A terror iszonyatát sohase feledd

Magyarországon minden év február 25-én emlékezünk meg a kommunista diktatúra áldozatairól (2000. június 13-án határozott erről az Országgyűlés), mivel 1947-ben ezen a napon tartoztatták le jogtalanul és hurcolták a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, ami jelképes kezdete volt a kommunista hatalomátvételnek. Magyarország az 1944-es német megszállást és a nyilas uralmat követően sem lélegezhetett fel: a szovjet Vörös Hadsereg újabb megpróbáltatás elé állította a lakosságot. A Moszkva által hatalomra segített kommunista diktatúra rémtettei: a politikai ellenfelek üldözése, a koncepciós perek, a kitelepítések és internálások sora, az 1956-os forradalom leverése, a brutális kegyetlenség emberi életeket oltott ki és keserített meg. Az emléknap arra hivatott, hogy méltóképpen megőrizzük azok emlékét, akik a kommunista diktatúra áldozatául estek.

Emlékezz, hogy ne ismétlődhessen meg!

„Az 1990-es évek német diskurzusában felbukkant az Erinnerungskultur (emlékezetkultúra) fogalma”[1], s rendkívül rövid idő alatt elterjedt mind a tudományos, mind a hétköznapi beszédben. De mit is jelent az emlékezetkultúra? És miben segíthet bennünket? Az emlékezés egyéni és kollektív formái egyaránt az emberi kultúra szerveződésének és fenntartásának évezredes eszközei. A múlt megértésének, újrateremtésének, egyben önmagunk megértésének egyik fontos eleme. Azért is emlékezünk, hogy az egyszer már megtörtént továbbra is jelen legyen, és azért is, hogy az egyszer már megtörtént soha többé ne lehessen jelen.

„Emlékezz, hogy ne ismétlődhessen meg!”[2] – így szól az idézet Aleida Assmanntól. A tudós szerint azért is szükséges emlékeznünk, hogy a már megtörtént tragédiák újbóli bekövetkezését megakadályozzuk, ekképpen egyfajta megelőző és trauma-feldolgozó értelemben használja a fogalmat. Közvetett módon azonban semmi sem élhető át újra és dolgozható fel igazán, valaminek az emlékezete s a rá való emlékezés sohasem lehet egy és ugyanaz.

Pierre Nora emlékezethely fogalma összefogja mindazokat a gyakorlatokat, amelyek fenntartják az emlékezés lehetőségeit. Az ember „az emlékezetben élt és ma is az élő történelmet írja meg”[3], így az emlékezethelyhez kötődő reprezentációk segítségével és az empátia, beleérzés révén megsejthetünk valamit az adott jelenségből, s tovább is alakíthatjuk azt. Emlékezethelynek nevezhető tehát az a jelenség, mely hosszú időn át sokak számára képes kollektív jelentéstartalmat hordozni és közvetíteni.

Egy tematikus lapszám, egy kiállítóhely vagy éppen egy film is lehet emlékezethely: alább összegyűjtöttünk néhány példát a Petőfi-univerzumból.

MAGYAR KULTÚRA MAGAZIN

A Magyar Kultúra magazin 2023/2-es lapszámában a szabadság kérdéskörét és annak lehetőségeit járják körbe különböző módokon. Hogyan jelenik meg a mitológiában a rab és a megszabadító? Hogyan emlékszik vissza a börtönévekre és a szabadulás napjára Bodor Ádám? Hogyan élte meg a fogságban töltött gyermekéveket Visky András? Miképpen jelenik meg a négy év munkatábor, a román gulág emléke a Kitelepítésben? Mi dolgunk egyáltalán a szabadsággal?

„A fizikai állapot és a lelki terror fenyegetése végletesen meghatározza az úgynevezett szellemi szabadság korlátait is. Rácsok mögött nem tudok úgy gondolkodni, mintha épp nem rácsok mögött lennék.”

Bodor Ádám

„Emlékszem édesanyám sírására is. A szomjúság és a sírás a legerősebben felidézhető képek számomra ebből az utazásból. Mindez éjszaka történt, elképesztő volt ez a bezártságérzés. Éjszaka, a tömény sötétségben felmérhetetlen a vonat haladása, én is csak kattogásokra emlékszem. Ez az éjszaka olyan volt, mintha beléptünk volna a tökéletes börtönbe.” 

Visky András

MNMKK MNM MÁLENKIJ ROBOT EMLÉKHELY

Az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállítóhelye „A pokol bugyrai… „Málenkij robot” – Kényszermunka a Szovjetunióban”, a második világháború után tömegesen elhurcolt nők és férfiak számára állít emléket. A kiállításnak otthont adó, Ferencvárosi pályaudvar mellett álló épület egykor a Magyar Államvasutak légoltalmi óvóhelye és vezetési pontja volt, ma itt található a központi Málenkij Robot Emlékhely. Miután bevonult Magyarországra a Vörös Hadsereg, nyomában hadifogolygyűjtő-táborok jöttek létre, ahonnan a foglyokat folyamatosan bevagonírozták, majd a Szovjetunió különböző területeire, „málenkij robotra” szállították.

Az MNMKK Málenkij Robot Emlékhely az MMNL Országos Levéltárával és az MNL Pest Vármegyei Levéltárával közös programot szervez február 24. és 28. között: a múzeumpedagógiai órákról és a levéltár-pedagógiai foglalkozásokról a leveltarpedagogia@mnl.gov.hu e-mail címen kaphatnak információt az érdeklődők.

Fontos, hogy az egyéni látogatói alkalmakra is előzetesen regisztrálni kell a malenkij@mnm.hu e-mail címen.