Könyv, emlék, élő szó
Van valami megmagyarázhatatlan, mégis ismerős érzés abban, amikor könyvek között sétálunk egy történelmi palota udvarán, ahol a szavak nemcsak papíron élnek, hanem hangokban, tekintetekben, váratlan találkozásokban. A 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét nem csupán egy eseménysorozat volt, hanem egyfajta közös emlékezés, és újragondolása annak, hogy kik vagyunk, mit olvasunk, mit hallgatunk meg egymásból.
Van valami megmagyarázhatatlan, mégis ismerős érzés abban, amikor könyvek között sétálunk egy történelmi palota udvarán, ahol a szavak nemcsak papíron élnek, hanem hangokban, tekintetekben, váratlan találkozásokban. A 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét nem csupán egy eseménysorozat volt, hanem egyfajta közös emlékezés, és újragondolása annak, hogy kik vagyunk, mit olvasunk, mit hallgatunk meg egymásból.
A programok sorát a tavasz óta Erdélyben utazó ’Csönd ül szívemen’ – Radnóti-kiállítás megnyitása indította, mely során a 80 éve elhunyt költő és szerelme, Gyarmati Fanni életébe nyújtott betekintést Juhász Anna irodalmár, a Petőfi Kulturális Ügynökség irodalomszakmai programjainak vezetője. A tárlat 10 táblája megrendítően közel hozza az alkotó ember sorsát, és a megidézett, kapcsolódó POKET-kötet segít az elmélyülésben. A nyitónap máris az évfordulós költők mellett a női hangok és irodalmi ábrázolások kérdése is megjelent. A Márai 125 című esten Mészáros Tibor, Ötvös Anna és Juhász Anna mélyrehatóan nyúltak hozzá az „ismeretlen Máraihoz” a friss monográfia kapcsán, valamint felesége, Matzner Ilona vaskos, hosszú évtizedekig vezetett naplóihoz. Nem idézetekkel és évfordulós közhelyekkel találkoztunk, hanem egy olyan érzékeny és vívódó író és felesége portréjával, akik valóban bejárták közösen a 20. századi Odüsszeiát – belül is.
A vásár második napján Szécsi Noémi író a 200 éve született Jókai Mór és életének meghatározó nőalakjain keresztül mutatta meg, hogyan válhat a korszakos író élete nehéz, sokszor megosztó, vállaltan szuverén döntései által egy regényekben is megjelenő felszabadítóvá és korlátozóvá. Ezek a karakterek: az anya, a fogadott lány, a rokon-asszonyok, akik évtizedekig a férfiszerző tekintetén, egyben döntésein keresztül éltek, most új fényt kaptak: nem a szerző árnyékában, hanem az olvasók érzékeny figyelmében.
A könyvhét egyik legmegrendítőbb pillanata a HOBO 80 előadás volt. A blues legenda – magához hűségesen erővel, lendületesen lépett színpadra, hogy költészettel és dalokkal teli műsorral köszöntse a telt házas közönséget – a zene és a szöveg egymásba fonódott, és egy egész élet tárult fel előttünk. Nem csupán egy életmű, hanem forrongás, fájdalom, lázadás és megbékélés. Egy életút, ahol a kultúra nem díszlet, hanem iránytű. A közönség ovációja és csendje szinte hallhatóvá, tapinthatóvá vált. Zenei koncertekből nem volt hiány a vásár napjai alatt: a nyitónapon Kollár-Klemencz László és Kamarazenekara az Anyám tenyere irodalmi koncerttel szerepeltek, ahol a regény alap motívumai, az ember és természet viszonya éppúgy hangsúlyt kapott, mint az anya és szerelem szerepe egy emberi életben.
Farkas Wellmann Endre estjén elcsendesedve hallgattuk, ahogy a Cukor.baj című kötete mentén az emberi függőségek kevésbé látható, mégis pusztító formáiról beszél. A cukorfüggőség, a táplálkozási zavarok, a modern élet csapdái – mindezek nemcsak orvosi vagy társadalmi kérdések, hanem mélyen emberi történetek is, amelyek a művészeten keresztül válnak kimondhatóvá.
Ez a belső utazás folytatódott az Egykori Kolozsvárok című verses múltidézésen is, ahol Szilágyi Enikő színművésznő közvetítésével kortárs kolozsvári költők versei szólaltak meg. Nem csupán hallgattuk, hanem együtt lélegeztünk velük. A város emlékezett – a versek pedig visszaadták nekünk a régi utcák és hangulatok lenyomatát. A beszélgetést itt is Farkas Wellmann Endre vezette, érzékenyen, árnyalatokban gazdagon.
A hét zárása méltó és felemelő volt: a SANCTUM elnevezésű zenés, irodalmi est nem csupán előadás, hanem közösségi gyónás és ünnep is lett. Müller Péter Sziámi és Egressy Zoltán közös műsora során olyan természetességgel váltogatták egymást a versek, dalok, prózák és személyes történetek, mintha mindig is együtt léteztek volna. Egressy Zoltán három évtized után jelentkezett verseskötettel, illetve friss novelláskötete nagy hatással volt a közönségre. Sziámi frissen megjelent kötete, az Első kötet most, nemcsak irodalmi bemutató volt, hanem egy életpálya újabb nyitánya is.
A 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét nemcsak az irodalom ünnepe volt, hanem az emlékezésé, a kimondásé, és annak a felismerése, hogy az élő szó, a jelenlévő tekintet és a közösen megélt történet ma is a legmélyebb közösségteremtő erő.
