Petőfi az elevenség része akarna lenni

Petőfi az elevenség része akarna lenni

2023. január 03.

Gondolta volna, hogy Petőfi Sándor egy olyan távoli országban, mint India is, kulturális vonzerő? Ezen állítás létjogosultságáról Háy János író és Rozs Tamás csellista-énekes, zeneszerző győzött meg bennünket, akik a „Ki vagyok én? Petőfi arcai” című zenés-irodalmi előadásukkal eljuttatták Petőfit India több városába, Delhibe, Mumbaiba és a keralai Trisúrba. Háy Jánost faggattuk. 

Miért éppen Petőfi az előadás főszereplője?

Petőfi-év van. Ez lehetőség, hogy egy olyan magyar alkotót mutassunk fel a világban, aki a maga korában tényleg benne volt a fősodorban nemcsak a hazai terepen, de Európa-szerte. Őt olyan alkotónak tartották, aki alakított Európa arcán, az európai gondolkodáson. Ráadásul, mint költő beleillik a nagy romantikus sorba (Miczkievicstől Puskinon át mondjuk Shelley-ig), és minden olyat lehet vizsgálni az életművében, ami alapproblémája általánosan a költészetnek. Arra törekedtünk, hogy Petőfit ne kanonizáljuk, s patetikus ihletésű szoborként állítsuk a közönség elé. Azt hiszem, Petőfi is utálná ezt a szerepet. Egy szobor nem lehet az elevenség, az eleven gondolkodás része, amire ő és egyébként minden kortársa és későbbi kollégája is vágyott.

Miért tartották fontosnak, hogy a költőt ilyen formában eljuttassák idegen országok lakóihoz?

A forma itt egy vegyesség. Előadás és megzenésített versek. Azt gondolom, hogy az előadás törekedett arra, hogy nem megsemmisítve azt, de elemelkedjen a nemzeti költő toposzától és azokat a részeit mutassa meg az életműnek, ami minden irodalmat szerető ember számára fogható és szerethető, éljen bár a világ ellenkező sarkában. Költészetileg és persze emberileg is általános érvényű fontosságokat kerestünk az életműben. A zene meg nagyon közel áll ehhez a költészethez, szerintem még mindig vannak Petőfi-versek, melyekről sokan azt gondolják valójában népdalok. Arról nem is beszélve, hogy a zene tényleg ledönt minden határt, akkor is, ha Rozs Tamás csellista és zeneszerző a dalokat magyarul énekelte.

-
X

Hogyan épül fel a „Ki vagyok én? Petőfi arcai” című előadás, milyen performansz fogadja a nézőt?

Az előadás teljes anyaga majdnem másfél órás. Petőfi költői szerepei szerint kerültek bele a megzenésített versek, plusz három népdal is, mert szerettük volna megmutatni, mi is valójában a népdal, ami Petőfi költészetének egyik fő katalizátora volt. Rozs Tamás írta a dalokat, ő végigjátssza csellóval, én néha bekapcsolódtam citerával, dorombbal vagy valami ritmushangszerrel. Tamás fontosnak tartotta, hogy ne maradjak ki a zenéből, hogy az egész legyen egy egységes előadás. Szerencsére ez a gondolat tőlem sem idegen, bár nem lettem zenész, de néhány hangszerhez konyítok.

Milyen visszajelzéseket kaptak Indiában, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek?

Az indiai tapasztalat nem merül ki az előadások tapasztalatában. Én másodszor voltam ott, de most is nagyon mélyen megérintett. Nem a szegénység, hanem az emberek nyitottsága, közvetlensége és melegsége. Egy indiai számára sokkal evidensebb a lelkesedés, jóval befogadóbbak és érdeklődőbbek, mint mi, magyarok. Így aztán az előadásnak is nagyon pozitív volt a fogadtatása. Nem volt probléma, ha itt-ott melléfogtam a hangszeren vagy botladoztam az angolban. Egyébként az általános tapasztalatom az, hogy azok a fellépések, amelyek szervesülnek a másik ország kulturális vagy oktatási működésébe, be tudnak csatlakozni a helyi szervezésbe, azok jól sikerülnek, amelyek magukra maradnak, mint mondjuk egy kizárólagos magyar szervezés, azok nem. És ez így van mindenütt a világban. A magyar kultúrát figyelemhez juttatni külföldön csak úgy lehet, ha az be tud illeszkedni a helyi kulturális működésbe.

-
X

Hová viszik még el az előadást?

Bárhova visszük, természetesen amennyiben bele tudjuk az időnkbe illeszteni. A legközelebbi alkalom Varsóban lesz, az egyetem finnugor–magyar tanszéke Petőfi-konferenciát tart, ahol ez lesz a záróesemény, immáron magyarul. 
  

A „Ki vagyok én? Petőfi arcai” című előadás a Delhi Egyetemen dolgozó Köves Margit szervezésében a Magyar Kulturális Intézet és a Külgazdasági és Külügyminisztérium által meghirdetett Vendégoktatók a Magyar Kultúráért pályázat jóvoltából jöhetett létre és juthatott el Indiába.