Járt utat a járatlanért?

Járt utat a járatlanért?

2022. április 13.

Ön félredobná biztos állását egy élménygyűjtő utazás kedvéért? Petőfi megtette, és közben írói vénája is termékenyen működött. S hogy miért indult útnak és hova tartott? Nem titok többé. 

„Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy segédszerkesztő, ki diszes hivatalába beleunván, utazni ment. Nem titok, hát kimondom, hogy ez a segédszerkesztő én voltam.”

Így kezdi Petőfi 1845-ben Úti jegyzetek című, könnyed, humoros írását. A gondtalannak tűnő felütés után azonban elárulja az olvasóknak valós élethelyzetét: alig több mint fél év után otthagyta szerény, de biztos megélhetést nyújtó állását, amelyet segédszerkesztőként töltött be Vahot Imre mellett a Pesti Divatlapnál. Döntésének hatalmas súlya volt, hiszen Petőfi korábban már megtapasztalta, milyen az éhezés és a nyomor. Ahogyan azt a közismert, Egy telem Debrecenben című versében le is írta:

„Pápista nem vagyok.
 És mégis voltak böjtjeim, pedig nagyok.
 Jó, hogy az embernek csontfoga van,
 Ezt bölcsen rendelék az istenek,
 Mert hogyha vas lett volna a fogam,
 A rozsda ette volna meg.”

Petőfi 1845 február‒márciusában, az új élményekre várakozás időszakában már anyagi szempontból is készült az útra, rutinszerűen írta Vahot Imrének korábban már jól bevált népdalait. Biztos jövedelem híján ez azonban elenyésző anyagi forrás volt, így valójában a nyomorgás újbóli rizikóját vállalva indult el 1845. április 1-jén egy felvidéki körútra, hogy inspirálódjon, élményeket szerezzen és meglátogassa barátait. Pestet elhagyva Gödöllőn és Aszódon át indult Kassára. Miután megnézte a várost és színházba is elment, Eperjesre utazott tovább. Itt egy hónapot töltött barátjánál, Kerényi Frigyesnél. Közben többször találkozott Tompa Mihállyal is, aki ekkoriban szintén Eperjesen nevelősködött. Ez idő alatt sokat kirándult, meglátogatta például „Sáros romját, Rákóczy egykori fészkét”. Ezt követően járt Lőcsén, Késmárkon, Iglón, Rozsnyón, Rimaszombaton, Várgedén, Losoncon, Füleken, Gácson, a salgói és somoskői várromoknál, Balassagyarmaton, majd Vácra érkezett, s onnan tért vissza Pestre.

A felvidéki utazás közben írt Úti jegyzetek Petőfi egyik legközvetlenebb hangvételű, leghumorosabb szövege. A költő hazatérése után sem vállalt többé hagyományos formában állást, s nem is volt biztos jövedelme. Kortársai pedig csodálkozva lehettek a tanúi annak, hogy Petőfi Magyarországon elsőként akart és tudott költői hivatásából megélni.