Pisztolyba töltött önreklám

Pisztolyba töltött önreklám

2022. március 31.

A reformkorban nem voltak ritkák a párbajra való kihívások. Ezek nemcsak magánjellegű vitákat simítottak el, de az újságok szerkesztői körében egészen újfajta szerepet is betöltöttek.

A Pesti Divatlap szerkesztője, Vahot Imre gyakran keveredett vitás ügyekbe. Ennek okán 1845-ben a Honderű szerkesztőjével, Petrichevich Horváth Lázárral vívott párbajt. Erről így írt egy levelében, amelyet Frankenburg Adolfnak címzett: Lazival egyedül azért léptem a síkra, hogy a köztünk fennforgott szennyes harcznak valahára véget vessek, s ez által meg is fog szűnni köztünk a keserű polémia.

Éppen a címzett, Frankenburg Adolf emlékirataiból tudható azonban, hogy Petrichevich Horváth Lázár rendszerint töltetlen fegyverekkel állt ki párbajozni:

tudván, hogy e jó úr töltetlen pisztolyokkal szokott duellálni, s ily szemfényvesztő viadalokat lapja számára reclame-ul használni.

A szerkesztők által vívott párbajok tehát a korszakban elsősorban a figyelemfelkeltést, a marketingcélokat szolgálták. Arra is volt példa azonban, hogy Vahot Imre nem állt ki párbajozni, hiába kapott erre felhívást. 1846 júliusában a Tízek Társaságának megalakulása kapcsán Petőfivel alakult ki olyan komoly vitája, ami miatt a költő párbajra hívta ki, miután Vahot az engedélye nélkül közölt tőle verseket. Ez azért volt különösen felháborító Petőfi számára, mert a Tízek Társasága néven ismertté vált szövetség lényege éppen az volt, hogy közösen megfogadták, nem adnak írást egy éven át egyetlen lapnak sem, utána pedig saját orgánumot alapítanak. Így Vahot azáltal, hogy a korábbi időszakból nála maradt Petőfi-verseket publikálta, meghiúsította a Tízek Társaságának nagyratörő terveit. A párbajra hívást visszautasító Vahot Imréről így számolt be a dühös Petőfi:

Elküldtem hozzá secundansaimat, de ő másfél napi gatyázás után végre határozottan kimondta, hogy semmi esetre sem fog vívni.

 

Felhasznált irodalom:
Demmel József: Az irodalom (szociális) hálója. Közelítések Vahot Imréhez. Sic Itur Ad Astra, 2009. 59. 253–268.