Legyen az irodalom valóban mindenkié!

Legyen az irodalom valóban mindenkié!

2022. december 13.

Ebből a nagyon is helytálló elgondolásból indultak ki a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógusai két évvel ezelőtt, amikor szembesültek azzal, hogy a tanulásban és értelmileg akadályozott gyerekek számára magyar nyelven nem elérhetőek a szépirodalmi művek. Egészen mostanáig. Egy közel kétéves kísérleti projekt ígéretes eredményeként ugyanis már nekik is lehet részük irodalmi élményben. Nem is akármilyenben.

A tanulásban és értelmileg akadályozott gyerekek – állapotuktól függően – hátránnyal indulnak a tanulási képességek terén, ugyanakkor ma már tudjuk, hogy a szépségre, lelket töltő élményekre nekik is éppúgy igényük van, mint bárki másnak. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény jogot biztosít számukra arra, hogy általában az információkhoz, azon belül például a kultúrához, az irodalomhoz az általuk érthető különböző nyelvi szinteken hozzájussanak – ez az intézmények törvényi kötelezettsége lenne. Bár vannak Magyarországon jól használható mesekönyvek, köznyelven íródott, információközlő kötetek, de egyik sem szépirodalmi mű, tartalmi megközelítésük nélkülözi az irodalomesztétikai szempontokat.

A tanulásban akadályozott tanulók 5. és 6. osztályos tananyagában szerepel Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeménye, mellyel – tanárok tapasztalatai alapján – a legtöbb diák szívesen és örömmel foglalkozik. Ezért gondolták úgy a szakemberek, hogy ezt a művet fogják „újramesélni”, mely ötlet létjogosultságát a Petőfi-emlékév apropója még inkább igazolta. A PIM Múzeumpedagógiai Főosztálya közel kétéves kutatásba és fejlesztésbe kezdett. „Feltártuk az egyszerűen és a könnyen érthető szépirodalmi művek készítésének elméletét, és elsősorban a svéd, finn, német és olasz gyakorlatot. Műfordítókat, bábszínházi rendezőket és színészeket, gyermek- és ifjúsági könyvek kiadóit, irodalmárokat, illetve olyan gyógypedagógusokat hallgattunk meg, akik egyidejűleg magyar nyelv és irodalom szakos tanárok is” – meséli Czékmány Anna, a PIM múzeumpedagógusa, a kötet egyik szakértője.

-
X

Cél volt egy újszerű, könnyen érthető irodalmi művet megalkotni, mely a tükörfordítás és a teljesen szabad újramesélés között helyezkedik el. Az ötletgazdák már az elején tudták, hogy a János vitéz „átírását” mindenképpen csapatban kell végezni, ahol minden tagnak egyformán hangsúlyos a szerepe. A nemrég megszületett könyv több szakember – kortárs író, grafikus, irodalomtörténész, múzeumpedagógus, gyógypedagógus, tördelő – hosszú hónapokon át tartó munkájának gyümölcse. Horváth Péter László gyógypedagógus a saját, könnyen érthető kommunikáció területén szerzett tapasztalata alapján készített egy szabályrendszert, ami aztán a munka során folyamatosan formálódott, annak megfelelően, hogy Nógrádi Gergely író, Bodonyi Panni grafikus, Nemes-Jakab Éva volt múzeumpedagógus, irodalomtörténész és Szmolka Zoltán tördelő milyen javaslatokat tett, szem előtt tartva a célcsoport lehetőségeit és igényeit.

-
X

A kiadványban olvasható szövegváltozatok Nógrádi Gergely kortárs írót dicsérik, aki végtelen empátiával érzékelte a nyelvi szintek közötti különbséget, türelemmel és mély odafigyeléssel hallgatta a szavak és a nyelvtani szerkezetek érthetőségével kapcsolatos visszajelzéseket. Az újramesélt János vitézben a cselekmény változatlan, az író az eredeti művet lírai formában meséli újra, miközben a párbeszédek verses formában jelennek meg. Egyszerűen érthető nyelvtani szerkezetek, szavak és egyéb módszertani fogások segítenek abban, hogy egymásra találjon: a mű és az olvasó. Az illusztráció Bodonyi Panni munkája, aki ugyancsak jó szívvel és nyitottan vállalta az újfajta kihívást. Az általa készített, a szöveget szinte mondatról mondatra követő, képregényszerű ábrázolások egyszerre támogatják a megértést, felkeltik az érdeklődést és teret hagynak a tanulók belső képalkotásának, fantáziájának.

Az, hogy János vitéznek kék a haja, már önmagában elindíthat egy beszélgetést tanár és diák között, hogy ilyen vajon van-e a valóságban. S ha nincs, elrepülhetnek a fantázia birodalmába, ahol más szabályok érvényesek

– magyarázta Czékmány Anna. Így lehetővé válik, hogy mindenki kialakíthassa a saját kapcsolatát a művel. Fontos volt, hogy olyan illusztráció szülessen, ami önmagában – csak a képeket olvasva – is értelmezhető és jól magyarázza a szöveget. Ennek köszönhetően azok a tanulók is támogatást kapnak a kiadványban, akik betűt nem, de képet tudnak olvasni, vagy akiknek a fantázia mozgósításához támogatásra van szükségük. Az olvasó az újramesélt szövegváltozat mellett találkozik Petőfi Sándor eredeti szövegével is. Így mintha egy hídon mennének át a tanulók, ahol a híd egyik oldalát az illusztráció, a hidat az egyszerűen érthető szöveg, a híd túloldalát pedig az eredeti János vitéz jelenti.

A könyv legnagyobb erénye az, hogy a tanulásban és értelmileg akadályozott gyerekek számára érthető módon nyújt valódi és élvezhető irodalmi élményt. Megtartja az esztétikumot, a művészet szépségét, ugyanakkor világos és befogadható. A tanulók felfedezhetik a János vitéz, Petőfi híres elbeszélő költeményének irodalmi szépségeit. A gyerekek akár önállóan is el tudják olvasni, a saját olvasmányélményt pedig sikerként fogják megélni.

Bár vannak már biztató, pozitív visszajelzések a könyvről, a PIM a Petőfi-emlékév elején pályázatot ír ki gyógypedagógusok számára, hogy egy bizonyos szempontrendszer alapján adjanak visszajelzést annak érdekében, hogy a célnak megfelelő, egyre tökéletesedő szabály- és javaslatrendszer körvonalazódhasson. 
  
A János vitéz egyszerűen érthetően / könnyen érthetően című kiadvány a Petőfi-bicentenárium apropóján a Nemzeti Kulturális Alap Petőfi 200 Ideiglenes Kollégiuma támogatásával jöhetett létre. 

Részletek itt olvashatóak:

János vitéz könnyen egyszerűen