Középszintű magyar nyelv és irodalom tétel: Arany János nagykőrösi balladái

Középszintű magyar nyelv és irodalom tétel: Arany János nagykőrösi balladái

2022. augusztus 9.
#érettségi #2022 #magyar nyelv és irodalom

A petofi.hu csapata kidolgozta nektek a 2022-es érettségi reformkor vonatkozású irodalom és történelem tételeit, hogy ezzel is segítse felkészüléseteket a nagy hajrában. Sok sikert kívánunk az érettségi vizsgákhoz!

Arany János életútját olyan mértékű mobilitás jellemezte, amely a saját korában egyáltalán nem számított tipikusnak. Kollégiumi tanulmányait félbehagyta, így formálisan nem számított értelmiséginek, de végzettsége a kor viszonyai között azért elegendő volt az értelmiségi jellegű állások betöltéséhez.

A szabadságharc előtt honoráciornak nevezték a nem nemesi származású értelmiségieket. A segédjegyzői hivatalt viselő Arany ekkoriban ennek a társadalmi csoportnak volt tipikus képviselője. A forradalom intézményi változásai és az írói siker ebből a státuszból mozdították ki. A lapszerkesztés és a minisztériumi tisztviselői állás következtében került új pályára. Írói elismertségének köszönhetően a nagykőrösi gimnázium 1851-ben felkínált Arany Jánosnak egy tanári állást. Ez a meghívás egyáltalán nem volt magától értetődő, ugyanis Aranynak nem volt tanári végzettsége, így kizárólag írói hírneve, elismertsége indokolta azt. A gimnázium törekedett arra, hogy a magyar irodalom ismert személyiségei oktassák diákjaikat. Arany János ekkor hagyta ott addigi otthonát, Nagyszalontát. Családjával együtt kilenc évig élt Nagykőrösön. Ekkor vált formálisan is, mai kritériumok szerint is értelmiségivé. Innen szintén az írói elismertség következtében lépett tovább. Pesten az irodalmi intézményrendszer két kulcspozícióját töltötte be: a Kisfaludy Társaság tisztségviselője és lapszerkesztő lett, majd az Akadémia főtitkára. A költőt a rendi társadalomból a polgári társadalomba vezető út győztesének tekinthetjük.

A Nagykőrösön született balladák közül a három legjelentősebbet emeljük ki Szilágyi Márton 2017-ben megjelent Arany János-monográfiája alapján.

Ágnes asszony (1853)

A bűn és a bűnhődés sémájára épül, de a költő ezt jelentősen árnyalja, elbizonytalanítja. A férjgyilkosság miatt jogosan bűnhődő asszony képzetét felülírja az áldozatszerepben megjelenő nő képe. Rendkívül fontos a versben Ágnes folyamatos küzdelme azért, hogy ne őrüljön meg. A bűnösség ítéletével  éles ellentétben állnak azok a toposzok (liliom, hattyú), amelyek Ágnes ártatlanságát hangsúlyozzák:

Nosza, sírni, kezd zokogni, 
Sűrü záporkönnye folyván: 
Liliomról pergő harmat, 
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.

Szondi két apródja (1856)

A műben Arany látványosan szakított a krónikás beszámoló hangnemével. Két eltérő morális viselkedésforma rajzolódik ki a versben, két markánsan különböző szólamban. A két szólam egymás ellenpontjaként értelmezhető. Mindkettő egy közelmúltbeli esemény emlékezetben megőrzendő képének létrehozására törekszik. Az apródok Szondit dicsőítő szólama olyanoktól származik, akik nem lehettek jelen a csatában, így szemtanú csak a másik szólamot mondó török hírnök lehetett. 

Margócsy István elemzése szerint: „Szondi apródjai a gyönyörű balladában kinek is énekelnek? Közönség nincs, egyedül az ellenséges török hallja a históriás éneket – s az apródok további sorsa, azaz a felhangzott költői megszólalás recepciója, hagyománya még csak említésre sem kerül: lehet, hogy az apródok éneke a semmibe oszlott szét?”

A walesi bárdok (1857)

A közkeletű vélekedés szerint a vers hazafias ellenállás eredményeként született meg: Arany tiltakozásként írta Ferenc József 1857-es magyarországi látogatásának alkalmából. Az irodalomtörténeti kutatások szerint azonban semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a költemény valóban 1857-ben keletkezett, a fentebbi feltételezés tehát igazolhatatlan. Ennek ellenére a vers hagyományos értelmezését maximális meghatározta, gondoljunk csak Edward király és Ferenc József azonosítására, valamint a walesi tartomány megtekintése és a magyarországi császári látogatás közötti párhuzamra.

Ha ettől a berögződéstől függetlenül olvassuk a verset, akkor még inkább feltűnővé válik, hogy mennyire hangsúlyos a műben az a kérdés: mi a költő feladata. Ennek három különböző verziója jelenik meg a költeményben. A mű azonban semmit nem árul el arról, hogy a bárdok bátor áldozata jelent-e valamit a népük számára vagy énekük csak a megőrülő király fejében visszhangzik. Ilyen szempontból a ballada egyáltalán nem a közösségi ellenállás pátoszát fejezi ki, sokkal inkább önmagának a költői szónak az erejét.

Felhasznált szakirodalom: 
Szilágyi Márton: „Mi vagyok én?” Arany János költészete, Pozsony, 2017
Fónagy Zoltán: Az Arany család tárgyai társadalomtörténeti nézőpontból. In.: Az Arany család tárgyai (szerk. Török Zsuzsa – Zeke Zsuzsanna), Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018, 13–25. 

Borítókép: Zichy Mihály illusztrációi Arany János balladáihoz (Ágnes asszony)