A legnagyobb magyar fizikusnak, Jedlik Ányos feltalálónak, tudósnak és bencés szerzetesnek, akinek a nevéhez a szódagép feltalálása mellett az első villanymotor és az öngerjesztés elvének megalkotása, valamint a dinamóelv első lejegyzése is kötődik. Megunta, hogy a gyógyvizet Balatonfüredről kellett beszerezni – a legenda szerint ezért kezdett bele a savanyúvízgyártás kísérletezgetésébe az 1820-as évek elején.
Azonban nem Jedlik volt az első, akinek ez az ötlet felkeltette a figyelmét. Torbern Olof Bergman, svéd kémikus 1766-ban már kereste a természetes forrásvizekhez hasonló ital előállításának módját, az angol Joseph Priestley-nek pedig sikerült is az ezt eredményező eljárást kidolgoznia. Jedlik Ányos viszont ezen ismeretek nélkül kezdett bele kutatásaiba, s jött rá a szódakészítés nyitjára. Szódavízgyártó gépének terve sokévi kísérletezgetés eredményeként készült el 1826-ban, mellyel mesterséges szénsavas vizet lehetett előállítani. A Jedlik-féle szikvízgyártáshoz három edény kellett: az elsőben zajlott a szénsavgáz kémiai úton való fejlesztése hígított kénsav, tört kréta, őrölt márvány és szitált fahamu segítségével. A készüléket apparatus acidularisnek, azaz „savanyúvízi készület”-nek nevezte el.
Még harmincéves sem volt, amikor előrukkolt a Mesterséges savanyú vizek című értekezésével. E tudományos művében felfedi, miként a leggyorsabb és legolcsóbb a szén-dioxid fejlesztése, továbbá hogyan lehet ezt veszteség nélkül összenyomni 3-4 atmoszférás erővel. Emellett kitér a vízzel való telítésre és az elnyelés folyamatára is. Jedlik két újítással tudta alacsonyan tartani eljárása költségeit: egyrészt a szén-dioxidot nem mechanikus úton sűrítette, hanem kihasználta a gyors vegyi bomlás előnyeit. Másrészt pedig a telített vizet, vagyis a szódát az edény aljáig érő csövön fejtette le, így el tudta kerülni a szén-dioxid-veszteséget, amit a vízrészecskék ütődése és levegővel való érintkezése okozott.
Találmányait szívesen tárta a nyilvánosság elé. A szódavízgyártó gép leírását Bécsbe küldte, a Zeitschrift für Physik und Mathematik című folyóiratnak, mely a cikket Bereitung Künstlicher Säuerlinge címmel hozta le. Leírta, hogy a szén-dioxid hígított kénsavból hogyan állítható elő, majd hogyan vezethető bele a ma is ismert szódavízbe. Tanácsokat is adott a szódavíz minél kellemesebb elfogyasztására:
pohárba töltetvén szüntelen szénsav buborékokat hány, még a szénsav nagyobb része el nem röpül; legjobb tehát a poharat azonnal, hogy megtöltetett, ki is üríteni, különben a víz sokat vesztene kellemes csípősségébül.
Jedlik Ányosnak köszönhetően létrejöhetett az első szikvízüzem, és igen hamar közkedveltté vált a szikvíz fogyasztása. A fővárosban a legtöbb akkori rézműves átállt e gépek gyártására, így a 19. században szinte virágzott a szikvízkészítés. Ennek oka nemcsak az volt, hogy az italt kellemesen hűsítőnek találták, hanem az is, hogy gyógyító hatást tulajdonítottak neki.
Miközben a húsvéti sonka mellé szódavizet kortyolgatunk, vagy e pezsgő frissítővel jutalmazzuk a lányokat a piros tojásokért cserébe, legyünk büszkék e híres magyar lángelmére, aki nemcsak lépést tartott az európai haladással, de számos tekintetben meg is előzte azt.
Felhasznált forrás: