A tizenkét éves forradalmár

A tizenkét éves forradalmár

2022. március 19.

Ágai Adolf, aki később a Borsszem Jankó című élclapot alapította, szinte gyerekként vett részt a március 15-i eseményekben. A publicista részletes visszaemlékezésekben írt az eseményről.

Ágai Adolf, a 19. század második felének kiemelkedő publicistája volt. Ő alapította a legendás Borsszem Jankó című élclapot, amely 1868 és 1938 között számtalan legendás kiadást megélt. Ágai 1848-ban mindössze tizenkét éves volt, írásai pedig kiválóan érzékeltetik, milyen volt diákként átélni a március 15-ét követő időszakot.

Közben ránk derült 1848 márcziusának 15-ike, s egynek kivételével, minden professorunk reverendáján ott virított a háromszínű kokárdának selyem rózsája.

Ennél részletesebben is beavat minket az eseményekbe Ágai:

A mozgalom elején sokat nézegettünk be akkor a Pillvax-kávéház ablakain, hol hátul az udvar felől, hol elől az utczáról. Itt gyülekeznek együvé, mondák, a forradalom szítói és terjesztői: csupa híres író.

Másodmagammal aztán be is settenkedtünk egyszer valamely keddi nap szabad délutánján oda, ahol megszületett a forradalom. Bandi barátom ismerte már valamennyit. Az a hosszú száraz ember, aki most kapaszkodott fel a biliárdra s onnan egyre kiabálja, hogy »Nem kell táblabíró-politika!« – az volt a Pálffy Albert, aki nemsokára ezután a Márczius 15-e czímű napilapot indította meg. Mikor a teke-asztalról lehúzták, helyébe egy másik ifjú mászott fel. Az volt a Vasvári Pál. Melléje szegődött egy szép szőke legény, kékszemű és csengő, édes hangú: a Jókai Móricz. (Még akkor icz-telen volt.) Egyszerre aztán mindnyája szónokolt. Ekkor tette a hosszú Pálffy azt a nevezetes indítványt, hogy: »Uraim! Hát ha egyszerre csak hárman beszélnénk?« Amire nagy derültség támadt. S valóban megesett a nagy csoda, hogy egyszerre csak hárman beszéltek. De így is megértették egymást, mint ahogy a következmények be is bizonyították. Harmadnap, hogy arra fordultam, már eltűnt a bejárat fölül a Pillvax-név s ívalakban szabott czímer-tábláról, zöld alapon fehéren árnyékolt piros írásban, ez a czím virított le ránk: »Forradalmi Csarnok«.

Ilyen volt tehát 1848 márciusa, egy akkor tizenkét éves publicista szemével.