A szóban rejlő otthon
Ha van rendezvény, amelyik megmutatja, milyen, amikor egy könyves esemény egyszerre intellektuális és érzelmi otthon, akkor a SepsiBook kétségtelenül ilyen. Sepsiszentgyörgy és Háromszék immár hagyományos irodalmi ünnepe idén is a kortárs irodalom és az emberi tapasztalatok legmélyebb rétegeit mozgatta meg. A május 22. és 25. között zajló fesztiválon a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében olyan programok váltották egymást, amelyek a földi és a transzcendens, a személyes és a közös megélés határvonalait kutatták – érzékenyen, szenvedéllyel, irodalmi igényességgel.
Radnóti nyomában – a múltból jelenbe szóló költészet
Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni története megrendítő jelenléttel tért vissza a SepsiBook programjába. Radnóti szegedi éveit, Sík Sándorral való szellemi kapcsolatát, és Fannival való közös életük utolsó fejezeteit bemutató kiállítás egy mélyebb kérdést is feszegetett: ki az ember, ki a magyar – különösen akkor, amikor „halált virágzik most a türelem”? Juhász Anna irodalmár tárlatvezetésében az emlékezés fájdalmát és méltóságát érezhettük át.
Ehhez kapcsolódott André Ferenc és Radu Vancu közös irodalmi projektje is. Kaddis Radnóti Miklósért című verseskötetében Vancu Radnóti hangján szólal meg – a tömegsírból, az árnyék és a fény határáról, a román szöveget pedig André Ferenc fordította magyar nyelvre. Az egyes szám elsőszemélyű megszólalás gesztusa irodalmi és emberi szempontból is radikális: ez a versbeszéd nem emlékeztet, hanem jelenvalóvá tesz. A SepsiBookon a jelenvalóság volt a legnagyobb ereje ezeknek a pillanatoknak.
Test, hit, történetek – életbe vágó mondatok Visky Andrással és Mátyus Melindával
Egy másik, rendkívül mély és őszinte beszélgetés Visky András és Mátyus Melinda között zajlott, akik a Test történetei és Inkább az enyém című köteteikkel kapcsolatban az élet drámai és mégis megváltó pillanatairól beszélgettek. Mi határozza meg az elmesélhetőség határait? Hogyan válik a test, a hivatás, a hit, a gyász vagy a szerelem szöveggé? Visky női drámaszereplőin keresztül az irodalom újrafogalmazta a test fogalmát – nem mint biológiai entitást, hanem mint az emlékezés, a sebezhetőség és az identitás hordozóját.
Lackfi János: a vers mint imádság
A fesztivál egyik kiemelkedő pontja volt A szavak hitével című program, ahol Lackfi János nemcsak verseit olvasta fel, hanem – Juhász Anna kérdéseire reagálva – betekintést adott saját hitélményeibe és gyógyulási folyamataiba. A Keresgélők imakönyve, a Miért engedi Isten? vagy a Sistergő zsoltárok szövegeiben az ima, a zsoltár, a testi-lelki megrázkódtatás formálta újra a költői világot. Lackfi saját szavaival élve: „az emberi locsogásba minduntalan berobban a teremtett világ eszelős határtalansága.” A beszélgetés végére mindenki egyetértett: otthon az, ahol értelmet nyer a kimondott szó – legyen az ima, vers vagy emlék.
A gyerekek birodalma – Marék Veronika meséi és az olvasás öröme
A SepsiBook családias légkörében különösen nagy szerepet kaptak a gyerekek is. A PKÜ MeseCentrum Olvasósarok programjainak keretében kamaszok böngészték lelkesen a friss kiadványokat, válogattak az ajánlások alapján, és örömmel tértek vissza újabb és újabb könyvekért. Az Apa olvas című kötet bemutatóját követően szinte azonnal elfogytak a példányok – és nem véletlenül.
A gyerekek egyik legnagyobb örömére Marék Veronika, a magyar gyerekirodalom legendás alakja olvasta föl meséjét. Három nemzedék együtt derült az ismerős családi helyzeteken, ahogyan Lackfi János Család című versét is egyetértő rácsodálkozás fogadta nagyszülő, szülő, gyerek részéről. Bertóti Johanna dalszerzeményei, közönséget bevonó előadásmódja alapozták meg az Apa olvas könyvbemutató otthonos hangulatát.
Könyvvásár, ami közösséget teremt
A SepsiBook egyszerre volt fesztivál, közösségi tér és irodalmi zarándoklat. Nemcsak a nagyszínpadon zajlottak az események – a Porond ledfala mellett barátságos olvasósarkok, családi kuckók, gyerekszínházi előadások és figyelmes könyvárusok teremtettek otthonos, inspiráló teret. A rendezvény megmutatta, milyen az, amikor egy város, egy régió – és egy közösség – valóban együtt lélegzik az irodalommal.
A SepsiBook tehát több volt, mint egy könyvvásár. Ez az esemény a nyelv, a hit, az emlékezet, a test, a közösség és a történetmondás ünnepe volt: olvass, emlékezz, mesélj, kérdezz, és találd meg a saját szavaidat! Mert a könyvek nemcsak történeteket hordoznak, hanem kapcsolatokat is teremtenek – egymás között, önmagunkhoz, és ahhoz a világhoz, amelyben minden szóval közelebb kerülhetünk az otthonhoz.
