zivatar mennykőcsapás nélkül” – írja Tompa Petőfi eltávozta után.
május
Megjelenik a Lapok Petőfi Sándor naplójából – Első ív. A kiadvány a március 15-től április 29-ig tartó naplójegyzeteket, politikai élményeket tartalmazza. A füzetet érdektelenség fogadja, a folytatás elmarad.
Délelőtt megérkeznek Késmárkra. A Kerényi által tervezett utazás célja, hogy Petőfi minél közelebbről láthassa a Tátrát. Délután sonkáznak-boroznak Demiány Jenő nyugalmazott kapitánynál, akivel együtt utaztak Eperjestől. Az ifjúság itt is fáklyás zenével tiszteli meg a vendégeket.
Határozatot hoz a Pesti Középponti Választmány néplap megjelentetésére. A Nép Barátja lap programját Petőfi hat pontban dolgozza ki. A lap a magyaron kívül a nemzetiségek nyelvén (németül, románul, szlovákul és horvátul) is meg fog jelenni. Pest megye minden településnek megrendeli a lapot.
Petrovics Sándor tanuló rövid levelet és négy verset küld Bajza Józsefnek, az Athenaeum szerkesztőjének. Három bordalt (A borozó, Dalforrás, Változó ízlés) és az Ideál és való címűt.
Térey Mari magyarázó és sürgető levelet küld Petőfinek, hogy mielőbb induljon. Egyúttal kitér a várható nehézségekre, de „két forrón szerető szívet emberi erő nem választhat el”. Térey közli, hogy Júlia ígéretet tett apjának, hogy engedélye nélkül sem levelet nem fogad, sem nem ír Petőfinek.
A királyokhoz című vers eljut V. Ferdinándhoz is. A király leiratot küld István nádornak, hogy az új sajtótörvény alapján indítson eljárást a szerző ellen.
A több mint egyórás meghallgatást követően Petőfi, egészségi állapotára hivatkozva, lemond őrnagyi rangjáról, vélhetően nem szabályos körülmények között. Debrecenben értesül édesapja haláláról.
Hajnalban Szolnokról levelet ír Klapkának. Erkölcsi elégtételt kér, őrnagyi rangjának elfogadását, szabadságolásának érvényesítését, különben a sajtóban vesz elégtételt. Megírja az Egy goromba tábornokhoz című versét, de nem teszi közzé.
Petrovics István elviszi fiát a kecskeméti evangélikus elemi iskolába. Sándor még nincs öt és fél éves. Az egyetlen tanító Schifferdecker Dániel. A tanév májusi beiratkozással és beszoktatással kezdődik, majd a júliusi nyári vakációtól megszakítva, októbertől áprilisig tart.
Petrovics István beíratja fiát a kecskeméti iskola második osztályába. A tanulók száma ötvenöt. A tanítót, a rektort, Schifferdecker Dánielt korábban az egyháztanács többször megrótta testi fenyítéseiért. Petőfi idején hasonló eset már nem fordul elő.
A fegyveresek, 24 cseh vértes és 48 magyar gránátos kardlappal, szuronnyal, puskatussal percek alatt szétoszlatják a több száz fős tömeget. Tizenöt-húsz ember marad sebesülten a helyszínen. Egy közülük néhány nap múlva belehal sérüléseibe. A forradalom kitörése óta először folyik vér Pest utcáin.
A Marcziusi Klub reggel 9 órára népgyűlést hirdet a Múzeumkertbe a vérengzés elleni tiltakozásul. Petőfi itt mondja el híres mondatát: „…én e minisztériumra nem a hazát, de egymagamat, sőt a kutyámat sem bíznám”.
Szemere belügyminiszter betiltja az engedély nélküli utcai demonstrációkat. A véres eseménytől megrettent polgárság (vidéken is) aláírásgyűjtő akcióba kezd a kormány mellett.
A Pesti Hírlapban megjelenik Eötvös József értékelése Petőfi-ről és az Összes versekről. Eötvös elsőként nevezi Petőfit „nemzeti költő”-nek
Útközben, Debrecenben Petőfi – gyöngyvirág kíséretében – megküldi Prielle Kornéliának az Összes verseket, majd a színésznővel személyesen és békésen tisztázza kapcsolatát.
Szervezett atrocitás éri Petőfit és a Marczius Tizenötödike szerkesztőjét, Pálffyt. A Forradalmi Csarnokban (Pilvaxban) levő minisztérium elleni gyűlésen lelökik őket a „szószékről”, s „egy somogyi polgártárs” honárulóknak nevezi őket, akik büntetést érdemelnek.
Alkonyatkor Klapka a szolnoki levél miatt letartóztattatja Petőfit. „Klapka Petőfit bezáratta, de mivel anyját betegnek jelenté, Görgei Klapkának megírta, hogy most eressze el. Istenem, istenem, hogy az embereknek mindég kell veszekedniök. De mi a manónak is jött ide Petőfi?”
Délután három óra tájban Petőfi megérkezik Erdődre. Laukánál lerakja útitáskáját, majd nyomban Szendreyékhez indul. Lehívatja Sass Károlyt, hogy jelentse be őt a ház uránál. Az első, elutasított lánykérés heves szóváltásba torkollik.
Arany János Pestre érkezik, s azonnal Petőfiékhez siet, „kik egészen lelkökbe vesznek”. A Nép Barátja ügyében a megbeszélés felemásra sikerül. Arany nem vállalja a Pestre költözést, így Vas Gereben lesz a felelős szerkesztő, Arany neve pedig társszerkesztőként szerepel a lapon 1849. március 9-ig.
Görgei kimenti Klapkát is a kínos helyzetből. A katonai szokásjognak megfelelően két tiszt jelenik meg Klapkánál Petőfi nevében, s bocsánatot kérnek a költő „nem katonás magaviselete miatt”, s kérik a szabadon bocsátását. Az úgy nevezett „pardonkérés” ennél nagyobb vétségre is felmentést ad.
Hajnali négy órakor, a városban dúló kolerajárványban, a halotti anyakönyv szerint epekórban meghal Petőfi édesanyja. Petőfi két levelet is ír. Aranynak beszámol a kettős halálról, Bemnek részletesen beszámol a fővárosi történetekről, lemondásáról, szülei elvesztéséről.
Petőfi Istvánnét, mint férjét is, Székács József, a pesti evangélikus gyülekezet magyar lelkésze temeti. A józsefvárosi temetőben az egyszerű, vörösmárvány sírkövet a fivérek közösen állítják, felirata csak ennyi: „A legszeretettebb ATYA s a legszeretettebb ANYA”.
Arany levelében tájékoztatja Petőfit, hogy Debrecenbe indul elfoglalni Szemere Bertalan mellett fogalmazói állását. Mivel a házát is át kell adnia az új aljegyzőnek, nem tudja tovább vállalni Zoltánka nevelését, a dajka eltartását.
