„Mit őrzünk ilyen áhítattal és odaadással múltunkból vagy jelenünkből, mint-e csodaszarvas-fiú” – gondolkodik el az ötvenes években a huszonéves fiatal költő, Juhász Ferenc, amikor először fordul a zseni előd, Petőfi Sándor felé. Ez az odafordulás életművében mindig megmarad, a kezdetektől mind formában, mind témában, mind a szerzőhöz való kíváncsi-hűségben megjelenik – nem véletlen, hogy a hetvenes években önálló kötetet tervez, megmutatva az ő Petőfijét. Ez a könyv akkor nem valósult meg, mégis, haláláig visszatér Petőfi nagyságához verseiben, eposzaiban.