Forradalmi történetmesélés
Forradalmi és csataképek, A gyémántos miniszter, A tengerszemű hölgy, A kőszívű ember fiai, Enyim, tied, övé, Az én életem regénye, Negyven év visszhangja – Jókai számos művében találkozhatunk a szabadságharccal. Mit jelentenek a kulturális emlékezetünkre nézve ezek a leírások? Hogyan lehetne megragadni Jókai-szabadságeszményét? Hansági Ágnes irodalomtörténésszel, neves Jókai-kutatóval beszélgettünk.
Miért fontos, jelentős az, hogy Jókai számos írásában foglalkozik az 1848-49-es eseményekkel?
Jókai szemtanúként, túlélőként beszélt a szabadságharcról. Az események résztvevőjeként hiteles krónikása volt a forradalomnak és a szabadságharcnak is. Íróként azonban nem kizárólag a „hogy volt” kérdése foglalkoztatta, hanem az is, hogy a történelmi eseményeket miként élte meg az egyes ember, hogy a különböző élethelyzetek milyen tapasztalatokat szültek. Élete végéig újra és újra visszatért ahhoz a problémához, hogy azokat a „nagy pillanatokat”, amelyek az utókor szemében sorsdöntőnek tűnnek, mennyire másként élték meg azok, akik akkor és ott jelen voltak. Vagyis azzal szembesítette az olvasóit, hogy a történelemnek nemcsak egyféle tapasztalata, elbeszélése lehetséges.
Hogyan ábrázolja, jeleníti meg Jókai ezeket a jeleneteket?
Nagyon különböző módokon. A kiskirályokban például görbetükröt tart a „paraplés forradalomnak”, a forradalmi napok parodisztikus elbeszélését adja egyik hőse szájába. A magyar nemzet története regényes rajzokban az Életképek egykori tudósítását veszi át, amelyik a hetilap vidéki olvasóit tárgyilagos hangnemben tudósította március 15. eseményeiről. A tengerszemű hölgy elbeszélése megkapó, az érzelmeinkre hat, hivatalos önéletrajzában pedig ez az elbeszélés inkább nosztalgikus. A Forradalmi és csatképek novellái viszont drámaiak, és a háború traumatizáló hatását állítják az áldozatok nézőpontjából előtérbe. De ami a legfontosabb: olyan történeteket beszél el, amelyek alkalmasak arra, hogy életben tartsák a forradalom emlékezetét. Azt is mondhatjuk, hogy közös emlékezetünk megalapozásában oroszlánrészt vállalt.
Mit jelenthet a szabadság eszménye Jókai-életművének tükrében?
Ha március 15-én csak egy Jókai-részletet olvasunk el a témával kapcsolatban, mi legyen az?
Az attól, függ, ki olvassa. A felnőtt, előismeretekkel rendelkező olvasó számára A tengerszemű hölgy forradalom-epizódja bizonyosan megkapó és felrázó olvasmányélmény lehet. Aki a nagy nap hangulatát, mozgalmasságát szeretné újraélni, és egyúttal Jókai hatását szeretné „ellenőrizni”, amit a kultúránkra gyakorolt, annak A magyar nemzet története regényes rajzokban „Forradalom vér nélkül” fejezetét ajánlanám. Aki újraolvassa, bizonyosan meg fog döbbenni azon, hogy mennyi minden, amit a kulturális emlékezet ehhez a naphoz kapcsol, Jókai elbeszéléséből származik.