Az utólag írt ezredparancs közli, hogy Petrovics Sándor közlegényt mint beteget átadták a grazi helyőrségi kórháznak. A kórisme Nervenfieber (idegláz), nagy valószínűséggel tífusz. A ragályos és súlyos betegség a szennyes és csatornázatlan laktanyákban igen gyakori.
Petőfi elárverezi a Radical Körben könyvtárának egy részét. A befolyt összeget, 68 pengőforint 23 krajcárt a „hadfogadás” költségeire ajánlja föl.
Levelet ír kunszentmiklósi barátjának, Bankós Károlynak, hogy követjelöltként ott kíván föllépni. Petőfi a lehető legrosszabb helyet választja. Ismerik az apját, a mindenkin átgázoló üzletembert; a költőt, a nyughatatlan radikálist, A királyokhoz szerzőjét.
Az újabb, ünnepélyes lánykérés Júlia döntése nyomán sikerrel jár. Az esküvő időpontját is kitűzik, az első találkozás évfordulójára, szeptember 8-ra. Megesik az első csók, a fiatalok végtelenül boldogok.
A napot Petőfi Júliával tölti. „E napon együtt voltunk!... Mit tettem és mondtam e napon, azt nem tudom, csak annyit, hogy az felér eddigi életem minden napjaival” – olvasható Júlia naplójában.
Hírlapi cikket ír semmivé foszlott népszerűségéről: „Tény, hogy még a márciusi napokban is a magyar nemzet egyik kedvence voltam… néhány hét, s íme egyike vagyok a leggyűlöltebb embereinek”. Felfüggeszti, de föl nem adja republikánus eszméit.
Peregriny Elek cenzor eljuttatja a Levél Várady Antalhoz című misszilis költemény tartalmát W. J. besúgóhoz, aki referál az esetről. W. J. beszámol Petőfinek a katolikus papok iránt érzett ellenszenvéről is, miszerint eljön az idő, mikor „ő kardjával fog beleikben vájkálni”.
Visszatér Szatmárba. Kazinczy Gábort és Pap Zsigmondot is értesíti a szeptemberi esküvőről. Kazinczynak jellemzi menyasszonyát: „ő lesz az összes magyar írók feleségeinek koronája. George Sand esze s Shakespeare Júliájának szíve egyesült az én Juliskámban”.
Megírja első versét Rózához. Már néhány nappal Ostffyasszonyfára érkezte után megismeri csáfordi Tóth Terézia-Juliannát, akit családi és rokoni körben Rózának hívnak. A tizenhat éves, feltűnően szép lány apja Tóth Ferenc nyugalmazott főstrázsamester, a szomszédos Csöngén birtokos.
Petőfi eleget tesz Arany többszöri meghívásának. Az útját a VII. úti levél és versek kísérik. Most Kismajtény felől érkezve látja a kuruc fegyverletétel színhelyét, mely A majtényi síkon című versének ihletője. (A teljes költemény csak 1874-ben jelenik meg itthon.)
Balog István vándortársulata kilenc előadást tart a vendégfogadó nagytermében. Petőfi, a tiltás ellenére, több darabot is lát, többek között a Romeo és Júlia rövidített változatát. Beleszeret Borcsába, László Borbála színésznőbe. Beállít az igazgatóhoz, hogy belép a társulatba.
június
Petőfi levelet és négy költeményt küld Bajza Józsefnek. A küldeményt a menyasszonyát, Csapó Máriát Pesten meglátogató Vachott Sándor viszi magával. A levél – túl az esztétikai kérdéseken – keserűen számol be pozsonyi életéről: „…így, amint vagyok, lehetetlen – koldus – vagyok”
Petőfi hajnalban indul, s dél felé érkezik Szalontára. Szokásához híven váratlanul toppan be. Az itt töltött időt „éltem legszebb napjai közé sorozza”. Petőfi Szalontán hat verset (és egy töredéket) ír. Lerajzolja a házigazdát (Arany szerint rosszul) és a Csonka tornyot.
Háromszobás lakást bérel a Kerepesi és Síp utca sarkán levő Marczibányi-ház második emeletén. A házban laknak Egressyék is.
Megindul a Nép Barátja című lap. Petőfi és Arany hamarosan kiábrándul Vas Gereben szerkesztéséből. Petőfi szerint ez a „legpecsovicsabb” lap, Arany sajnálkozik, hogy nem vállalta el a felelős szerkesztői posztot.
Petőfi két kortesutat választ. Házasságkötése óta először van távol feleségétől. Ceglédig vasúton utazik, s innen Nagykőrösön és Kecskeméten át érkezik Kiskunfélegyházára. Rövid beszédeket tart, szétosztja A kiskunokhoz című proklamációját. Barátai támogatják, bizakodva tér vissza Pestre.
Barátja, Bankós levele csak erősíti a költő önbizalmát, pedig helyzete szinte reménytelen. Ellenjelöltje, Nagy Károly a szabadszállási református lelkész fia, jogász, korábban Kiskunlacháza főjegyzője. Redemptusi birtoka, virágzó gazdasága van. Elismert ember.
Petőfi A honvéd című versét 50 000 példányban juttatná el a katonákhoz. A belügyminiszter eltekint a levél hangnemétől, s 25 000 példányt rendel meg. A költő egyszeri kifizetésként 500 pengőforinthoz jut. A kortársak szerint ennyi pénzt egyetlen versért még senki nem kapott a magyar irodalomban.
Petőfi a cenzúra tiltotta költeményeit „csak bizalmas körében olvassa fel vagy szavalja el, s mihelyst észreveszi, hogy valaki jegyzeteket készít, mindjárt megszakítja előadását”. A Kj. jelű besúgó megjegyzi: "Viselkedése és bizarr külseje miatt különcnek, sőt félbolondnak tartják…”
Petőfi magabiztosságát jelzi, hogy csupán egy hírlapi cikk és egy röplap tudósít szándékáról. Nem jelentkezik a kerület által kijelölt választási bizottságnál, egészen a voksolás napjáig. Nem törődik a helyi elképzelésekkel. Elvárja, hogy szándékát kitüntetésnek vegyék.
„Ezennel elhatároztatik, hogy Petőfinek e város kebelébeni megjelenés szorosan megtiltassék, s e tilalomról Bankós Károly, mint aki ezt tudtára adhatni fogja, értesíttessék”. Petőfit nem veszik fel a választási listára. A nyilvánvaló választási csalást adminisztratív eszközökkel palástolják.
A házukkal átellenben lakik Weiss Rozália zsidó varróleány, aki hímzéssel tartja fönn magát és vak édesapját. A szép és művelt lányhoz gyakran eljár Petőfi, a városban már házasságról beszélnek. Barátai felvilágosítják a költőt, hogy Rozália – igaz, még titokban – jegyben jár Kemény Gáborral.
