Egy város megjelenése az irodalmi szövegekben nagyban függ az adott korszak politikai, társadalmi, kulturális berendezkedésétől. Nincs ez másként Budapest vagy, ahogyan a reformkorban nevezték, Pest-Buda esetében sem. Ahhoz, hogy a város romantikus regények minden sarkon újabb borzalmat és kalandot rejtő helyszínévé vagy akár önálló irodalmi témává válhassék, szükség volt arra, hogy előbb közigazgatási, majd kulturális központtá váljon, azaz hogy „főváros” legyen. Másrészt szükség volt egy olyan modern városképre is, ami már nemcsak jogállásában áll szemben „a vidékkel” (mint a középkori magyar városok), hanem merőben más, máshol nem megtapasztalható élményvilágot is kínál. Az olyan, kimondottan a nagyvároshoz tapadó fogalmak, mint az iparosodás, a fejlődés, a dinamizmus vagy a szórakoztatás speciális intézményei, a szabadidő jelensége vagy éppen a nagyvárosi bűnözés Budapest esetében is tetten érhetők már jóval a városegyesítés előtt. A reformkori embernek Pest-Buda egysége egyre inkább megkérdőjelezhetetlenné vált, és összekapcsolódott a „nagyváros” élményével.