Kiskőrösön az evangélikus templomban, az újévi ünnepi istentiszteleten megkeresztelik Petrovics István és Hruz Mária elsőszülött gyermekét, Sándort.
Koren professzor megtiltja diákjainak, hogy a Galga jegén korcsolyázzanak. Petőfi összebeszél osztálytársaival, ha napközben nem lehet, majd éjjel próbálkoznak. Másnap kiderül az éjszakai kiruccanás, a büntetés térdeplés az osztály előtt.
Petőfi úgy összeveszik anyósával, hogy „csaknem pofozásra került a dolog".
Petőfi – Etelke betegsége miatti – közel kétheti távolléte után újra betoppan Vachottékhoz. Ekkor értesül a házigazdától Etelke elhunytáról.
A tervezett temetést el kell halasztani, mert a halottas ágyon is nagyon szép Etelkét tetszhalottnak vélik, – a Honderű január 9-i száma szerint – „nemcsak tagjai hajlékonyak, hanem némi testmelegséget is véltek rajta felfedezni”.
A család barátai kísérik fáklyákkal Etelke koporsóját nyughelyére. A lány halála komoly publicitást kap. A Jelenkor január 12-i száma is hírt ad Etelke haláláról, s a városi halottasházak létesítésére vonatkozó javaslatot tesz.
Petőfi Pesten szembesül azzal, hogy a kezdetben lesajnált konzervatív Gyüldének egyre több tagja van, a Pilvax köréből is beléptek a társaságba. A gyüldei ifjakhoz című költemény megjelenését – a katolikus papok elleni durva támadás miatt –az 1848-as új sajtótörvény is tiltaná.
Reseta János könyvvizsgáló ajánlja, hogy pozitív kicsengésű verssel nyissa az Összes költeménye kötetet. Petőfi megírja a Szabadság, szerelem! versét, új jelszót kap élete és költészete, leváltva a „Koldustarisznya és szabadság”, illetve a korábbi „aut Caesar aut nihil” jelszót.
Mészáros Lázár távollétében Petőfi Vetter Antal helyettes hadügyminiszterhez fordul az őrnagyi előléptetés ügyében. Vetter ismeri a költő katonai előéletét, megrója a szabálytalan egyenruha miatt is.
Levélben fordul Kossuth Lajoshoz, kéri, hogy helyeztesse át Bem táborába, hiszen „mostanában (…) gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember”. Ha ez nem lehetséges, akkor a kormány adjon „egy kicsiny összeget”, hogy magánemberként mehessen Bemhez, kitanulni a katonamesterséget.
Petrovics István kérelemmel fordul József nádorhoz, hogy tartozásai kifizetésére haladékot kapjon. A kérelmet fia tisztázza le szép kézírásával.
Az Életképekben megjelenik a már decemberben megírt Reszket a bokor, mert… című költeménye. A szállóigévé vált, felhívásszerű zárósorokra majd csak később érkezik a válasz.
„Vörösmartyné és Vachott Sándorné mindig ölbe vette és hurcolta, s ezáltal úgy megszokta a ringatást [Zoltán], hogy azóta néha példanélküli vesződségekkel lehet csak elaltatni”.
A Pesti Divatlap közli, hogy Petőfi visszautasította a Kisfaludy Társaság tagsági felkérését. Az ok, hogy a felvétel nem automatikus, a jelöltekről a közgyűlés szavaz. A költőt ez sérti. Petőfi a következő évben is eláll a felkéréstől.
Meghal Rózsavölgyi Márk hegedűművész, a csárdás „atyja”. Petőfi verssel búcsúztatja.
Késő este Petőfi Aranyt értesíti arról, hogy hozzákezdett Lehel vezér című elbeszélő költeménye írásához.
Legkésőbb a Pesti Hírlap apróhirdetéséből értesül arról, hogy a számára ismeretlen Arany János nyerte a Kisfaludy Társaság költői beszélyre kiírt pályázatát. Elkéri a Toldi kéziratát Erdélyi Jánostól, a társaság titkárától.
A fősereg Vízaknára húzódik. Petőfi a Bemtől kapott lovon tart a csapattal.
