Üdvözlet Jókai Füredéről!
Balatonfüred a 19. század óta a magyar kultúra és társasági élet egyik központja. Árnyas sétányai, elegáns villái és a Balaton partjának könnyed, hangulata nemcsak a polgári élet kedvelt színterévé, hanem az irodalom egyik inspiráló helyszínévé is tették. 2025-ben különös figyelem irányul a városra: Jókai Mór születésének kétszázadik évfordulója alkalmából egész évben az írófejedelem alakját ünnepeljük. Mi lehetne méltóbb ennek megidézésére, mint ellátogatni abba a villába, ahol az író és felesége, Laborfalvi Róza nyarait töltötte, és ahol megszületett Az arany ember.
A Jókai-villa domboldali kertjéből a Balatonra nyíló kilátás önmagában is festői. A verandáról letekintve egyszerre tárul elénk a tó kéksége és a környék zöldje, a távolban vitorlások ringanak, a parton sétálók andalognak. Bent a házban pedig mintha megállt volna az idő.
A szalon a villa központja és reprezentációs színtere, ahol Jókai, a 19. század egyik legsikeresebb magyar írója vendégeit fogadta. A portrék, a korabeli bútorok, és a kiállított lapszámok által megidéződik az a politikai és szerkesztői szerep is, amelyet az író A Hon és Az Üstökös lapoknál, majd 1861-től ellenzéki képviselőként töltött be. Szenvedélyesen kötődött a magyar történelemhez és a reformkor eszméihez; regényeiben – például Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, A kőszívű ember fiai, A tengerszsemű hölgy, Szeretve mind a vérpadig – a szabadságharc eszménye és a nemzeti emlékezet állandó helyet kapott. A Balaton-felvidék szépségei, a geológiai különlegességek és a táj változatos arculata pedig éppúgy magával ragadták, mint a fürdőélet oldott légköre.
A hálószoba a művészházaspár közös tere volt, tele családi arcképekkel és emléktárgyakkal. Itt ünnepelték 1873-ban ezüstlakodalmukat és itt idéződik fel a kapcsolatuk kezdete is: 1848. március 15-én, a Nemzeti Színház színpadán találkoztak, ahol Laborfalvi Róza a Bánk bán királynőjeként tűzte Jókai mellére a forradalom jelképét, a kokárdát. Egészen Róza haláláig együtt voltak, Róza az író számára nemcsak társ, hanem szilárd támasz, szellemi partner is volt. Érdemes megemlíteni, hogy bár a nemzet vezető színésznője volt, háziassága és otthonteremtési készségei példamutatónak bizonyultak, s végül ennek köszönhetően Jókai édesanyja is megbékélt vele, noha kezdetben élesen ellenezte a házasságot.
A villa konyhája és éléskamrája Róza asszony gondos gazdálkodását idézi: a nyarakat bőséges konyha, a pincében pedig pompás éléstár szolgálta ki. Ő maga felügyelte a főzést: halat, friss zöldséget, gyümölcsöt szerzett be, és a kedves ételek – a töltött káposzta, a túrós csusza, a francia barack és körtekompót – gyakran kerültek az asztalra. A család vendégei, barátai, rokonai számára is mindig akadt hely és étek.
A kert Jókai másik szenvedélyét, a kertészkedést tükrözi. A rózsák és gyümölcsfák között saját kezűleg ültetett növények nőnek, mintha ma is az író gondoskodó figyelme kísérné őket. Számára a kertészkedés és a költészet egyaránt örök forrás volt; ahogy írta:
„A költészet is lehet, hogy kialszik egyszer. Lehet, hogy el fognak felejteni, mint költőt; de az én szép fáim minden évben ki fognak zöldülni újra s hirdetni fogják, hogy . «kertész» voltam...“ (Jókai Mór: Az én életem regénye)
Az ebédlőben a családi étkezések hangulata kel életre. Nemcsak a rokonok, hanem a kor ismert vendégei is gyakori látogatók voltak itt. Az asztalnál Franz Wallner, a berlini színház intendánsa éppúgy helyet foglalt, mint Otto Janke, az író német kiadója. A nyári délutánokat kertészkedéssel, hajnalig tartó beszélgetésekkel, esti csónakázással és csillagok nézésével töltötték.
A Jókai Mór Emlékház nem pusztán egy múzeum. Ez a villa egy irodalmi életmű otthona, egy ház, ahol minden szoba és minden tárgy történetet mesél: a reformkori magyar polgári életmódról, a szerelemről és hűségről, a balatoni nyarak időtlen szépségéről. Jókai és Laborfalvi Róza szellemisége itt maradt, hogy minden látogatónak elmesélje, milyen volt az a világ, ahol az író tollából megszülettek a magyar irodalom halhatatlan darabjai.
