Barabás Miklós, az újító művész

Barabás Miklós, az újító művész

2022. március 07.

A neves festő igazi lázadónak számított, műfaji szabályokat írt át, és fotografált is. Az új technikának akkoriban igen kettős megítélése volt, Barabás népszerűségén ez mégsem csorbított. Minek, leginkább kiknek volt ez köszönhető?

Barabás Miklós a reformkor egyik legmeghatározóbb művésze volt, és nagyon fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni. A művésznek jelentős szerepe volt abban is, hogy Pest művészi központtá avanzsálódott.

Hamar kiépítette kapcsolati hálóját. Hajtotta a vágy, hogy bekerüljön a pesti kaszinó pezsgő életébe, mert tudta, ott tehet szert olyan kontaktokra, akik a kezdeti nehézségeken átsegíthetik. Önéletleírásában így emlékezik erről az időszakról:

El lévén határozva, hogy a telet Pesten fogom tölteni, nem tudtam: lesz-e munkám? Ezért szerettem volna, ha mint vendéget, mielébb bevezetnek a pesti nemzeti casinóba, a hol megismerhetem a fővárosi előkelőbb társaságot. Írtam Bécsbe Szemere Miklósnak, hogy legyen szíves, ajánljon valamelyik pesti barátjának, a ki a casinóba bevezethetne.

A nagy áttörést egy Széchenyi Istvánnál elköltött ebéd hozta meg, ahol a fiatal Barabást többeknek is bemutatták. A művész rövidesen a magyar arisztokrácia keresett arcképfestője lett. 

A gróf ekkortájt házasodott meg, s később, mikor egy nagyobb ebédet adott, a hol az aristocratia több tagja hivatalos volt, engem is meghívott s többeknek bemutatott. Így aztán egyszerre ismeretségre tettem szert az aristocratia körében, a hol ekkor igen divatos volt az albumok, az aquarellek gyűjtése, s engem sokan látogattak meg és albumból sok aquarell vázlatot adtam el. A magyar művész annyira új valami volt, hogy gróf Forrayné el sem hitte, hogy művész létemre magyarul is tudok, míg egyszer meg nem hívott ebédjére és a saját füleivel meg nem győződött a magyar voltomról.

– írta Barabás memoárjában.

Sikerének – és biztos megélhetésének – meghatározó eleme volt páratlan tehetsége is: Barabás az arckép minden műfaját kiválóan, magas szinten művelte. Kulcsszerepet vállalt az életkép műfajának elterjesztésében hazánkban, és a műfaj addigi szabályainak átalakításában is.

Ha mindez nem lett volna elég művészi lázadás részéről, 1862-ben bejelentette, hogy fényképészeti műtermet nyit az Úri és a Korona utca sarkán. Kortársai enyhén szólva sem fogadták örvendezve a hírt, ugyanis nem Barabás volt az első „pályaváltó” festő: akkortájt egyre több festőművész választotta inkább a fotográfiát a jobb kereseti lehetőség miatt.

„A photographia úgy látszik lassankint minden művészünket elhódítja a festészettől” – adott hangot aggályainak a korabeli sajtó. Aggodalmuk Barabás esetében feleslegesnek bizonyult, a művész kizárólag a hétköznap délelőttöket szánta fotózásra, maradék idejét örök szerelmének, a festészetnek szentelte:

… művész ecsetjét, mint illik, nem fogja pihentetni.

Nem is pihentette, és ennek mi, az utókor örülünk a legjobban.

 

 

Felhasznált irodalom:

Farkas Zsuzsa írása: http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/200656/barabas_miklos_18101898