Barátja, az éppen vándorszínész Dobsa Lajos vendégszereplését nézi meg a Nemzeti Színházban. Kotzebue egyfelvonásosában (Legjobb az egyenes út) fellépő Dobsáról, a „nem mindennapi tehetségre mutató” ifjúról elragadtatva ír.
Megjelenik az Összes versek második kiadása, két kötetben, ezerötszáz példányban.
Német nyelvű röplap is napvilágot lát Petőfi személyleírásával, sőt román nyelvű, cirill betűs körözőlevél is megjelenik. A költőt a téves adatok nem izgatják, de felháborodik azon, hogy „öltözéke német divat szerinti”.
A tizenegy éves Petőfi szorgalomból es előmenetelből csupán elégségest kap a pesti evangélikus gimnáziumban.
Üdvözlő verssel és annak prózai változatával köszönti Aranyt. Megindul levelezésük, melynek során harmincnégy alkalommal ír Aranynak.
Miközben Bethlen Gergely alezredes – Bem utasítására – visszavonulást parancsol, Petőfi a zajban rohamra buzdít. A későbbi heves szóváltásban Petőfi csak akkor nyugszik meg, mikor megtudja, hogy Bem adta a parancsot.
„Visszamentünk eléjük, s mintegy két óráig harcoltunk velük, nem a diadalért, mely lehetetlen volt, hanem a becsületért, melyet annyi bajnak utána is épségben hoztunk meg aznap délben Dévára.”
Mivel neki már nem jut a kellékek közül kard, Petőfi a nagyjelenetben bunkósbotot (fakardot) ránt a főszereplőre.
Bem tábornokot meggyőzik törzstisztjei, hogy Petőfit a továbbiakban csak futárként, a kormánnyal való kapcsolattartásra használja. Bem – Petőfi életét is védendő – futárként Debrecenbe küldi.
Petőfi végez versei egybemásolásával. Pákhot kéri meg kezességre, ha negyvenöt nap alatt nem fizeti vissza 150 váltóforint adósságát szállásadónőjének.
Arany elküldi Petőfinek episztoláját és válaszlevelét. Petőfi megnyugvással veszi tudomásul, hogy Arany hat évvel idősebb, polgári foglalkozása és két gyermeke van.
A költő ólmosbottal, hátán a verseket rejtő tarisznyával vándorol Pest felé. A feltűnően nagy tokaj–miskolci kitérőt a Tisza áradása magyarázza.
A Nemzeti Színház bemutatja Egressy Gáborral a címszerepben és jutalomjátékában Shakespeare III. Richárd című tragédiáját. Petőfi alkalmat talál arra, hogy értékelje Shakespeare-t, akit „a teremtés felének” nevez.
„Tudod, mindig édes volt előttem a családi élet, de soha oly édes, mint most, midőn elmúlt csaták után és új csaták előtt ölelhetem feleségemet, fiamat” – írja Aranynak.
Petőfi nem várja meg a bizonyítvány kiállítását. Elbúcsúzik a Szeberényi fiúktól és a társaságtól, elindul Pest felé. Bolyongásáról csak utólag megszépítő, vidám anekdoták maradnak fenn.
Petőfi pénze elfogyott, segítséget és útikölcsönt csak Egerben remél, méghozzá az egri katolikus papnövelde Olvasó Társaságától, illetve a személyesen nem ismert költőitől.
A miniszter válaszút elé állítja Petőfit: vagy beosztásának megfelelő ruházatát előírás-szerűen hordja az „a la Hamlet” jelmez helyett, vagy vesse le.
Levelet ír Mészáros Lázárhoz, melyben közli, hogy „kapitányi egyenruhámat levetettem, miután nyakravaló nélkül egyátaljában nem lehet viselni”.
Az újjáépített soproni Vigadó dísztermében este hét órakor Liszt Ferenc ad jótékonysági koncertet. Petőfi engedélyt kér kapitányától a hangversenyen való részvételre. A szolgálati beosztásra hivatkozva az engedélyt nem kapja meg, ezért a barátai segítségével kiszökik a laktanyából.
