Próféta a hegyen

„Nézd, mondom a kertnek, én most kigyomlállak, a fák ágait mind megtisztítom, utaidat kiseprem, új kerítést rakok körös-körül, a földet jó mélyen felásom. Úgy tettem, másnap már ezer virág nyílott az ágyakon, és a lombokon át a nap sütött” – idézi fel Hamvas Béla sorait Juhász Anna irodalmár, a Petőfi Kulturális Ügynökség irodalomszakmai programjainak vezetője Kő-hegyen, Szentendre határában, az egykori Hamvas-háznál túránk kezdetén, ahonnan utunk tovább vezet az esztergomi Babits-házba.

Az Babits Mihály Emlékház az esztergomi Előhegyen található, amelynek falán a költő kortársainak, barátainak, íróknak, költőknek, művészeknek az aláírása látható.

„Amikor az irodalomra gondolunk, úgy nézzünk rá, mint erre a falra, hogy ezek a szerzők, ezek az életművek egymás mellett megférnek, és azokat a pici lépéseket keressük meg, mint ahogyan Karinthy a Láncszemek novellájában írja: tényleg hat lépésre vagyunk egymástól” – mondta Juhász Anna.

S valóban: egymás után fedezhetjük fel az ismerősebbnél ismerősebb neveket: így válik szemlélhetővé, átélhetővé, szinte tapinthatóvá a múlt irodalmi, kulturális öröksége és lesz jelenbéli, élő tapasztalattá. S ha már Hamvas Bélától érkezünk ide: a falon szerepel egykori tanítványa, Weöres Sándor költő aláírása is, aki pedig egy levélben arról ír az őt felfedező Babits Mihálynak, hogy hatására „addig döcögő fűzfa-verseket írtam és egyszerre büszke madarak szálltak a kezem alól.” Ekképpen a Dunakanyar és a szellemi tér és összeköti Babits Mihály költőt, műfordítót, irodalomtörténészt, a Nyugat első nemzedékének tagját, és Hamvas Béla írót, filozófust, esztétát, a 20. századi magyar gondolkozás- és irodalomtörténet fontos alakjait. Felfedezhetjük továbbá az idén, március 29-én 140 éve született Kosztolányi Dezső aláírását is – mivel 186 cm volt, a fal legtetején bukkanhatunk rá jellegzetes, aláhúzott szignójára.

NEVEK
Artinger Lilien, Ascher Oszkár, Bányai Kornél, Basch Edith, Bayer Ágost, Benedek Marcell, Csinszka, Cs. Szabó László, Denis de Rougemont, Einczinger Ferenc, Einczinger Juliska, Elek Artúr, Féja Géza, Fenyő Miksa, Fenyő Miksáné, Fenyő Panni, François Gachot, Füst Milán, Gellért Lajos, Gellért Oszkár, Gyergyai Albert, Halász Gábor, Hoffmann Edith, Hoffmann Mária, Illés Endre, Illyés Gyula, Joó Tibor, Juhász Géza, Karinthy Frigyes, Kárpáti Aurél, Kárpáti Aurélné, Kassák Lajos, Keresztury Dezső, Komjáthy Aladár, Komlós Aladár, Kósa György, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Nagy Zoltán, Németh László, Nyergesi János, Ortutay Gyula, Pintér Ferenc, Radnóti Miklós, Rédey Tivadar, Révész Béla, Ritoók Emma, Rosta József, Rosta Józsefné, Rubinyi Mózes, Sárközi György, Scheiber Hugó, Schöpflin Aladár, Schöpflin Aladárné, Sík Sándor, Sikabonyi Antal, Szabó Lőrinc, Szabó Lőrincné, „Szekfű Gyuláék”, Szentimrei Jenő, Szerb Antal, Szilasi Lili, Szilasi Vilmos, Sztrokai Kálmán, Tamási Áron, Tolnai Gábor, Tóth Aladár, Tóth Árpád, Walkó Lorándné, Weöres Sándor

„Esztergomban házat vettünk” – jegyezte fel Babits Mihály felesége, Török Sophie (Tanner Ilona) 1924. március 27-én a naptárába. A kalendárium igen különleges volt, ugyanis 1921-től 1941 végéig pár szóban, naplószerűen jegyezte fel, hogy mi történt velük: kinél vendégeskedtek, mikor volt a nagymosás, mennyire volt lázas a gyermek.