Megkezdődik a házassági előkészület, a frigy anyagi alapjainak megteremtéséért folyó munka. Petőfi jegygyűrűt rendel a Király utcai Prandtner-ötvösműhelyben, belevéseti a gyűrűkbe a neveket. Ruhát varrat Tóth Gáspárnál. Névjegykártyát készíttet, melyen csak a Petőfi név szerepel.
A tiltás ellenére Petőfiék Szabadszállásra utaznak. Fölkeresi Péter Ambrus főjegyzőt, a helyi nemzetőrség egyik vezetőjét, aki ígéretet tesz, hogy alkalmat ad arra, hogy Petőfi szólhasson a néphez, és garantálja biztonságát, csak azt kéri, másnap reggel várja be őt, addig ne tegyen semmit.
Petőfi reagálását az Athenaeum hozza. Az eredeti címet (Garay garaboncáskodása) Bajza szerkesztői jogával élve Írói jogtapodás a Regélőben címre változtatja. Valamint – Petőfi engedélyével – néhány stilisztikai változtatást eszközöl.
Petőfit és feleségét fegyveres nemzetőrök védik meg – a költő szerint – a részeg kortesektől, s kerülő úton, hogy ne találkozhassanak máshonnan érkező híveikkel, Kunszentmiklósra szállítják a házaspárt. Szabadszálláson megtartják a választást. Nagy Károly lesz az országgyűlési követ.
Szemere Bertalan szétküldi A honvéd című vers röplapkiadását hat hadtestparancsnoknak 4000-4000 példányban. A küldeményhez hozzáfűzi: „Buzdításra nekik [a honvédeknek] nincs szükségük – az annyi csatában hősöknek. Szellemi élvezetül mellékelem ide a hozzájuk írt költeményt.”
A Közlönyben teszi közzé Petőfi nyilatkozatát, melyben újfent lemond őrnagyi rangjáról, s egyúttal a katonaságról is, „egészen és örökre”.
Telegdi Lajos debreceni könyvárus ismerősének 5000 példányt küld A honvéd című verséből, meghatározott fizetési feltételekkel. Pesten Emich Gusztáv árulja a költeményt. Bolti ára 3 pengőkrajcár.
Bemhez írott válaszában így ír: „Hazámat tollal fogom szolgálni, nem kardommal, azzal a karddal, mely talán dicsőség nélkül volt, de mocsok nélkül is, s melyet kitéptek a kezemből”.
Fellobban a szerelem Lendvayné Hivatal Anikó iránt. A Nemzeti Színház gyönyörű színésznőjét Petőfi különböző alkalmakkor 13-14-szer látja játszani. A magyar romantika első nemzedékének szinte minden tagja szerelmes belé. Fáy András így fogalmaz: „Én már csak egy Hivatalt szeretnék életemben!”
Gróf Josef Sedlnitzky rendőrminiszter beveszi W. J. besúgó jelentését államtanácsi összefoglalójába. A különféle jelentések egyetlen közös pontja Petőfiről, hogy ő „szertelen zseni”.
Hosszas tárgyalások után új, három pontban rögzített szerződést köt Emich Gusztávval. Örökre eladja 1500 pengőforintért a megjelent Összes verseit, további 2000 pengőforintért a következő évben megjelenő új kötet verseit. Megteremti házassága anyagi alapjait.
Arany János önironikusan számol be az előző napi szalontai választási kudarcáról, s egyben kéri Petőfit, hogy az Életképek közölje folytatásokban a Toldi estéjét, nehogy a kézirat a „muszka-örökkévalóság fénycsarnokába” jusson.
A Közlönyben megjelenik Kossuth felhívása: A nemzet kormánya a néphez! A haza veszélyben van! A kormányzó-elnök magához hívatja a költőt, Aranyt, Egressy Gábort és Fáncsy Lajost, és kijelenti a meghívottak előtt, hogy „ha kell, meghal Pest romjai alatt”.
A protestáns iskolákban a tanévzáró ünnepélyen a tanár vagy egy rátermett diák mondja el a valedictiót. Koren még korábban felkéri Petőfit, hogy ő írja és mondja el diáktársai nevében a búcsúbeszédet. Az 54 hexameterből álló alkotás Petőfi első – Koren István másolatában – fennmaradt verse.
Megérkezik Ostffyasszonyfára a házigazda fia, Salkovics Károly és a vakációra meghívott másod-unokatestvér, Orlai Petrics Soma. Petőfi Petrics Somával barátkozik meg. Petőfi zongorázik, Orlai kitűnően énekel és gitározik. A féltékeny Petőfi meg is tiltja barátjának, hogy Róza jelenlétében játsszon.
július
Elkezdi segédszerkesztői munkáját a Pesti Divatlapnál. Állandó teendők közé tartozik a napi hírrovat fordítása, hirdetők és előfizetők ügyeinek intézése, helyreigazítások készítése, kéziratok személyes átvétele, vendégek fogadása.
„A főváros tekintete ismét olyan lett, mint volt a múlt télen, a Debrecenbe vándorlás alkalmával. Az utcák költözködők seregével volt elfedve” – írja Horváth Mihály miniszter, történész. Arany János elhagyott családjához siet Szalontára. (Többé nem látják egymást Petőfivel.)
Petőfi barátai is szerteszélednek az országban. Kerényi Frigyes Amerikába indul, Egressy Gábor, családját hátrahagyva, Szegedre tart.
A Pesti Divatlapban Vahot közli Barabás Miklós rajzát Petőfiről, s melléje közreadja – a felvidéki út előtt nála hagyott kéziratokból – a Költő lenni vagy nem lenni című ars poeticát, és melléje a népköltőre jellemzőnek érzett „néprománcot” illeszti (Piroslik a kecskerágó…).
Bejére utazik Tompa Mihályhoz. „Civakodunk, mint az istennyila, ismered az én szende, békeszerető, angyali természetemet, hanem ez a kapcáskodó komisz pater Tompa mindig dühbe hoz” – írja Petőfi Aranynak.
Petőfi – elfogadva Orlai Petrics Soma invitálását – családjával és a dajkával Mezőberénybe utazik. Szolnokig vonattal mennek, ott azonban az oroszok elől menekülőkkel találkoznak, ezért kerülő úton, a Kecskemét–Szarvas–Gyoma útvonalon szekereznek Mezőberénybe.
Egressy Gábor párizsi útjáról (1843/44 tele) hoz haza egy dagerrotip készüléket színitanulmányaihoz. Ezzel készít Petőfiről is felvételeket. A litográfiákhoz szokott Petőfinek nem tetszenek a retusálatlan képek, csak egy marad fenn felesége hagyatékában.