Ingerült hangú levélben kéri számon Kovács Páltól, hogy verseit nem a kívánt, számozott sorrendben közli. „...mert én halálos, irtóztató ellensége vagyok mindennek, mi az önkény, despotizmus árnyékának árnyékát viseli is!”
Mészáros közzé teszi a Közlönyben Petőfi levelét, amit a költő állítólag magánlevélnek szánt.
Az iskolaszék négy leckemulasztásért Petőfit – három társával együtt – kétórai fogságra bünteti.
Petőfi és Vahot közti régóta húzódó ellentét végpontjához közeledik. Petőfi végleg felmondja a segédszerkesztői állást.
Petőfi házal a magával hozott versfüzettel. Sikertelenül, minthogy a piacosodó könyvkiadásban a versek egyáltalán nem kelendők. „A végső ponton álltam, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez”.
Szendrey Júlia barátnőjének, Tomasekné Lauka Teréznek írt levelében számol be a pesti napokról: „…én a fővárosi zajból, szórakozásokból egy csipetnyit sem tudok. Nem olyan a mi boldogságunk, mely idegen, rajtunk kívül eső eszközökre szorulna."
A Márczius Tizenötödike megjelenteti Petőfi gyilkos humorú és személyeskedő epigrammáját, a Nyakravalót. Bár érkeznek a hadseregből tiltakozások a vers ellen, Mészáros csak iktatja őket.
Petőfi megkapja elbocsátó levelét. Miután „minden igény fenntartása nélkül lépett ki a legfelsőbb szolgálatból, neki sem a tiszti címnek használata, sem a hadseregi egyenruha viselése meg nem engedtetett”.
Megkezdődik a leszerelés. A transzportvezetők beszolgáltatják a leszereltek köpenyegeit, többi ruházati és felszerelési tárgyait. Csupán egy rend viseltes egyenruhát, egy pár bakancsot és fehérneműt tarthatnak meg.
Petőfi Aranyhoz fordul, hogy mindenképpen vigyék magukhoz feleségét és gyermekét. „Én Bemhez megyek vissza.”
Aranynak írt második levelében felveti egy triász – Petőfi szavaival triumvirátus – tervét: „Átaljában: Arany, Petőfi, Tompa, isten-krisztusugyse szép triumvirátus”. Elismerően szól Tompa Mihályról.
Az osztrák kézbe került Pesten Mukits János királyi alügyész jelentést tesz a felségsértés és pártütés vétkével terhelt Petőfi Sándor javainak lefoglalásáról. A Zöldkert utca 481. szám alatt csak „elöregedett édesanyját találta”.
Az iskolaszék felszólítja Petőfit, hogy egy héten belül írja alá a kollégiumi törvényeket, különben vizsgákat nem tehet, és törlik a tanulók névsorából. Megrovásban részesül, mivel igazgatói engedély nélkül változtatta meg szállását. Petőfi és Orlai egy kicsi, de meleg szobába költözik.
A Hírnök című pozsonyi folyóiratban Szeberényi, Etőfi álnéven, kétrészes bírálatot ír a Versekről. Pákh Albert szerint Petőfi „annyira tűzbe jött, hogy rögtön Pápára akart menni, bírálóját egyenesen agyonlőni”.
Pákh Albertnél „rüpők mulatság” volt, ahol a 18 résztvevő, „többnyire író, íronc és művész” valamiféle radikális egyletet, klubot akart alapítani, mivel szűknek érzik a Nemzeti Kör kereteit. (Sikertelenül.) Létrejön viszont a Pilvax asztaltársasága.
Vahot megjelenteti a János vitézt. Petőfi a műért kapott száz forintját a szüleinek adja.
Petőfi a Pesti Hírlap előző napi számából értesül, hogy február 24-én Párizsban kitört a forradalom. A költő reakciója leírhatatlan: „nélkülem kezdődjék a forradalom? hah! Nyakra-főre siettem a fővárosba […] reszketve, lélegzet nélkül értem haza.”
Sass Istvánnal, a sárszentlőrinci baráttal, gyakorlóéves orvossal Vácra utazik, hogy meglátogassa beteg édesanyját. A Petrovics házaspár már december óta Vácott lakik, fiuk itt bérel számukra egy szobából és konyhából álló lakást, és gondoskodik róluk.
