Az utolsó vacsora

Az utolsó vacsora

2022. augusztus 9.

Petőfi Sándor életéhez és halálához megszámlálhatatlanul sok legenda kötődik. Különösen igaz ez a segesvári csatára és az azt megelőző 24 órára. Biztos pontok és bizonytalan részletek – mindent elmondunk nagy költőnk utolsó estéjéről.

Az nem kétséges, hogy Petőfi 1849. július 30-án érkezett Marosvásárhelyről Székelykeresztúrra Gyalokay Lajos százados kocsiján. Bem főhadiszállása a Matskási-házban volt, itt tartotta meg az utolsó eligazítást főtisztjeinek. Petőfinek kifejezetten megtiltotta, hogy részt vegyen a másnapi ütközetben. Azt, hogy Petőfi hol töltötte az éjszakát, nem lehet biztosan tudni: Vargha Zsigmondnál a Gyárfás-kúriában vagy a tisztikar többi tagjával a Szakál János-féle szegletkocsmában. Vacsoráját azonban egészen biztosan az előbbi helyszínen költötte el.

Vargha Zsigmond honvéd így emlékezett vissza erre az estére:  
1849. július 30-án érkezett Bem tábornok kis táborával Székelykeresztúrra, – s édesapámhoz, ki akkor a jelenleg Gyárfás Endre birtokában levő udvarházat bírta bérben, a tisztek közül többen szálltak be, közöttük Zeyk Domokos is, ki másnap oly hősi módon fejezte be életét Héjjasfalva közelében. Estefelé híre szaladt, hogy Petőfi is megérkezett, s fent van a piactéren. Ezen hírre apám rögtön felsietett a piacra, s ott Novák Antal kereskedése előtt másokkal együtt beszélgetve, megtalálta Petőfit, kit meghívott vacsorára: bivalytejes és túrós puliszkára. Petőfi a meghívást szívesen és örömmel fogadta el. Nyolc órakor már javában folyt a vacsora, melyen többen vettek részt, így a polgári elemből az 1854-ben Marosvásárhelyen kivégzett Gálfy Mihály is jelen volt. Vacsora után nővérem, Vargha Róza felkérésére Petőfi elszavalta egyik költeményét, s később újabb kérésére emlékkönyvébe három versszakos költeményt írt, melyben a vacsora kedélyes hangulatáról s a bivalytejes és túrós puliszka ízletességéről volt szó. Sajnos, az emlékkönyv később, mikor a házunk leégett, odaveszett.”

Petőfi 1849. július 31-én a reggelijét – csakúgy, mint előző napi vacsoráját – a Gyárfás-kúriában fogyasztotta el, majd ezt követően ismét Gyalokay fedeles kocsiját vette igénybe. Öltözékén nem viselt rangjelzést, egyenruha sem volt rajta. A visszaemlékezők zöme vitorlavászon zubbonyt említ, amely a nemzetőrség nyári viselete volt. Sok visszaemlékezés rögzíti azt is, hogy szíjon hordott válltáska volt nála, és egész nap jegyzetelt.

-

Székelykeresztúron minden év júliusában felidézik Petőfi utolsó vacsorájának emlékét. Ennek során a résztvevők összegyűlnek a Gyárfás-kúria udvarán és a költőhöz hasonlóan bivalytejes puliszkát vacsoráznak. A kúria udvarán áll egy körtefa, amelyet Petőfi körtefájának neveznek, mivel a helyi legenda szerint a költő itt írta meg utolsó költeményét. Erre utal Kányádi Sándor verse is, amely a körtefa elé van kifüggesztve: 
  
Haldoklik az öreg tanú 
Haldoklik az öreg tanú, 
Petőfi vén körtefája. 
Azt beszélik, ő látta volt 
verset írni utoljára. 
Alatta ült, onnan indult 
éjfélkor a csatatérre. 
Be rég is volt az a csata! 
Van annak már jó száz éve. 
Több is már mint jó száz éve. 
S a körtefa ma is áll még. 
De mögötte, körülötte 
olyan kicsi lett az árnyék. 
Úgy összement s gyümölcsöt is 
ritkán ha vet néhány ága. 
Híréhez hű méltósággal 
Készülődik a halálra. 
Hogy nem is pusztult el eddig? 
Társai már rég kidőltek- 
kemény idők jártak, de ő 
ellenállott az időnek! 
Várt, mert tudta, ki alóla 
indult el, annak győzni kell. 
S visszatér majd egyszer ide 
egy hatalmas hadsereggel.

-

  
Felhasznált irodalom:

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete. Kritikai életrajz. Budapest, 2008 
Osztovits Szabolcs: „Sors, nyiss nekem tért” Petőfi Sándor életének krónikája. Budapest, 2022 

Képek forrása: PIM - Művészeti és Relikviatár

Székelykeresztúr hazatért címmel grafika Petőfi Sándor "utolsó földi hajlékáról", a Gyárfás-féle házról - levelezőlap

Orlai Petrich Soma: Petőfi Mezőberényben - olaj, vászon