Az asztalos inasból lett rocksztár festő – 181 éve született Munkácsy Mihály
Kígyózó sorok fogadják a látogatót már a Szépművészeti Múzeum előtti lépcsőn is: magyar, spanyol, német és japán szavak keverednek, mindenféle korosztályból. A várakozásnak a dermesztő hideg sem szab gátat, mindenki izgatott, hogy minél hamarabb láthassa a géniusz festőóriás remekműveit. A Szépművészeti Múzeum Munkácsy – Egy világsiker története című kiállításán jártunk.
Utoljára húsz éve volt Budapesten látható egy ennyire átfogó Munkácsy-kiállítás, amelyhez viszonyítva a mostani még egyedülállóbbnak mondható: a magyar magán- és közgyűjteményből kölcsönzött alkotásokon túl a nemzetközi színtérről is sikerült hazahozni műalkotásokat. Így valódi betekintést nyerhetünk a festő életművébe a hat nagy tematikus egységen keresztül: a tárlat érinti a nemzetközi összefüggéseket és Munkácsy hatástörténetét is.
A kiállítás mintha egy allegro tempójú zenei mű ütemében zajlana: csak kapkodni tudjuk a fejünket, hiszen minden egyes szegletében egy-egy mestermű vár bennünket. Már a kezdés is átütő, hiszen az Ásító inast szemlélhetjük meg testközelből, ezt követően a Köpülő asszony, a Siralomház és a Zálogház látványa tárul elénk. A hömpölygő tömeg ellenére mégis megállásra, elidőzésre hívnak bennünket a festmények, s a sokaság morajlásában találjuk meg az alkotó teremtett csendjét, ahogy a jelenetek megigéznek minket, s mondhatni eidoszként, örök változatlanként jelennek meg az alkotásokban a teremtett dolgok ősképei.
A bitüm (ez a massza szilárd alapanyagok és különféle adalékok keveréke) drámai hatása mellett rengeteg érzelem kavaroghat bennünk a témák gazdagságát látván. A kanapén heverő hölgy békés szendergésén túl átérezhetjük egy park alkonyi nyugalmát, a mezőkön töltött munkanap fáradalmait, a dühöngő tömeget és egy édesanya szenvedéseit is. A fájdalom megértése központi téma volt Munkácsy alkotásaiban, amely romantikusan realista művészetében invenciógazdagon jelent meg: egy vak édesapa képében, vagy éppen egy világrendet megváltoztató kálváriában. A kolosszál-képek között sétálva büszkeséget érzünk magyarságunkra gondolva: a Honfoglalás remekül érzékelteti a hazára találás küzdelmét és örömét, s szemünk elé tárul az az 1100 év, amely során a legelőből felépült hazánk.
Munkácsy egy-egy festményét számtalan helyen láthatjuk itthon: az Országháztól a Magyar Nemzeti Galérián át a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumig. Mitől különleges mégis ez a kiállítás? Az alkotó életét ünnepli, annak nehézségeivel és sikereivel együtt. Elmeséli a történetét, hogy milyen küzdelmek árán tudta kibontakoztatni tehetségét, hogyan vált asztalos inasból a festészet mesterévé. Nemcsak tiszteleg a festőóriás életműve előtt, hanem valódiságát is átadja: egy lobogó géniusz, aki ecsetjével átütően képes átadni a pillanatokat, melyek fejünkben már-már mozgóképekké alakulnak, mintha mi is részesei lennénk az alkotásoknak.
A kiállítást végigjárva megérthetjük, hogy miért él még ma is ennyire erősen kultusza, hogyan kaphatta meg már 26 évesen a Párizsi Nagy Kiállítás Aranyérmét, miért ajánlotta neki a szintén nemzetközileg is elismert Liszt Ferenc két remekművét is, vagy éppen miért ajánlott számára nemesi rangot Ferencz József. Mindenkinek ajánljuk, hogy március 30-ig látogassa meg a kiállítást, mely minden pillanatában elragadtat!
A fotókat Karsa Patrik készítette.
