Kultúra, a szerelmi kapocs

Kultúra, a szerelmi kapocs

2022. április 04.

Eötvös József a reformkor nagy alakjai közé tartozott íróként, politikusként és tudományos munkái révén egyaránt. Nem véletlen, hogy élete párját is a kultúra szeretetének szemüvegén keresztül választotta ki.  

Eötvös József nemcsak kiváló író volt és a Batthyány-kormány minisztere, de a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnökeként is tevékenykedett. Irodalmi munkásságának kezdete, főként A karthauzi című regénye komoly elismerést szerzett számára. Híres művei közé tartozik például A falu jegyzője, amelyből 1986-ban filmsorozat is készült Zsurzs Éva rendezésében.  
A pesti értelmiség és polgári réteg körében igen gyakoriak voltak és természetesnek számítottak a különféle baráti összejövetelek. Itt cseréltek eszmét, beszélgettek, szórakoztak, ismerkedtek egymással, s az estéket a kisasszonyok zongorajátéka is színesítette. Ezt a zenei tudást szinte mindegyikük elsajátította, sőt a zongora birtoklása fontos státuszszimbólumot jelentett.  
Ilyen alkalmakon találkozott gyakran Eötvös József Rosty Ágnessel is, akit 1842. szeptember 13-án feleségül vett. A házasságból öt gyermekük született: Ilona, Jolán, Loránd, Mária és Dénes. Közeli barátja, Trefort Ágoston, Eötvös házassága révén szintén közeli kapcsolatba került a Rosty-családdal, hiszen naponta járt a házukba. Így ismerte meg Rosty Ágnes húgát, Ilonát, mely szerelmet hamarosan ugyancsak házasság teljesítette be.  
A két Rosty-leányt Kánya Emília, az 1860-as évek jelentős szerkesztőnője igazi példaképnek tekintette:  

A Rosty-ház volt akkor Pestnek a leghíresebb zenei aziluma. Leányai, a későbbi báró Eötvös Józsefné és Trefort Ágostonné kitűnően zongoráztak – oh, hogy igyekeztem a szép példákat utánozni!

Rosty Ágnes zenei képzettsége felülmúlta társaiét, melyről sokfelől kapott pozitív visszaigazolást. Például Apponyi Albert így írt róla emlékiratában:  

…Rosty Ágnes, kiváló zenész, finom, előkelő, jóságos lelkének légkörét árasztotta arra a miliőre, amelyben Eötvös József nagy szelleme tündökölt. Nem csoda, hogy ez a családi kör nagy vonzóerőt gyakorolt reám és hogy akkor, amikor, mint jogász, a nyári hónapok egy részét is Budapesten kellett töltenem, gyakran kocsiztam fel délután a Svábhegyre.  


 
 
Felhasznált irodalom:  
Fónagy Zoltán: „A klavir mellett ülnek s ábrándoznak” – Polgár és zongorája a 19. században, Mindennapok története blog, 2014. október 13.   
https://mindennapoktortenete.blog.hu/2014/10/13/zongora_zene_polgarsag