október 10.

Petőfi megírja biedermeier emlékkönyvversét Júliának (Sz. J. kisasszony emlékkönyvébe), melyet majd az Összes költeményekben a Júlia-versek élére helyez.

Júlia elviszi a költőt „rejtekhelyére”, a magas töltésen álló fák alatti lócára. Petőfit elbűvöli a lány műveltsége, személyiségének varázsa. A lány játssza az örök szerelmi játékokat, melyeket viszont a költő nem ért vagy halálosan komolyan vesz. Petőfi visszatér Szatmárba.

Petőfi személyesen adja át Téreyéknél Júliának a Júliához című versét.