Szerelem a forradalom idején

Szerelem a forradalom idején

2022. március 14.

Jókai Mór és Laborfalvi Róza megismerkedése nem mindennapi történet. Szerelem volt ez a javából, érzéseik minden akadályt legyőztek.

1848. március 15-én Laborfalvi Róza színésznő játszotta Gertrudis királynét a Bánk bánban. Az előadás végén az ifjú Jókai Mórnak támadt egy ötlete, és felszaladt a színpadra, hogy onnan szóljon a közönséghez. Nagy hévvel érkezett meg a világot jelentő deszkákra, de azonnal földbe gyökerezett a lába: ott állt előtte Gertrudisként Laborfalvi Róza.  

Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora című regényében így írta le ezt a sorsfordító jelenetet, amely a magyar kulturális emlékezetben március 15-e egyik legendás pillanataként rögzült.

A forradalmár előtt egy királyné. Gertrudis. A legszebb Gertrudis Magyarországon.
Laborfalvi Róza levett a saját kebléről egy nemzeti színű kokárdát és Jókai szíve fölé tűzte, aztán a szeme közé nézett mélán, édesen, rejtelmesen. És Jókai e pillanatban érezte bizsergő ereiben, hogy ez a nézés az ő jutalma a végzettől a mai napért, és hogy ez a jutalom egy egész életre szól.

Laborfalvi Róza a korszak ünnepelt színésznője volt, igazi sztár, mélyzengésű hanggal, igéző tekintettel és különleges szavalótehetséggel. Miskolci lány volt, 1817-ben született Benke Judit néven, később családi előnevét, a Laborfalvit tette vezetéknevévé.

Jókaival kibontakozó szerelme nagy felháborodást váltott ki a fiatal író baráti körében és családjában. Ennek nemcsak Laborfalvi színésznői foglalkozása volt az oka, de az is, hogy 8 évvel idősebb volt leendő férjénél. Megismerkedésükkor Jókai 23 éves, a színésznő 31 éves volt. Mindezt tetézte, hogy Laborfalvinak volt egy 12 éves törvénytelen gyermeke a szintén népszerű színésztől, Lendvay Mártontól, a gyermek 1836-ban született Benke Róza néven.

Petőfi Sándor a színésznőt kifejezetten méltatlannak tartotta barátja szerelmére, és igyekezett megakadályozni kettejük házasságát. Még Jókai édesanyját is értesítette a készülődő frigyről.

A szerelmesek útjába azonban nem állhatott semmi és senki sem, a tiltakozások ellenére Laborfalvi Róza és Jókai Mór 1848. augusztus 29-én örök hűséget fogadott egymásnak. A művésznő az esküvő után sem adta fel virágzó karrierjét, amit tökéletesen össze tudott egyeztetni háziasszonyi teendőivel. Kiváló, gondoskodó feleségnek tartották és nagy odafigyeléssel vezette a háztartást. Kalácsot dagasztott, reggelit készített, közben szerepet tanult. Hegedűs Sándorné Jókay Jolán így emlékezett rá:

„A reggelit maga főzte és a kávéfőzés mellett tanulta szerepét. Sohasem ittam annál jobb kávét, mint amit ő főzött. Sokszor kértük, engedje meg, majd mi elkészítjük, ne fáradjon vele, de ő a világért sem engedte volna: „Senki sem tud elég jót főzni a bátyátok számára.” Mire Móric bátyánk fölkelt, készen várta a pompás tejszínes kávé és a foszlós bélű kalács, amit szintén maga dagasztott Róza néni. Sokszor megesett, hogy reggel kilenc órakor próbára kellett menni, egyik vagy másik tragikai szerepet próbálni, de előbb bedagasztotta a kalácsot és úgy ment próbára, hogy este eljátszhassa Volumniát!”

 Jókai és Laborfalvi boldog házasságban élt, egészen a színésznő 1886-os haláláig.