Bár Petőfi még megkéri Tompát, hogy ő adja össze őket Júliával, ez az utolsó, még barátságosnak tekinthető gesztus a két költő között. Arany János levélben feltett kérdésére – „De Tompa nem állott be a jövő évi triumvirátusba, ugye?” – a válasz egyértelmű.
Váratlanul betoppan Tompához barátja, Szemere Miklós. „…kit látok a pamlagján heverni? Petőfyt” – írja Erdélyi Jánosnak. A mindkét félnek váratlan és kellemetlen találkozás után Petőfi az utazás mellett dönt.
A teljes napfogyatkozást szabad szemmel akarja végignézni, s gondatlanságáért több napi szemkáprázással és bal szemének tartós meggyöngülésével fizet.
A rögtönzött szónoklat mesterének tartott Kazinczy Gábort szinte természetszerűleg bántja meg a XII. úti levélben, hogy „prózája sallangos, puffogó dagályba” fullad. Petőfi a vélekedést később megbánja és próbálja jóvátenni.
Reggel a félórányira levő Széphalomra mennek. A nagy öreg, a széphalmi mester bérbeadott háza és sírhalma láttán kétségbeesés fogja el a költőt. Gyorsan távoznak, s bodrogközi falvakon át délután két óra tájban érnek Királyhelmecre.
Arany Jánosnak írt rezignált levelében Kossuth kapcsán arról ír, hogy „az első bokorzörrenésre el fog eblábalni világtalan világig”.
A templomban megtartják az év végi vizsgát. Sárkány Sámuel lelkész levelet ír Balassa Jánoshoz, melyben közli, hogy két fiát, Petőfi lakótársait és barátait nem hagyja itt tovább, hiszen „Iskolájuk az ifjú kornak legdrágább idejére, tudományra és erkölcsre is nézve pestis vala”.
Délutánra érkezik meg Munkácsra, hogy megnézze a statusbörtönné alakított várat. Eszébe jut Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona; a végső élmény: „Szegény Kazinczy! szegény haza!”. Estére Beregszászra érkezik, ahol legjobban a magyar kocsmárosnak örül. Az Oroszlán szállóban töltik az éjszakát.
Modellt ül Petrics Somának, két változatban is megfestett olajképéhez. De egyre nyugtalanabb. Tudja, hogy az osztrák hadsereg részéről a legkeresettebb személyek közé tartozik.
Délután három órakor elindul az első hazai gőzüzemű vonat a Pest–Vác útvonalon. A kevéssé megbízható emlékező, Egressy Ákos szerint Petőfi az első napokban oda-vissza utazgatott a vonaton. Bár a költő örül a technikai vívmánynak, a drága vonatjegyek vélhetően távol tartják az öncélú utazgatástól.
„…ha széles e hazában egyetlenegy kerületnek sem lesz annyi becsületérzése vagy tulajdonképpen belátása, hogy engem megválasszon, úgy isten szentháromság úgyse nem érdemli meg Magyarország, hogy képviseljem!”. A képviselők többsége nem tartja „jelentékeny veszteségnek” Petőfi távollétét.
Rossz hírét kelti a költőnek, Petőfi fenyegetéseket is kap. Szendrey dolgát könnyíti, hogy Petőfi már első látogatásakor kedvezőtlen benyomást tesz a szatmáriakra. A családi nyomás alatt, az (ál) híreket hallva Júlia megbetegszik. A kapcsolat nehéz napjait éli.
Reggel váratlanul megérkezik – Szegedről az erdélyi hadsereghez tartva – Egressy Gábor és Bem futártisztje, Kiss Sándor százados. Rövid tanácskozás után Petőfiék úgy döntenek, hogy nem Arad felé, hanem családostul a még nyitva álló Nagyvárad– Kolozsvár útvonalon Erdélybe indulnak.
George James Robin Hood című angol regényét fordítja németből magyarra. Előlegként 100 váltóforintot vesz fel, élvezi, hogy nincsenek anyagi gondjai: baráti kölcsönök, színházlátogatás, kávéház, a Városligetben csónakázás, vendégelés. A pénz gyorsan fogy, a fordítás késik.
„Tordahasadék július 20. 1849.” Már 1845-től szabadulni próbál a „Csokonai redivivus” minősítéstől, most Miklós Miklósnak fejti ki, hogy „én nem akarok Csokonaihoz hasonlítani. Ő pénzért bárkihez írt verset, én pedig soha be nem szennyeztem azzal tollamat.”
Megérkezik Egressy Gábor. Petőfi és színész barátja elhatározzák, hogy Bem fölkeresésére indulnak, bár az altábornagy hollétéről semmit sem tudnak. A lelkész tanácsára a felesége, fia és a dajka Tordán maradnak. „Még csupán Arany János volt az az ember, kire rábíztam családomat”.
A Charivari, a Lauka Gusztáv szerkesztette politikai élclap ötalakos karikatúrát közöl, középpontban az új lap indításán töprengő Petőfiről. Az aláírás szerint olyan nevet szeretne adni az újságnak, „amely által legalább egymillió előfizetőkre számolhatnánk”.
Először Székelyudvarhelyre vágtatnak, de Bemet nem találják. Csíkszeredán keresztül Kézdivásárhelyre indulnak. Kézdivásárhelyen megszállnak a fogadóban, és találkoznak Kővári Lászlóval, aki a kormány megbízásából teljesít szolgálatot Bem mellett mint haditudósító és „historiographus”.
Kihirdetik a pályázat végeredményét. A ballada kategóriában – hosszabb vita után, tudniillik lehet-e a ballada kortárs témájú – a Szín és való díjat, a Lehel dicséretet kap. Petőfi győztes balladájáért két aranyat vesz fel Horváth Ignác pénztárnok úrtól.
Szalkszentmártonból – Dömsödön keresztül – Pestre megy, hogy érdeklődjön a Zöld Marci sorsáról. A drámabíráló bizottság egyhangúlag elutasítja a művet, lesújtó véleményt fogalmazva meg róla. Első haragjában Petőfi széttépi vagy elégeti a kéziratot.
Berecken találkozik a Moldvából érkező Bemmel. »Mon fils, mon fils, mon fils! [fiam!]« – szólt az öreg sírva”. Bem rossz híreket kap: Lüders orosz gyalogsági tábornok elfoglalja Nagyszebent, Damaszkin György Szászrégennél ütközetet veszít.
Találkozik Hittig Amáliával, akivel Sárszentlőrincen együtt jártak iskolába (Gyermekkori barátnémhoz). Az érzelmi kapcsolat elmélyítését kívánó Amália társasága hamarosan terhes lesz a költő számára, aki fog- és fejfájásra hivatkozva tér ki az újabb találkozó elől.
A sebei kiújulása miatt hintón utazó Bem, moldvai expedíciós seregét hátrahagyva, előresiet, Kézdivásárhelyen megebédel, és Marosvásárhelyre érkezik. Még aznap intézkedik Petőfi őrnagyi kinevezéséről.
