Bajza Józsefet a reformkor kiemelkedő irodalom- és színikritikusaként ismerjük, aki a Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja is volt. Pályafutását költőként kezdte, ifjúkorában Kisfaludy Károly köréhez tartozott. 1837-től Vörösmarty Mihállyal és Toldy Ferenccel közösen szerkesztette az Athenaeumot, a korszak egyik legfontosabb folyóiratát. Ő lett az ugyanebben az évben, 1837-ben megnyitott Pesti Magyar Színház igazgatója is egy évig. Az 1840-es években politikai publicisztikája is igen jelentősnek számított.
1838. március 30-án feleségül vette Csajághy Júliát, akit már évek óta jegyesének tekintett. Az esküvőt nem Pesten tartották, ahol ebben a hónapban pusztított a nagy árvíz, hanem Tápiószentmártonban, ahol Júlia nővére, Csajághy Erzsébet élt férjével, Csapó Jánossal. A menyegzővel kezdetét vette egy irigylésre méltóan kiegyensúlyozott és boldog házasság. A szigorú kritikusként ismert Bajza József csodálatos harmóniában élt feleségével. Egyik levelében így fejezte ki iránta érzett szerelmét:
Veled még tudnék örömeket élvezni az elveszett, a megsiratott és még sokszor megsiratandó hazában is, nélküled nem kell az élet. Te nekem szükséges, nélkülözhetetlen vagy, mint a levegő.
A szerelmeseknek 1839 februárjában megszületetett Lenke nevű leányuk, akiből később népszerű írónő lett. 1840 márciusában világra jött fiuk, Jenő is az írói hivatást választotta. A házaspár rokoni kapcsolatai szintén „irodalmiak” voltak. Csajághy Júlia húga, Laura, Vörösmarty Mihályhoz ment feleségül. A nagy költő Bajza József barátja volt, Laura iránt táplált érzelmeit is neki vallotta meg először. Bajza 1858-ban bekövetkező halála után Júlia életét teljes mértékben férje emlékének szentelte, ő maradt a Bajza család és rokonság egyetlen vigasztalója.
Felhasznált irodalom:
Szücsi József: Bajza József. Budapest, 1914