A moldvai csángók, a kettős és a serény magyaros
A moldvai magyarság, a csángók igazán különleges tánckultúrával rendelkező, hagyományait erősen megtartó, zárt közösségekben élő népcsoportunk. A Nagy figurák 4. részéből a kettőst és a serény magyarost lehet megtanulni. De hogyan alakultak ki ezek a táncok? Tóth János írása.
A moldvai magyaroknál a tánc nemcsak szórakozás, hanem a közösségi és vallási ünnepek szerves része. A táncos alkalmak szorosan kötődnek a naptári szokásokhoz: lakodalmak, farsang, húsvét, pünkösd, búcsúk, aratóbálok alkalmával szerveztek táncmulatságokat. A tánc egyfajta rituális funkcióval is bír, közösségformáló ereje vitathatatlan. A 20. század második felében a hagyományos táncos alkalmak száma megfogyatkozott, de a magyarországi táncházmozgalom hatására új lendületet kapott a moldvai táncok tanulása és továbbadása.
A moldvai magyarok története és tánchagyománya különleges helyet foglal el a magyar népi kultúra térképén. A csángó közösségek kultúrája egyszerre archaikus és változékony, egyszerre magyar és keleti hatásokkal átszőtt. A tánc, mint a kultúra egyik legkifejezőbb formája, ma is élő kapcsolatot jelent múlt és jelen között. Megőrzésük nemcsak tudományos, hanem erkölcsi felelősség is: a moldvai magyar táncok tanítása és bemutatása hozzájárul a magyar kulturális sokszínűség megőrzéséhez és megbecsüléséhez.
Filmünkben a két, fentebb említett táncot, a kettőst (de doi) és a serény magyarost Hanekám Luca aranygyöngyös és Gera Zoltán aranysarkantyús táncosok, a Fitos Dezső Társulat táncosai adják elő. A tánctörténeti narrációt dr. Diószegi Lászlótól, a Martin György Néptáncszövetség elnökétől hallhatjuk.
Tóth János teljes írását a Kultúra.hu-n olvashatják el!