„A 2010-ben két kötetben kiadott feljegyzésekből olyan hétköznapi dolgok is kiderülnek, hogy mikor keltek ki a kiscsirkék, mikor pusztult el Buksi kutya, mikor jött Esztergomba a kőműves, az ács, mikor kellett Babitsnak Baumgarten-ülésre utaznia, vagy mikor történt valami fontos a Nyugatban. De a szűkszavú bejegyzésekből kirajzolódik Babits döbbenetes küzdelme a gégerákkal is: M. rádium; M. kanülcsere; reggel 9-kor műtét; Mihály az ételt félrenyeli; kórházból hazahoztuk Mihályt; d.u. 5-kor mentőkkel Pestre jöttünk Siestába; d.e. requiem; csak néhány a számtalan mellbevágó sor közül” – idézi fel a naplóbejegyzéseket Juhász Anna.

A szemlélő lélegzete is eláll, ahogy a nap átsüt a nyári lak teraszos kiskertjének színes üvegein, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a Bazilikára és az egész városra. Esztergom nemcsak Babits életének egyik legfontosabb helyszíne lett, de a látkép, a ház, a környék és az ottani életük a költészetébe is beépült.

Az épületben azóta emlékkiállítás kapott helyet a költő egykori otthonának megőrzött tárgyaiból, illetve itt írt műveinek kézirataiból. Ott járhatunk, ahol egykoron Babits élt, dolgozott: megtekinthetjük írógépét, halotti maszkját, a falakat, amelyen a költő barátjának, Einzinger Ferenc esztergomi festőművésznek a freskói láthatóak. Itt születtek a Dal az esztergomi bazilikáról, a Szent király városa, a Halovány téli rajz, az Elgurult napok, a Verses napló, az Ildikó, a Holt próféta a hegyen, a Bucsu a nyári laktól című versei és a Jónás könyve is.

„Ez volt az ő teremtett világa, több mint hatvan műve íródott itt az esztergomi házában. Nekünk pedig az irodalom az otthonunk: és ezek a szerzők, az ő gondolataik, képeik, amelyeket kapunk általuk. Hitvallásunk, hogy kapcsoljuk össze az életműveket és ismerjük meg ezeket a könyveket és alkotókat: az embert, az otthonjaikat, a sanctumjaikat, így tudjuk felfedezni az irodalmat" – hangsúlyozta Juhász Anna.

Babits Mihály utolsó erejével is dolgozott: Szophoklészt fordított, Illyés Gyula az éjjeliszekrényéről vitte el a mű javítandó példányát. Közismert, hogy miután Babits a betegsége következtében elvesztette a hangját, írásban kommunikált a környezetével. Halála előtt két nappal Esztergomban ezt a sort írta a beszélgetőfüzetébe: „Még pár nap haladék” – pontot nem tett a mondat végére. Két nappal később a budapesti Siesta Szanatóriumban halt meg.

Április 11-e a magyar költészet napja: ebből az alkalomból mi is felkerekedhetünk, és bejárhatjuk a Dunakanyart, ahol a Hamvas-ház és Babits-villa mellett megcsodálhatjuk Leányfalun a Móricz Zsigmond Emlékházat és Karinthy nyaralóját, Szentgyörgypusztán az Áprily Lajos-völgyet, s megsejthetünk valamit a 20. századi magyar irodalom történetéből.

A fotókat Karsa Patrik készítette.