Jókai Sound & Mór & more
A Jókai Sound nem nosztalgia, hanem jelenidejű kalandregény: népzenei gyökerekből kinövő elektropop, világzenei burjánzás, balladákból lett beatdropok, szabadságharcos szintik és egy csipet Balaton-melankólia. Tarts velünk egy elképzelt fesztivál programfüzetében, ahol megnézzük, hogy a 200 éve született írófejedelem hogyan állítaná össze ma a saját lineup-ját!
ANALOG BALATON
Az Analog Balaton zenéje – akár a Balaton alkonyi morajlása a füredi Jókai-villából hallgatva – egyszerre ringat és borzongat. Jókai bizonyára rácsodálkozott volna erre a modern melankóliára, arra a feszült „mindjárt történik valami” érzésre, amely Abáék zenéjéből is árad. Így találkozik Jókai romantikája a 21. századi elektronikával: régi és új közös víztükörbe néz.
AUREVOIR.
Jókai a nemzeti kultúra szenvedélyes szószólója volt: regényeiben fontos szerepet kaptak a népi szófordulatok, a népszokások és viseletek. Az AUREVOIR. zenéje a magyar népzene mai, hiteles továbbélése: modern hangszereléssel, de hűen tükrözve a gyökereket. Dalaik gyakran a természethez, a vándorláshoz, az elvágyódáshoz és a szabadsághoz kötődnek. Jókai hősei – mint Baradlay Richárd vagy Tímár Mihály – is mind keresnek, bolyonganak, lázadnak vagy menekülnek. A zenekarban benne van ez a romantikus, elvágyódó hevület, amit a nagy mesemondó igencsak kedvelt volna.
BELGA
Jókai nemcsak romantikus, hanem kiváló szatíraíró is volt. Az Üstökös című lap – amelynek szerkesztője és kiadótulajdonosa is volt – élén szerepeltek humoros portréi az irodalmi élet egy-egy jelentős szereplőjéről. Nem beszélve Kakas Mártonról… (ezen az álnéven adta közre az 1860-as években a politikai közéletről írott szatirikus költeményeit és leveleit). A Bëlga zenekarról is pont ezt lehet elmondani: játék a nyelvvel, görbe tükör a világnak, és egy kiszámíthatatlan kompozíció a fanyar humor, az irónia és végtelen komolyság útján. Jókai nem ijedt volna meg a Mit parodizálsz? kérdéstől. Ő is ezt tette a saját írásaiban, csak tintával és cilinderrel. Szerelmes regényeinek pedig joggal lehetne himnusza az ikonikus „Te beléd, te beléd” skandálás.
BOHEMIAN BETYARS
A Bohemian Betyars zenéje kicsit olyan, mintha Jókai Mór hősei elszöktek volna, és megalapították volna a saját bandájukat. Virtus, zabolátlanság, cigányzene, balkáni punk és táncház-életérzés keveredik benne. Jókai, aki mindig is értette a népi lendületet és a lázadó hősöket, rajongott volna értük: a hangulatért, az életigenlésért, a pimaszságért, ami nem öncélú, hanem valami ellen és valamiért történik. A Jókai Sound képzeletbeli színpadán ők azok, akik biztosan megtáncoltatták volna az egész közönséget.
CARSON COMA
Jókai maga is igazi nyelvművész volt: ki ne emlékezne hosszú, érzékletes leírásaira, szóképeire? A Carson Coma pedig pontosan ezt csinálja: kellő komolysággal, ugyanakkor humorral és önreflexióval játszik a nyelvvel. A Carson Coma-dalokban is ott bujkálnak azok a kérdések, amelyek Jókait is foglalkoztatták: ki vagyok én a világban? Mennyit ér a szabadságom? Lehetek-e egyszerre szerelmes, ironikus és kritikus?
Дeva
Meditatív, mágikus és elemi – ősi népdalok és elektronikus hangképek találkozása, a régit és az újat ötvöző, természettel beszélő megszólalás. Дeva zenéje olyan, mint Jókai hősnői: belülről világítanak, titokzatosak, de mégis ők mozgatják az egész történetet.
KISPÁL ÉS A BORZ
Biztos mindenkinek megvan a kép: Lovasi egy szál gitárral, kicsit lecsúszott szemüveggel énekli, hogy Csillag vagy fecske? Kicsit különc, kicsit filozofikus, kicsi bohém, és ha megszólal, mindenki ráfigyel. Jókai mindig is szerette azokat a hőseit, akik nem illenek a szabályos formákba, és a Kispál és a borz frontembere pont ilyen. A dalszövegeikben ott van a magyar táj és a lélek: ahogyan Jókai megírta a Balatont, a Duna-mentét, a bakonyi rengeteget, úgy a Kispál is megénekelte Pécset, a gemenci erdőt, a fülledt nyarakat. És akkor a csigák közös szeretetéről még nem is beszéltünk! Nem mindig kell ahhoz monumentálisát írni, hogy nagyot mondjunk.
PARNO GRASZT
A Szegény gazdagok vagy a Fekete gyémántok hősei mind olyan alakok, akik saját világlátással, méltósággal és fájdalommal élnek. A Parno Graszt zenéje ugyanezt meséli el, csak a hangok nyelvén. Ez nem pusztán roma zene, hanem élő, lüktető világ: család, közösség, ünnep és tánc, bánat és öröm mind-mind együtt csendülnek fel. Jókai boldogan hallgatta volna őket a koncerten, mert a muzsikájuk azt a sokszínű, eleven Magyarországot idézi, amit ő is annyiszor elképzelt a regényeiben.
És a többiek? Bizony, van még pár előadó, a lista korántsem teljes! Fedezd fel őket is a Hajógyár Jókai-playlistjében, és utazz velük fejben az év fiktív dzsemborijára!