A kislány temetésén Petőfi elszavalja az alkalomra írt költeményét (Lenke sírján). A szülők nagyon meghatódnak a gesztuson.
Az Ellenzéki Kör megbízza Irinyi Józsefet egy, Kossuth március 3-i felirati javaslatát röviden összefoglaló petíció megfogalmazásával. Ez a tizenkét pont első változata.
„…hordtam a színpadra a székeket és pamlagokat, s a színészek parancsára kocsmába szaladtam serért, borért, tormás kolbászért” – emlékezik vissza Petőfi. Esténként lámpással és tőrt rejtő pálcával színésznőket kísér haza néhány krajcárért.
A felsőtábla halogatja Kossuth március 3-i felirati javaslatának vitáját. Az emiatt érzett fölháborodás íratja Petőfivel a Dicsőséges nagyurak…, korabeli címén A mágnásokhoz című versét. Petőfi ugyan elégeti a kéziratot, de az lejegyzett másolatokban, a szerző neve nélkül terjed.
Petőfi levélben próbálja tisztázni Júlia októberi vallomásának kiszivárogtatását. Vélhetően a viszontválaszban tudja meg: „1000-szer. Júlia.”
„A Nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-án írtam azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-én akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a Nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.”
„Fiatal írónk legjobbjai … aláírás és becsületszó mellett elhatározák, miszerint ezentúl egyetlenegy szépliteratúrai lapban sem fognak többé dolgozni”.
Este kilenc órakor befut a bécs–pozsonyi menetrendszerű gőzhajó, a március 13-i bécsi forradalom hírével. Petőfi, Jókai és Júlia éjfélig beszélnek a másnapi teendőkről. A tervezett eseményről a hatóságok előbb tudnak, mint a résztvevők.
Petőfi válaszúton áll. Lemondott állásáról, Vachottéknál csak áprilisig lakhat, mivel a család Tápiósápra költözik. Párizsba szeretne utazni, mint Erdélyi János, de pénze nincs elég.
A József-napi vásárra megjelenik az Összes költeményei, a pazar kivitelű kötet előzetes, ezres példányszámát háromezerre növeli Emich.
Reggel hét óra körül Petőfi a Pilvaxba indul. Útközben találkozik Vasvári Pállal, akit Jókaihoz küld, a kávéházból Bulyovszky Gyulát viszi magával. „Hazamenvén, előadtam szándékomat a sajtó rögtöni felszabadításáról. Társaim beleegyeztek.”
Az Ellenzéki Kör estélyén Vörösmarty az Országháza című költeményét szavalja, Petőfi közkívánatra elmondja az alkalomra írt A nép nevében című versét, a kötetből kihagyott Dalaimat és még egy költeményt. Egressy Gábor Az őrülttel arat sikert.
Este hét órakor fényben úszik a város, az utcán hömpölygő tömeg láthatja, hogy Emich könyvkereskedése fölött Petőfi kivilágított képe függ. Karl Hoffmann előző napi hevenyészett Nemzeti dal-fordítása után elkészül Adolf Dux, Zerffi Gusztáv és Joseph Weyl igényesebb német fordítása is.
Aranyéknál megpihen, az időt gyógyulással tölti. Örömmel látja kisfia fejlődését, de felesége nincs Szalontán, mert 11-én elutazott Erdődre édesanyja temetésére. A gyermekkora óta kávéfüggő Petőfi kávéfőzőt visz ajándékba Aranynénak.
Bár Reseta János cenzor jóindulatúan kéri Petőfit, hogy kivívott művészi tekintélye érdekében ne adja ki A hóhér kötelét, a költő Eötvös József közbenjárásával eladja regényét Hartlében K. Adolfnak 150 pengőforintért.
„Évek óta csaknem kizárólagos olvasmányom, reggeli és esti imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története” – írja forradalmi naplójában, majd lejegyzi 15-e eseményeit és a hozzá vezető utat.
Petőfi indítványára új nevet kapnak a forradalom helyszínei: a Hatvani utca a Szabadsajtó utca, az Egyetem tere a Március 15. tere, a városház előtti tér pedig a Szabadság tér nevet kapja. Kuthy Lajos, Batthyány titkára Pestre érkezik, s a Dicsőséges nagyurak… kéziratát kutatja Petőfinél.
