A jelen őrállói
Vas vármegye a lelassuló időt képviseli, a táj viszonylagos érintetlenségében egészen a honfoglalás koráig s még tovább megtalálhatjuk az őseink nyomát. Fontos történelmi helyszínek idézik múltbéli emlékeinket; a Nádasdy- és Jurisics-vár, valamint más emlékhelyek mellett a térség sokszínű természeti élményt kínál. A bükfürdői és sárvári gyógyvizek, valamint a Rába változatos tájainak bejárása során érdemes megkóstolni a helyi ízvilág egyik jellegzetes fogását, a vasi burgonyás dödöllét is. A gazdag örökségű, szépségekben bővelkedő vidéket Scherer Péter színésszel barangolhatjuk be a Mi, magyarok-videósorozat következő részében.
Az utazás kezdete időutazás egyben. Scherer Péter Szombathelyen az itt töltött gimnáziumi éveit eleveníti fel: emlékképei a főtér korabeli hangulatát hozzák vissza a reggeltől-estig sakkozó idősek jelenlétével, amely jól tükrözi a város egykori ritmusát, de arról is beszél, hogy miért fürdőzött meg fiatalon a szökőkútban reggel hat órakor. A kalauzolás során Magyarország egyik legszebb, barokk-copf stílusú terén sétálhatunk végig a Jászai Mari-díjas színésszel: itt található a Smidt Múzeum, a Nagytemplom, a Püspöki Palota, a Borostyánkő út és a romkert bejárata.
A táj különleges felfedezésekre hív. A Potyondi-mocsár sajátos élővilágában megtalálhatóak olyan madarak és élőlények, amelyek az emberjárta vidékeken nem – mindez a vármegyeszékhely határában. Továbbhaladva, a népi-építészeti örökség fontos részét képező haranglábak – mint oltalmazó építmények – a térség vallási hagyományait képviselik ma is. Scherer Péter személyes kedvence a jáki templom, amelynek bélletes főkapuja lélegzetelállító belső térbe vezet: a hazai, román stílusú építészet kiemelkedő és szimbolikus helyére érkezünk.
A vármegye ékessége a természetvédelmi oltalom alatt álló, és ma szintén érintetlennek látszó Őrség, e történelmi határőrvidék. Az egyedi tájegységet hatalmas rétek, kiterjedt erdők és szellős falvak keretezik. Őriszentpéter, Valamér, Pankasz, Szalafő: mind olyan települések, amelyek nemcsak történelmi szempontból, de hangulatuk révén is Erdélyhez kapcsolódnak – „ahogy Erdélyben, úgy itt is vissza kell kicsit kapcsolni, az óra itt lassabban jár. Amikor beül az ember, s megeszi a vasi burgonyás dödöllét, az olyan, mint amikor Erdélyben a juhtúrós puliszkát kanalazzuk szalonnapörccel” – osztotta meg Scherer Péter.
Kirándulásunk a magyar kosárlabda fellegvárának központjában, a körmendi kosárcsarnokban zárul: „ez egy tízezres város, de 1976 óta NB I.-es! Ha meccs van, az egész város itt szurkol, olyan hangulat van, amit semmihez sem tudok hasonlítani!” – árulja el Scherer Péter a közösség erejéről ugyanolyan lelkesedéssel, ahogyan a szemlélőt vezette végig a vármegyében.
