De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni, kelni
S öt forintér kuglert venni.
A költő sorait sokan skandáltuk az iskolában. A libasült nem vet fel kérdéseket, de vajon mi is az a kugler?
A nyomok egy cukrászdinasztiához vezetnek, amelynek neve után kapta ez a közkedvelt sütemény, a mai mignon, az elnevezését. Kugler Henrik honosította meg Magyarországon a mignont, amelyet még a 20. század első felében is kuglerként emlegettek a kortársak. Erre utalt József Attila is.
Kugler cukrászdája 1870-től a Régi Színház (ma Vörösmarty) téren működött, később tőle vette át a svájci Émile Gerbaud. A család cukrászművészete és hírneve három nemzedék szorgalmas és elhivatott munkáján alapult. Henrik e neves cukrászdinasztia sarjaként született 1830-ban Sopronban, ahol nagyapja, Kugler Jakab még 1788-ban nyitott cukrászdát. Apja, Kugler Antal 1847-ben költözött Pestre. Henrik külföldi tanulmányok után vette át apja üzletének irányítását. 1858-ban a József nádor térre költöztette a cukrászdát, onnan került át 1870-ben a Régi Színház térre, amely 1874-től a Gizella tér nevet viselte, majd 1926-ban lett Vörösmarty tér.
A cukrászdát az „elegáns világ találkozóhelyeként” ismerték, megfordult itt az arisztokrácia java, írók, költők, művészek és színészek is. Közkedvelt volt habos, csokoládés kávéja, de a legkeresettebb édesség a „kugler”, vagyis a mignon volt, amelyet itt csomagoltak először papírtálcára.
Felhasznált irodalom:
Csapó Katalin – Éliás Tibor: Dobos és a 19. század cukrászata Magyarországon. Budapest, 2010
Dede Franciska: Tartsd jól a bestiát! Emma asszony (Ignotus) receptpályázata és A Hét szakácskönyve. Egy századfordulós „blog” története. Budapest, 2010