A képzőtársaság örömünnepét a megyeháza nagytermében tartják. Az eredetileg 21 pontból álló műsorban Petőfi ötben szerepel. A legnagyobb sikert Gaal József Ólmosbotok című versének jelmezes-kellékes előadásával aratja. Gróf Esterházy Károly egy arannyal jutalmazza a produkciót.
Petőfi hajnalban érkezik szekéren Marosvásárhelyre. Megírja utolsó levelét feleségének, benne az utolsó kérdéssel és kéréssel: „Szopik-e még a fiam? válasszátok el minél elébb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen.” Megrendeli a helyi szabónál új őrnagyi egyenruháját.
Kora reggel indul a megcsappant létszámú sereg Székelykeresztúr felé. Bem főhadiszállása a Matskási-házban van, itt tartja az utolsó eligazítást főtisztjeinek. Bem megtiltja Petőfinek, hogy részt vegyen a másnapi ütközetben. A költő a Varga családnál, a Gyárfás-házban száll meg.
Az orosz ellentámadás menekülésre készteti a magyar sereget. A hatalmas káoszban Petőfi elutasítja Gyalókay segítségét, csak akkor kezd saját mentésére gondolni, mikor Bemet is látja a menekülők között. Valószínűleg félúton eshetett az üldöző Nassau-dzsidások áldozatául.
augusztus
Petőfiék – a szülőkkel együtt – a méregdrága Dohány utcai lakásból átköltöznek a szerényebb, olcsóbb Lövész utca 391. számú ház első emeletére. Az anya egész nap a fia körül sürög-forog, süt-főz, az apa Júlia kanapéján sziesztázik.
Szendrey Ignác – véleménye fenntartásával – „Csináljanak, amit akarnak!” felkiáltással beleegyezik a házasságkötésbe. Petőfi már Pestről magával viszi a jegygyűrűket. Szendrey már csak a katolikus esküvőhöz és a Petőfi által adandó reverzálishoz ragaszkodik.
Egressy Gábor a Macbeth címszerepét játssza a Nemzeti Színházban. Az előadás ihleti Petőfit az Egressy Gáborhoz megírására. A költeményt másnap át is adja barátjának.
Egressy Gábor értesíti Petőfit, hogy szerződést kötött a pesti lakásra: Dohány utca, Schiller-ház, első emelet. „Három utcaszoba, alkofen, előszoba, gazdasági konyha stb. évi 650 váltóforintért, melynek negyedét mindig előre kell fizetni”.
Egressy Óbecséről feleségének írva már egyértelműbben fogalmaz: „Utamban mindenütt ellenségeivel találkoztam. Őtőle azt várták, eddigi jelleme szerint, hogy most, midőn a dologra került – a harcosok első sorában fogják látni. És én védeni sem igen tudtam.”
A nyári utazások újabb állomása Gödöllő. Itt találkozik Mednyánszky Bertával, kinek apja a Grassalkovich-uradalom inspektora. Berta, aki egyidős a költővel, rokonszenvvel viseltetik Petőfi iránt, de a kétszeri-háromszori találkozás nem ad alapot a szerelemre.
Jókai és Laborfalvi Róza a Svábhegyen, bizalmas barátaiknak adott ebéden jelentik be, hogy házasságot kötnek. Petőfi otthagyja a társaságot.
Újabb közös vacsora az Angol Királynéban, népes társaságban. Kemény Zsigmond rögzíti, hogy – ellentétben a költőről vidéken terjedő képpel – „Petőfi mindig vizet ivott, csinos öltözetben jelent meg, és az angol, francia s német irodalommal ösmeretes, s beszélni gyakran szokott franciául”.
Az Életképek szerkesztőségében próbálja lebeszélni a házasságról Jókait. Érvként hozza fel a törvénytelen gyereket, az arisztokrata szeretőket, a korkülönbséget, a költekező életmódot. Sikertelenül. Dühében levélben értesíti a családot.
Arany Jánoshoz írt levelében közli, hogy „a minap fejeztem be egy hosszú költeményt (valami 3.400 sornyi), melynek címe: Az apostol”. A letisztázott, végső változat (2.921 sor) szeptemberben készül el.
Vélhetően a második találkozáskor a hazáról beszélgetnek Bertával. Beszélgetés közben a lány néhány szál virágot szed, és nemzeti színű pántlikával bokrétát köt, s átadja Petőfinek.
Petőfi – megkésve – reagál a Pesti Hírlap botránycikkére, ami Rózsavölgyi cigányzenekarát „fülsértő recsegtetéssel” vádolja. Az ellencikkre, miszerint a kávéház udvari szobáiban kupleráj működik, nem válaszol.
Szekrényesy András pesti rendőrkapitány jelentést tesz gróf Sedlnitzky rendőrminiszternek Petőfiről. A többnyire elnagyolt és téves személyi adatok után elismeréssel szól Petőfi költői tehetségéről, de megjegyzi, hogy „a politikában azonban… tudatlan – elhanyagolt ifjúkori művelődése miatt is”.
Petőfi megírja Vörösmartyhoz című versét, alcímmel és magyarázattal, a híres-hírhedt refrénnel: „Nem én tépem le homlokodról, / Magad tépted le a babért.” Elmegy költőtársához, hogy a miértet és az indokot kérdje.
Petőfi hívására Pestre érkezik özvegy Jókay Józsefné és lánya, Váli Ferencné, Eszter. Mivel előzőleg már Károly bátyja sikertelenül járt, most hárman próbálják megtalálni Jókait. A végső lehetőség a svábhegyi Laborfalvi-féle remetelak, de mire odaérnek, a „fiataloknak” hűlt helyét találják.
Arany némi ingerültséggel hányja Petőfi szemére, hogy Tompa szapulásán kívül másról nem tud írni. Gyakorlati tanácsokat ad Petőfinek a jó és türelmes házasságról, Júlia szeszélyességének kezeléséről. Óva inti a felelőtlen költekezéstől, mint amilyen a szalontai látogatás volt.
Petőfi fenn jár Júliánál, kialakítva az esküvőig a kapcsolattartás formáját: „Hetenként egyszer megyek ki hozzá, s kétszer kapok tőle levelet”.
A gräfenbergi gyógykezelésről Bejére hazatérő Tompa ír Petőfi elszigetelődéséről: „Pesten is mulattam néhány napot, Petőfi elcsendesedett nagyon, a vidékeken, tapasztalatom szerint – keresztfára feszítené minden ember”.
Szemere Pál e napról keltezi nyilvánosságra szánt levelét Petőfihez. A magyar irodalom nagy öregje nem kertel fiatal költőtársáról: „Tünemény, mely a világirodalom történetei között, a legszerényebben szólva bár: ritka és gyér; én hasonlót egyet sem tudok, egyre sem emlékezem.”
szeptember
Adolf Dux saját fordításában megjelenteti a Petőfi ötvenöt versét tartalmazó kötetét Bécsben. Petőfi belép a világirodalomba.