Pécs város közgyűlése díszpolgárává választja Petőfit (többek közt Széchenyi és Kossuth mellett), s erről díszpolgári levelet állítanak ki. Petőfi fölháborodottan ír arról, hogy fáklyászenét, kivilágítást kapnak a Pozsonyból visszatérő arisztokrata vezetők. „Borzasztó vasárnapi nép vagyunk.”
Megjelenik a Cipruslombok Etelke sírjáról című kötet. Petőfi csatlakozik az országos nyomorenyhítő akcióhoz, s ötven példány árát, 25 pengőforintot adományoz az árvai és szepesi éhezők számára.
„Az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd” – írja Petőfi a naplójában. A zsidók nemzetőri kirekesztéséért ugyan a német polgárokat okolja, de a Pilvax fiataljait sem tudja – Vasvári kivételével – meggyőzni a befogadásról.
Sajtóhír tudatja, hogy Petőfit nemzetőr főhadnagynak nevezik ki. Lelkesült hangú levélben írja Aranynak: „Forradalom van, barátom, s így képzelheted, mennyire vagyok elememben!”
58 éves korában tífuszban meghal id. Petrovics István a Pest belvárosi Zöldkert utcai lakásban.
A Vahottal való szakítás végül kompromisszummal zárul. A szerkesztő eléri, hogy Petőfi a három divatlap közül kizárólag a Pesti Divatlapban közli verseit, méghozzá minden számban „egy-egy víg vagy komoly költeményt” – közli a lap.
A sajtótörvénytervezet az új lapok indítását komoly kaucióhoz köti, Petőfi javaslatára ezt egyhangúlag elvetik, a költő a törvény elégetését javasolja. A választmány Pulszky Ferenc személyében futárt küld Pozsonyba a törvény visszavonását kérve.
Petőfi kecskeméti színészéletének központi eseménye Shakespeare Lear király című tragédiájának előadása. A Bohócot (Bolondot) alakítja, s minden várakozás ellenére „igen szomorúnak vette; komoly filozófot játszott benne”, s nem is tetszett a nézőknek.
Pulszky a Szabadság téren nyilvánosan jelenti ki, hogy a kormány a sajtótörvény szövegét módosítani fogja, az alapítási összegek a felére csökkennek. Petőfi jogosan sejti, hogy a törvény szigorításában közrejátszott ő is a Dicsőséges nagyurak… versével.
Szemere Bertalan azon fölvetésére, hogy a választójog kiszélesítése nem a nemzetiségeknek kedvez-e, Vasvári után Petőfi így reagál: „Miképpen a nemzetiség szent, de a szabadság még szentebb, s Magyarországon a polgári jogok mindig a nemzetiségre való tekintet nélkül adattak meg.”
A Nemzeti Kör igazgatói választmányi ülésén Vörösmarty indítványozza, hogy Petőfi verseit a Kör pártolásával adják ki, s addig is anyagi szükségleteiről gondoskodjanak. Összejön 60 és 15 pengőforint. Az előző összeggel Petőfi kifizeti adósságát, az utóbbi a közvetlen megélhetést biztosítja.
Petőfi Bemhez indul, hogy közlegényként szolgálatra jelentkezzen. Útközben Tordán tölt két napot Miklós Miklós református lelkipásztornál. Nála írja meg – mintegy beköszöntő ajándékul tábornoka számára – Az erdélyi hadsereget.
Bejelentés érkezik, hogy Budáról hajórakomány mennyiségű fegyvert és 130 ezer pengőforint pénzösszeget akarnak a Délvidékre csempészni. A Batthyány-kormány fővárosi képviselete lefoglalja a rakományt, egyúttal elrendeli, hogy a laktanyák és a közhivatalok katonai őrségét nemzetőrökkel egészítsék ki.
A múzeumkerti népgyűlésen Petőfi olvas fel: „Mindnyájan egyenlők vagyunk, nincs többé úr és paraszt, mindnyájan a haza polgárai vagyunk, sem nyelv-, sem valláskülönbség nem választ s ne válasszon el egymástól.”