Kertész a viharban – mit tanít Jókai a mai gyerekeknek?

– Ha meg kellene fogalmaznod, hogy milyen eszközökkel és módszerekkel lehet Jókai Mór világát érdekessé tenni a mai gyerekek számára, mi jut eszedbe először?
Mivel irodalmi múzeumban dolgozom, számomra két kulcsfontosságú médium van: egyrészt a szöveg, másrészt pedig – és talán ez még izgalmasabb is – a tárgyak világa, vagyis maga a gyűjtemény. Ezek lehetnek kéziratok, festmények, esetleg rekonstrukciók is. Egy-egy tárgy képes arra, hogy az elvont szöveges világot kézzelfoghatóbbá tegye. Segít megérteni, értelmezni, és – különösen a gyerekek, de sokszor a felnőttek számára is – közelebb hozni Jókai életművét. Bár sokat halljuk, hogy Jókai Mór munkássága fontos, egyben nehézen is hozzáférhető számunkra a sűrűsége miatt. A mai világunkban, amikor már máshogyan olvasunk, mint korábban, és a keresőrendszerek, a külső adathordozók segítségével jobban emlékezünk inkább arra, hol találjuk a tudást, Jókai hosszú és bonyolult mondatai valóban kihívást jelentenek. Éppen ezért van nagy szerepe az élményszerűségnek és a tárgyaknak – ezek hidat képeznek Jókai világa és a mai befogadó között.

– A Jókai-bicentenáriumhoz kapcsolódva: melyek azok a kulcsszavak az életművéből, amelyek a múzeumpedagógia nyelvén is jól „működnek”?
Rögtön két fogalom jut eszembe. Az egyik a tudományok, illetve a tudományközvetítés, ami készülő új kiállításunk egyik központi témája is lesz. Jókai nemcsak író volt, hanem sok más tudományághoz is kapcsolódott – a képzőművészettől kezdve a természettudományokon és történelemtudományon át a néprajzig. Ebből a színes forrásvilágból merítette a regényeibe ágyazott hatalmas tudást. Ez szerintem egy nagyon izgalmas pont: ha valaki a fizika vagy a földtörténet révén kapcsolódik Jókaihoz és rálát arra, hogyan tudják ezek a tudományágak inspirálni az irodalmat. Kevesen tudják, de Jókai eredetileg festőnek készült – ez a vizualitás felől nyit másfajta értelmezési lehetőségeket.

A másik szókapcsolat az ember és a környezete. Jókainak volt egy hatalmas kertje a Svábhegyen, és egy másik villája Balatonfüreden – számára a természet szeretete legalább annyira fontos volt, mint a társadalmi szerepvállalás. Ez a természethez való viszony, a kert, a növények, a fák szeretete ma is nagyon fontos témák a környezeti nevelés, a klímaváltozás, a természethez való visszakapcsolódás nézőpontjából.

– Vannak már konkrétan megtervezett foglalkozások is a kiállításhoz?
Igen, készülünk, két fő korosztályra fókuszálunk: a felső tagozatosokra és a középiskolásokra. Egyrészt nekik kötelező Jókai, másrészt érettségi tétel is, így szeretnénk segíteni a pedagógusokat ebben. Készül például egy foglalkozás a Tengerszem tündére című novella alapján, ahol a mítoszokon, helytörténeten és képzeletvilágon keresztül közelítjük meg a történetet. Egy másik foglalkozás Az arany ember című regény motívumai köré épül, amely során nemcsak a regényt, hanem Jókai életét, forrásait és gondolkodásmódját is közelebb hozzuk. Tervezünk foglalkozást A kőszívű ember fiaihoz kapcsolódóan is – az a célunk, hogy a kiállítás segítségével megeleveníthessük a diákok számára Jókai alakját és életművét, valamint az olvasás előtti és utáni megértést is segítsük, mindeközben olyan témákhoz kapcsolódjunk, mint a kíváncsiság, felfedezés, újrakezdés és motiváció. A Kárpáthy Zoltán című regényének az elején van egy nagyon szemléletes kép egy kertészről, aki mindig újra és újrakezdi a munkáját akkor is, ha a kedvezőtlen időjárás tönkreteszi a termést. A kert megművelése ugyanis nem egy olyan folyamat, amely nagyon hamar nagyon látványos eredményt hoz, hanem abba bizony munkát kell fektetni, amely sok külső tényezőtől is függ. Ez a fajta építkezése Jókainak az, amelyet szerintem meg lehet mutatni a gyerekeknek és fiataloknak a foglalkozásokon keresztül.

– A Jókai-kiállításon kívül milyen más foglalkozásokat kínáltok ősszel?
Az állandó Petőfi-kiállításunkhoz többféle foglalkozás kapcsolódik: például Petőfi és a divat, Petőfi és a sajtó, Petőfi és a lázadás kapcsolatait vizsgálja. Van egy Ady Emlékmúzeum is, ahol rekonstruált térben lehet megismerni Ady és Csinszka világát. Az ehhez kapcsolódó foglalkozások gyakran kreatív, filmötlet-játékokra épülnek. Van egy regionális kultúrához kapcsolódó foglalkozásunk is – az MNMKK PIM történetéről, az épületről és gyűjteményről. Vezetünk városi sétákat is, például a Pál utcai fiúk helyszínein. Van lehetőség online múzeumpedagógiai foglalkozásokra is, különösen, ha valaki nem tud személyesen eljönni hozzánk. Ez egy jó alternatíva, amiről szeretnénk, ha minél többen tudnának, ugyanúgy, ahogy a demenciával élő felnőttek számára fejlesztett foglalkozásokról, vezetésekről. 

Emellett még kiemelném a mostani, Írói naplók kiállításunkat, ahol az írás folyamatára reflektálunk, illetve van egy különleges divattörténeti kiállításunk is kortárs képzőművészek újraértelmezésében. Ezekhez is kapcsolódnak foglalkozások, úgyhogy gazdag programkínálattal készülünk az őszi időszakra.

– Vannak hosszabb távú iskolai együttműködéseitek is?
Igen, például a Küszöb programunk keretében hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk: ez egy olvasásértést segítő, több alkalmas együttműködés egy iskolával. Továbbá vannak felnőtt programjaink is: például a Literadalom-sorozat, amely kifejezetten pedagógusoknak szól. Ősztől minden hónapban egy-egy kiállítás vagy téma mentén mutatjuk be, milyen módszerekkel dolgozunk, és segédanyagot is adunk a kollégáknak.

– Ha meg kellene fogalmazni, miért fontos, nélkülözhetetlen a múzeumpedagógia, mit mondanál el?
A múzeumpedagógia egy lehetőségközpontú, inspiráló tér. Nem a „kell” és a „kötelező” szavakon van a hangsúly, hanem a lehetőségeken. Az iskolában sokszor teljesítményalapú elvárásokhoz kötődik a tanulás, de itt nálunk játékos, szabadabb formában közelíthetőek meg a különböző témák. Kérdezünk és kérdeznek minket, történeteket mesélünk, amelyek jobban megmaradnak, és a kiállítás mint műfaj is nagyon izgalmas: felfedezésre hív a nyomozás és a kódfejtés – az élményszerűség a kulcs.

Fotók: Petőfi Kulturális Ügynökség / Karsa Patrik