Sopronban mint önkéntes újonc jelentkezik a 48. sz. báró Gollner-gyalogezred hadkiegészítő törzsénél, a Halász laktanyában. A szolgálati időt 6 évre vállalja. A szállás a Halász laktanyában van, minden priccsen ketten alusznak. Petőfi ágytársa egy cigány fiú.
Özv. Jókay Józsefnéhez írt válaszlevelében Petőfi ’Laborfalvi Móric’ kapcsán írja, hogy „…én egyébbel nem vigasztalhatom Asszonynénémet, mint azzal, hogy elvesztette ugyan a fiát, de igen-igen rossz fiút veszített, ki után nem méltó bánkódni”.
Pesten Petőfi apjának egyik mészáros barátjánál szállnak meg. A költő egy használtruha-kereskedésben viseltes öltözékét sötétzöld frakkal és magas tetejű fehér kalappal egészíti ki.
Először látja meg Szendrey Júliát, „délutáni 6 és 7 óra között. Ez időtől számítom életemet, a világ lételét.” Petőfit a beiktatást követő megyebálon Riskó mutatja be Júliának. A nagybányai Törökfalvi Pap Zsigmond (Petőfi pesti ismerőse) megörökíti a költő elcsípett mondatát: „Az a lány az enyém.”
Az esküvőt az erdődi kastély kápolnájában tartják, „kora reggel”. Petőfi „sodronymű-ezüstgombos moirée-attilában, egészen feketében volt öltözve, Júlia fehér selyemruhát viselt, kebelén tearózsával, fején menyasszonyfátyollal és mirtuszkoszorúval”.
Petőfi és Júlia a Zugligetben sétálva ünnepli házasságuk első – és utolsó – évfordulóját. Az alkalom két jelentős verset szül (A hegyek közt, A bokor a viharhoz).
Petőfi személyesen adja át Téreyéknél Júliának a Júliához című versét.
Koltón a fiatalok külön lakrészt kapnak, a házigazda – Petőfi kérésének megfelelően – családi ügyeit intézve van távol, s csökkentett létszámú személyzet áll rendelkezésükre. Az első hét (hetek) egymás testi-lelki megismerésével telik.
„Íme most nyakunkon a háború, minden ép karra szüksége van a hazának – te katona voltál, gyermeked nincs –, s roppant kardod, mellyel a márciusi napokban annyira csörömpöltél, mégis hüvelyében rozsdásodik”. Petőfi nem reagál, de kiszolgáltatott helyzetben is van.
Megkezdődik a műhelymunka. Petőfi megírja a XV. úti levelet, s szeptemberben öt verset ír. A hatodik (Mézeshetek) elveszett, vélhetően tartalma miatt Júlia tépi ki a versgyűjtő füzetből.
Petőfi Erdélyben akar színészkedni, s ebben a Lendvayné iránti reménytelen szerelem is közrejátszik. Mielőtt elindul, az utolsó előtti napon ruhákat és színházi kelléket vásárol Jakuboviccsal: két trikót, egy atillát, fekete frakkot és nadrágot, szakmai könyveket és egy új ládát.
Petőfi – Pap Endrével és Riskóval – bemutatkozó látogatást tesz Szendreyéknél. A déltől délután hatig tartó vizit jól sikerül, a várak iránt érdeklődő híres vendég kellemes benyomást kelt. A szülők nem is gondolnak a fiatalok érzelmeire.
„Petőfi és Vasvári tegnap elindult Pestről, hogy – más küldöttekkel együtt – az ország népét a haza szorongatott helyzetéről tájékoztassa”. Petőfi Székelyföldre indul, mert csalódott a kiskunokban és a hajdúkban, s a székelyekben látja az ősi, romlatlan szabadság letéteményeseit.
Júlia elviszi a költőt „rejtekhelyére”, a magas töltésen álló fák alatti lócára. Petőfit elbűvöli a lány műveltsége, személyiségének varázsa. A lány játssza az örök szerelmi játékokat, melyeket viszont a költő nem ért vagy halálosan komolyan vesz. Petőfi visszatér Szatmárba.
Debrecenen keresztül Erdődre érkezik, hogy a várandós Júliát biztonságba helyezze. Megkéri feleségét, hogy továbbra is vezesse naplóját. Júlia zaklatott írásaiban büszkeség és bizonytalanság, féltékenység és szerelem kettőssége érződik.
Az édesanya beíratja fiukat a sárszentlőrinci evangélikus kisgimnáziumba. A tanító kezdetben Haag Péter, aki lappangó és ki-kirobbanó elmebajjal küzd. Álruhás királyként járja a környéket, lázítja a parasztokat, megszökik az ispotályból, és visszatér a tanári katedrához.
október
Ő a Pesti Divatlap élő reklámja. Feltűnést kelt a „rövid prémes dolmány, úgynevezett kancamente, minőt lelki rokona, Csokonai Vitéz Mihály is viselt, azután sujtásos szűk magyar nadrág, túri süveg vagy kucsma darutollal, sarkantyús kordován csizma, fokos és makrapipa” – emlékezik vissza Vahot Imre.
Petőfi megírja biedermeier emlékkönyvversét Júliának (Sz. J. kisasszony emlékkönyvébe), melyet majd az Összes költeményekben a Júlia-versek élére helyez.
Komlóssy igazgató a szerződést ahhoz köti, hogy Petőfinek az operakórusban is énekelnie kell. A költő ezt elutasítja. Még aznap beírja a nevét a debreceni Polgári Casino vendégkönyvébe, ahova olvasni és biliárdozni jár.
Újabb találkozás Erdődön Júliával. Petőfi egyértelmű választ vár, Júlia továbbra is bizonytalan. A család egyre inkább ellenséges Petőfivel. A búcsúzáskor a költő azt mondja, soha többet nem fogja látni Júliát. Elmarad a „mátkai csók”, de Júlia kendővel integet Petőfinek.
Idősb Petrovics István a Jellačić ellen szervezett szabadcsapatok egyikének a zászlótartója, s a velencei csata után a horvát bánt üldöző sereggel tart (A vén zászlótartó). Az apa a forradalom óta használja a Petőfi nevet, hivatalosan azonban éppúgy nem magyarosítja meg nevét, mint fia.
A hosszúra nyúló, társaság nélküli nászút velejárója az unalom. Júlia többször nógatja férjét, hogy menjenek már Pestre, sőt egy összeszólalkozás után "öngyilkossági kísérletet" tesz, mélyen kihajol az első emeleti ablakból.
