Fiatalok tavasza

Fiatalok tavasza

2022. március 14.

A márciusi ifjak csapata 1848. március 15-én határozottan letette a névjegyét, és örökre bevonult a történelembe. Kik voltak ők pontosan? 

Számtalan elbeszélés, megannyi történet és sok-sok anekdota kering a márciusi ifjak körül. Nézzük most a tényeket, hogy kik is voltak ők.

1848. március 15-én az ifjak voltak az események főszereplői és krónikásai is. A csapat vezére és központi alakja egyértelműen Petőfi Sándor volt. Tűpontosan azonban nem lehet meghatározni, hogy kiket sorolhatunk a márciusi ifjak közé. Ami biztos, hogy szinte mindannyian tanult, tollforgató városi polgárok voltak, értelmiségiek. Volt köztük fiatal történész, Vasvári Pál, több publicista jogász, például Irányi Dániel, Irinyi József, Sükei Károly és Pálffy Albert, számos író és költő, mint Jókai Mór, Vajda János, Bulyovszky Gyula, Degré Alajos és Lauka Gusztáv, de egyértelműen hozzájuk sorolható a korszak legműveltebb színésze, Egressy Gábor is. Politikai szempontból nem tekinthetőek kifejezetten homogén csoportnak, de a korszellem és a barátság fontos összetartó erőt jelentett számukra.

Petőfi így írt a márciusi ifjakról:

„Ott áll majd a krónikákban

Neved, pesti ifjúság,

A hon a halálórában

Benned lelte orvosát.”

Az országgyűlés miatt akkor Pozsonyban megjelenő, konzervatív Budapesti Híradó azonban picit más színben tüntette fel hat nappal a március 15-ei események után a fiatalok csoportját:

„Pesten – azt beszélik – valami poéták egyesültek azon drámának parodizálására, mit a parisi napszámosok február 23. és 24-én játszottak el.”

Mikszáth Kálmán viszont szívmelengetően írt róluk:

De e harminchárom kávéházból bizonyosan a Pilvax törzsvendégei érnek
a legtöbbet. E fiatalság szívében hordja az országot. E szerény asztalnál észrevétlenül készül a jövő, míg a szép tornyos városházban alszanak a tunya patríciusok. E szerény asztalnál készül az a nagy szépséges város, melyet a mai Budapest nyújt, de előbb még az országnak kell szabadnak lennie. E fiatal írók és politikusok vitáiban, gondolataiban, irányeszméiben vannak a kövek, amelyekből mindez varázserővel felépül egy hajnalon. Ide ragasztja a Petőfi barátsága a fiatal Jókait, ki napról-napra több-több ilyen bohémmel ösmerkedik meg. Mert nemcsak az írók és a politizáló hírlapírók mutatkoznak itt. Jönnek ezeknek szatelleszeik, bámulóik, ismerőseik, barátjaik, a muslincák a gyertyalángok körül, kik átmelegednek a tűzhelynél, mint a téglák és e kölcsön vett meleget megtartván magukban, vele gyakran jelentékenyebb szerephez jutnak, mint magok az égő zsarátnokok, melyek nemcsak melegítenek, de égetnek és gyújtanak is.

 

 

Felhasznált irodalom:

A márciusi ifjak nemzedéke, szerk. Körmöczi Katalin, Budapest, 2000