A tehetség utat tör magának

A tehetség utat tör magának

2022. augusztus 9.

Sorsának nem túl reményteljes indulása miatt élete akár sikertelenségbe is fulladhatott volna. Ehhez képest elismertség és nemzetközi hírnév lett a sajátja.  

Schodelné Klein Rozália 1811-ben született Kolozsváron törvénytelen gyerekként. Az elárvult kisbabát az édesanyja szülését vezető bába férje, Klein János zenész fogadta örökbe. Ötéves korától Schodel János kolozsvári zenetanító felügyelte a zenei képzését, Bécsben is taníttatta, majd 1826-ban feleségül vette. Ezt követően Itáliába utaztak, ahol Rozália olasz mesterektől is tanult. Végül Pozsonyban telepedtek le, ahol tizennyolc éves korában debütált.  
Schodel János előrelátó üzletemberként gondolkozott, és szívósan küzdött azért, hogy felesége minél magasabb gázsikat kapjon. Feltehetően nemcsak menedzselte őt, hanem ki is zsákmányolta. Klein Rozália sorsa a korszakban tipikusnak tekinthető: gyakran előfordult ugyanis, hogy az énekmester feleségül vette saját ígéretes tanítványát, ily módon azonban nemcsak a tehetséges ifjúról gondoskodott, hanem a maga időskori anyagi biztonságáról is.  
Ő volt az első, nemzetközileg is ismert magyar operaénekesnő. 1833-tól Bécsben játszott, de mivel keresett művész lett, Európa-szerte vendégszerepelt. 1836-ban a kolozsvári színházban adott jótékonysági koncertet. 1837-től a Pesti Városi Német Színházban szerepelt, ezt követően viszont az akkor megnyitott Pesti Magyar Színház szerződtette, amelyet később neveztek át Nemzeti Színháznak.  
Nagy vetélytársa volt az énekben kevésbé tehetséges, de nála idősebb, s ezáltal tekintélyesebb Déryné Széppataki Róza. Schodelné 1841-ben nemzetközi turnéra indult, amelynek során a londoni Covent Gardenbe is eljutott. 1849-ben Lady Macbeth szerepében búcsúzott el a közönségtől. Negyvenhárom évesen, a születésnapján halt meg. 
  
Felhasznált irodalom:  
Tallián Tibor: A magyar opera másik megalapítója: Schodel Rozália. Holmi, 2009 
Tallián Tibor: Schodel Rozália és a hivatásos magyar operajátszás kezdetei. Budapest, 2015