Petőfit meglátogatja a debrecen–pest–bécsi országút mentén, a Hortobágy patak híres hídja mellett levő mátai csárdát és vendégfogadót. A híressé vált „kocsmárosné, angyalom” megrajzolásának egyik ihletője a bérlő felesége, Pérchy Viktória lehet. Petőfi egy éjszakát tölt a csárdában.
Petőfi lefesti a XVIII. levélben a munkává lényegülő szerelmi idillt: „feleségem ott a másik asztalon naplóját írja; én ma már vágtam egy verset…”. Októberben tizenhat költeményt ír Koltón.
Júlia naplójában először ír a kölcsönös féltékenységről.
Júlia jegyzi be naplójába: „Most már hidegebben néznek le rám a csillagok, és nem vonzanak föl magukhoz sugaraikkal, mert én is másképpen tekintek föl hozzájuk.”
Térey Mari közreműködésével Szendrey Júlia édesanyjával Nagykárolyba utazik a tisztújításra, s „véletlenszerűen” találkozik Petőfivel. Júlia időt kér, de átadja Petőfinek bizalmas naplójának egy részletét. Megegyeznek az újbóli találkozás időpontjában: 1847. március 2., Szatmár vármegye évnegyedes rendes közgyűlésének napja, ahol feltűnés nélkül találkozhatnak.
Megnézik a város nevezetességeit, ideértve Mátyás király 1843-ra felújított szülőházát, kísérőik, Urházy György, Szilágyi Sándor és Brassai Sámuel társaságában. Este spontán rokonszenvtüntetés zajlik a fogadó előtt, Petőfi is szól az egybegyűltekhez.
Bár Aranyék számítanak a látogatásra, most is váratlanul toppannak be Petőfiék. A látogatás célja Szendrey Júlia bemutatása. Ercsey Julianna némileg elmarad Petőfi szerelmi életének követésében, hiszen az Aranyékat augusztusban meglátogató Prielle Kornéliát már Júliaként köszöntötte
Teleki és liberális barátai a Királyi Magyarország, az Erdélyi Nagyfejedelemség és Partium viszonyáról tanácskoznak. A megbeszélés szüli az Erdélyben című versét, ez a második olyan Petőfi-mű, amely szerepel a bécsi államtanács számára készült jelentésben (1847. január 9.).
Petőfi nyílt „kérelemben” fordul a Benőfy néven publikáló papköltőhöz, hogy változtassa meg nevét, mert a „névhangzás” miatt összekeverik vele. (Brujmann Sámuel nem változtatja meg költői álnevét, de Vahottal megegyezik, hogy ezentúl a keresztnevét, Somát is használja.)
A koltói napok vidáman telnek. Petőfi lovagolni házigazdájától, kocsit hajtani Cigány Ferenctől, a gróf kocsisától tanul. Gyakran kirándulnak a környékre. Megfordulnak Berkeszen is. A házigazda jóvoltából éjjelente fel-feljár Petőfihez a szép cigánylány, Pila Anikó.
A debreceni 28. zászlóalj létszámjelentésében már szerepel Petőfi neve. A négy század közül a 2.-nak lesz a parancsnoka. Csapattiszti beosztása szerint feladata a gyalogsági újonckiképzés, saját szavaival „kétszáz parasztból kétszáz katonát csinálni”.
Jókai lelkes ajánlásával az Életképekben (Petőfiné naplója) és a Hazánkban (Naplótöredék) is megjelennek Szendrey Júlia írásai. A szövegeket Petőfi másolja és szerkeszti nyomdakészre.
A tanév során előbb soproni barátjánál, Lantay Sándornál lakik, majd Petrics Soma megérkezése után vele együtt vesz ki szállást. Szabadidejét velük tölti a szintén művészi ambíciókat dédelgető Jókai Mór. Jókai későbbi szellemes mondása szerint ő festő, Petrics író, Petrovics színész szeretne lenni.
Az életrajz fehér foltja. Feltételezhető, hogy Jászberényen át utaznak, ahol Júlia nagynénje, Sismis Mihályné született Szendrey Franciska él. A költő megcsodálhatja Lehel kürtjét, a többször megverselt hősének tulajdonított ereklyét.
november
„Látd, barátom! színésszé kell lennem, kell, nincs semmi menedék; (...) Most már harmadszor színésszé!”. De a távlatos cél: „Művész és költő! […] én középszerű ember nem leszek: aut Caesar aut nihil.”
Az Athenaeum közli a Hazámban című versét. Ez a második, nyomtatásban megjelenő költeménye, és az első, amely már Petőfi Sándor név alatt jelenik meg.
Elfoglalják bérelt lakásukat. A falakat az unokatestvér, Orlai Petrics képei, több mint 20 kőmetszet a francia forradalmárokról és írókról, valamint gazdag könyvtár díszíti. A feleség nem vezet háztartást, az ebédet az Arany Sas fogadóból hozatják. A vacsorát teázással pótolják.
Petőfi belép a székesfehérvári, Szabó József és Török Benjamin vezette, 26 tagból álló Színész Társaságba. A társulat tagja a Petőfinél két évvel fiatalabb primadonna, később nemzetközi hírű operaénekesnő De Caux Mimi, akihez a költőt erős érzelmek fűzik.
Petőfi Érendréden a Lubyak birtokán tölt két napot. Itt értesül arról a pletykáról, hogy Szendrey Júliának korábban egy gróf Lokodetti nevű osztrák dzsidáshadnaggyal volt szerelmi viszonya. „Német, katonatiszt, gróf! Háromszoros ellenség!” A fölháborodott Petőfi azonnal lemond házassági tervéről.
Napra pontosan egy évvel az első gyűjteményes kötet után a Lipót-napi vásárra megjelenik a Versek 1844–1845. A kiadó ismét Emich Gusztáv, a költségeket azonban Petőfi állja. Csak a nyomdai munkálatok legalább 300 pengőforintba kerülnek, ez az összeg pedig közel annyi, mint egész éves keresménye.
Csengeryhez, a Pesti Hírlapba küldi az Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag… kezdetű versét. Szemére hányja a szerkesztőnek, hogy nem közlik a verseit; ha nem kell, küldje Jókainak. A költemény megjelenik.
A Feleki Miklós vezette színtársulat Debrecenben lép fel. Petőfi felkeresi az igazgatót, hogy aznapi előadásuk szünetében előadná Erdélyben című versét. Az elutasító válasz után Petőfi is megjelenik, s heves szóváltásba keveredik a cenzorral.
A pozsonyi országgyűlés berekesztése után hajóval Pestre érkezik Batthyányné Zichy Antónia és Károlyiné Zichy Karolina, a védegyleti mozgalom két emblematikus alakja. Az ifjúság fáklyászenét ad tiszteletükre. Petőfi is ott van.
Este a debreceni színházban Szigligeti Ede Két pisztoly című népszínművét adják elő. Prielle Kornélia a darabba szőtt ének helyett Petőfi A virágnak megtiltani nem lehet című megzenésített dalát énekli el. A költő meghatódva újítja fel a már Pestről ismert színésznővel a kapcsolatot.
Jókai értesíti édesanyját, hogy Petőfiékhez költözött. A konyhán át vezető külön bejáratú szobát bérli. Így megoszlik a lakás magas, „méregdrága” bérleti díja, az évi 650 váltóforint. Az együttlét harmonikus, Júlia a varróasztalán házisapkát készít Jókainak. (Petőfiét még Koltón megvarrja.)
Délután meglátogatja Kornéliát, s feleségül kéri. Prielle Kornélia igent mond. Petőfi este kilenc óra tájban beront barátjához, Könyves Tóth Mihály lelkészhez, hogy azonnal adja össze őket. A lelkész a kérést diszpenzáció hiányában elutasítja.
Petőfi német nyelvű levelében azt kéri Tyrolertől, hogy az Összes versek második, kétkötetes kiadása számára módosítsa a róla készült metszetet, „ne csinálja túl sűrűre és sötétre a szakállat, mert a szakállam nem sűrű”. Eligazító rajzot is mellékel a levélhez.
Debrecenben egyetlen barátjára számíthat, a „soproni” Pákh Albertre, aki ekkor végzős jogász, és házitanítóskodásból tartja fenn magát, Schwartz Sámuel ügyvéd házában. Ruházatot, élelmet nyújt, és elhelyezi Petőfit Fogas Józsefné házában, aki egyben a színház jegyszedője is.
Petőfi a közelgő románok elől Debrecenbe menekíti családját, „pereputtyostul”, azaz a Szendreyékkel együtt. A Színház utca 2555. szám alatt bérelnek lakást, Ormós József szabómester házában.
december
Petőfi eladja – vélhetően anyagi okokból – Toldy Ferenc német nyelvű magyar költészeti kézikönyvét Szeberényi Lajosnak, 3 forint 12 krajcárért.
Az Arany házaspár meglátogatja Petőfiéket. Ercsey Julianna az utolsó napos Júlia mellett marad, Arany és Petőfi a Bikában bérel szobát. Aranyék nem várhatják meg a szülést, Szalontára sietnek, majd nemsokára Pestre, intézni a Nép Barátja ügyeit.
A Pesti Divatlap közli, hogy a napokban Vörösmarty, Vachott Sándor és a szerkesztő Vahot Imre előtt Petőfi felolvassa legújabb nagy költeményét, a János vitézt, mely „mindnyájuk tetszését nagymértékben megnyeré”.
Júliának beszámolnak Petőfi debreceni kalandjáról. „S én e hosszú gyalázatos mesét mosolygva hallgatám végig, mialatt úgy fájt a szívem.”
Petőfi a képviselőházhoz fordul, hogy nyomtassák ki és juttassák el a honvédekhez a „magyar Marseillaise-t”, a Csatadal című versét. A kérés részben anyagi természetű, részben annak jelzése, hogy „lélekben […] részt vegyek nemzetem harcaiban”.
A Pesti Divatlap közli Jókay Mórhoz című versét. A szűkebb-tágabb környezet megütközéssel fogadja, hogy Petőfi egyetlen és kizárólagos barátjának nevezi Jókait.
Az ezredparancs közli Petőfi szolgálatképtelenségét. A parancs alapját dr. Konrad Römer diagnózisa adja. Römer doktor kivételes jóindulattal viszonyul a beteg Petőfihez. Érdekli a sorsa, beszélget vele, könyveket visz neki.
Petőfi feljogosítja Petrics Somát, hogy kérje el a honoráriumot a „gyalázatos Vas Gerebentől”. Ha nem adná, menjen Vörösmartyhoz, „s kérj tőle a nevemben annyi pénzt kölcsön, amennyire szüksége van szüleimnek”.
Vonattal utaznak Vácra, hogy Petőfi bemutassa feleségét szüleinek. Júlia elragadtatva ír naplójában a közel ötvenperces utazásról. A szülők kedvesen fogadják Júliát a Paradicsom utcai bérelt lakásukban. Fél ötkor indulnak haza, s a visszaút a látogatásnál is nagyobb élményt nyújt Júliának.
Czakó Zsigmond, a fiatal irodalom egyik legtehetségesebb drámaírója, a Nemzeti Színház tagja a Pesti Hírlap szerkesztőségében, Csengery Antal és Emődy Dániel jelenlétében főbe lövi magát. Petőfit megrázza a hír, hiszen már 1844 őszétől ismeri Czakót, együtt lépnek fel Egressy Gábor jutalomjátékán.
Déli tizenkét órakor megszületik Petőfi Zoltán. Szendrey Júlia gyönge testalkata miatt sokáig, estétől másnap délig vajúdik. Az aggódó apa szerint a parányi gyermek alig életképes, s csak fokozza félelmét a szokásos sárgaság fellépte.
Petőfi a karácsonyi szünetet, két hetet három társával a Nógrád megyei Pencen tölti. Petőfi nagynénjénél, Hruz Évánál, Kosztolányi Imre nyugalmazott ügyvéd házvezetőnőjénél lakik, aki csak szlovákul beszél. Csővár alá érve felborul a szekerük, mindenki jajveszékel, csak Petőfi nevet.
A költő levélben fordul Kossuthhoz, hogy január 1-jei hatállyal honvédőrnagynak nevezze ki. Az indoklás szerint „egynek vagyunk legnagyobb híjában, a vezéreknek […] egyike leszek azon vezéreknek, kiknek Magyarország szabadságát fogja köszönni”.
Petőfi a karácsonyt Pesten tölti. Megismerkedik Vörösmartyval és Bajzával. „Fél napot tölték a régtől tisztelt, szeretett két férfi körében. Boldog fél nap!” – írja. Hogy miről beszélgettek, Petőfi nem részletezi, bár vélhetően komolyan (versekkel) készült a találkozóra.
A karácsonyestet Vachottéknál tölti. Az estén jelen vannak Vörösmartyék, Bajzáék, Csapó Pál (Vachottné bátyja) és neje, valamint Kazinczy Gábor. A háziasszonyi munka során Csapó Etelke, Wachottné húga megfázik, erős fejfájás és rossz közérzet gyötri.
Orlai Petrics Somához írt levelében és a Karácsonykor című versében nincstelenségére panaszkodik. Reményt csak az ad, hogy „Szatmárban egy olyan lyánykát ismertem meg, amilyen Párizsnak is sok volna, a George Sandok hazájának”.
1844-ben Petőfi éves bevétele a szerkesztői munkából és a honoráriumokból 678 pengőforint. 1845-ben 315 pengőforint. 1846-ban kb. 360–400 pengőforint. 1847-ben 1920 pengőforint. 1848-ban Petőfi éves jövedelme 2285 pengőforint.