Engem a gondolatok érdekelnek

Engem a gondolatok érdekelnek

2022. november 20.

Megvan, ha úgy tetszik, az ország legjobb ifjú szónoka, aki mindezidáig nem gondolt arra, hogy a szónoklás része lesz az életének, arra meg végképp nem, hogy egy rangos versenyen az ő kezében landol a legjobbnak járó oklevél. A kapcsot közte és a Petőfi Kulturális Ügynökség által meghirdetett Kossuth-szónokverseny között a körüljárandó témák gondolatisága és mélysége jelentette. A miértekről a büszke 24 éves győztest, Búzás Balázst kérdeztük. 

Bár a versenyig te nem tekintettél magadra szónokként, édesanyád azért sejthetett valamit a tehetségedről. Ebből gyökerezik a fogszabályzód története, igaz?

Igen, abszolút! Amikor gyerekként anyukám méregdrága fogszabályzót készíttetett nekem – sokak szerint indokolatlanul –, anya mindig azt válaszolta az értetlenkedő embereknek: „Kell a fogszabályzó a gyereknek, mert egyszer még sok ember előtt fog beszélni.” Arról, hogy látott bennem valamit e tekintetben, nekem sosem beszélt, ezért inkább azt gondolom, csak megérzései lehettek, de most, amikor túl voltam a versenyen, ez a sztori ismét feljött és mindannyian jót nevettünk rajta.

Te mikor kerültél a retorika, a beszéd és az érvelés tudományához közel?

Már gyerekként érződött, hogy reál beállítottságú vagyok, ennek megfelelően pénzügyi szakon végeztem az egyetemen. Az idő előrehaladtával azonban egyre inkább kezdtek az emberi létezés körüli gondolatok is érdekelni, de hiába tettem szert egyre magasabb szintű tudásra, rájöttem, hogy számos kérdésre nem tudok választ adni a gazdasági tanulmányok nyújtotta eszköztárral. Ezért is tanulok most másoddiplomásként filozófiát az ELTE-n. Szeretek gondolatokkal foglalkozni, azokat akár másokkal is megosztani. Álalános iskolában a drámatanár meghallotta a hangom, így bekerültem egy színdarabba, gimiben a magyar tanárom hívott egy-két iskolai fellépésre, nemrégen indítottam egy YouTube-csatornát barátokkal és több alkalommal részt vettem prezentációs tréningen az egyetemen, de ennél tovább nem mentem soha. Szónokként nem láttam magam korábban.

Akkor hogyan került a verseny a látószögedbe?

Egy barátom hívta fel rá a figyelmemet, elsősorban a meghirdetett témák – melyeket nevezésként egyperces videóban kellett kifejteni – gondolatébresztő volta miatt. „Ez neked való” – mondta. Amikor kiderült, hogy továbbjutottam és megtudtuk a következő forduló témáit, még mindig nem a szónoklás volt a fókuszban nálam, hanem az, hogy milyen jó, hogy megint lesz lehetőségem elmélyülten gondolkodni valamin. Ez a felkészülési idő másfél hete alatt sem változott, valahogy nem éreztem azt, hogy nekem van kedvem ezzel foglalkozni. Nehezen vettem rá magam a szöveg megírására: végül a verseny előtti este született meg a monológom, amit másnap reggel a villamoson fejeztem be.

Átfordult-e benned ez az érzés, s ha igen, mikor?

Igen, azonnal, ahogy beléptem a Nemzeti Színházba. Egyrészt nagyon megtisztelő, hogy e neves kultúrintézmény egyik termének színpadára állhattam, másrészt jó érzéssel töltött el, hogy barátságos közeg fogadott, a komoly szaktekintélyekből álló zsűri pedig őszintén kedvesen és bátorítóan köszöntött bennünket. Szinte elárasztott a megnyugtató, pozitív érzés: ez mégis egy jó nap lesz.

-
X

Milyen élmények értek a verseny során?

A monológok előadásakor majdnem a végén került rám a sor. Megilletődve hallgattam végig versenytársaimat, akik profizmussal álltak ki és mondták el a jól felépített szövegeiket. Kicsit izgultam, hozzájuk képest nem éreztem magam elég felkészültnek. Mire rám került a sor világossá vált előttem, hogy az általam megírt Kossuth-szöveget senki nem választotta rajtam kívül. Amikor bemondtam a szöveg sorszámát, a zsűri és a közönség szeme is felcsillant, ami már kezdésként egy pozitív visszacsatolást jelentett nekem. És őszintén mondhatom: nagyon jól éreztem magam közben! Élveztem, hogy kint állok, az én számon jönnek ki a szavak, melyek együtt vannak ott velünk. A monológom elmondása során próbáltam bevonni a zsűrit és közönséget, hogy úgy igazán együtt legyünk és az általam kimondott szavak mindannyiunkat átjárjanak és közösen gondolkodjunk rajtuk. Ez az élmény volt a verseny legnagyobb ajándéka számomra, meg persze az, hogy egy új oldalamat megismerhettem. Nagy lépést tettem magamban, magam felé.

Mit gondolsz, miért lettél te a győztes?

Sokan szóról szóra tanulták meg és adták elő a monológjukat, ami bár profi beszédként hatott, érződött, hogy azok nem ők, hanem egy előre megírt szöveg. Mintha verset mondtak volna. Az én beszédemnek is volt egy váza, a Kossuth által is kifejtett főbb pontokra építetten, de én sokszor elrugaszkodtam ettől, kicsit élő beszéd jellegűen. Emiatt természetesebb hatást keltett, hiszen fantáziát, saját stílust és belőlem merített gondolatiságot csempésztem bele. Talán ezért. Meg úgy gondolom, azért, mert a délutáni szekcióban zajló viták során sikerült nagyon jól érvelnem. Hatan jutottunk ebbe a fordulóba, a 3 párnak 3 különböző témában kellett pró és kontra érvelniük. Nekünk a nőknek járó jogok témakör jutott, s nekem azt az álláspontot kellett megvédenem, hogy a nőknek ne legyen mindahhoz joguk, amihez a férfiaknak. Mit mondjak, nem volt könnyű ezt megvédeni, de aztán sikerült egy jó érvrendszert kitalálnom. Szerintem ez győzte meg a zsűrit.

-
X

Mennyire kellett utánanézned ennek a kornak, Kossuth emblematikus szónoklata körülményeinek?

Amikor elolvastam Kossuth szövegét, rögtön érdekelni kezdett, mit történt ebben az időszakban az országban, milyen politikai folyamatok zajlottak, miféle problémák sodródtak Kossuth elé, ami miatt hadsereget kellett verbuválnia. A beszéd történelmi hátterének és indokoltságának olvastam utána, hogy igazán hiteles tudjak lenni.

Szerinted mitől jó egy szónok, milyen képességekkel kell rendelkeznie?

Ahány terület, annyiféle elvárás. Más tulajdonságokat kell egy egyetemi előadónak, egy politikai kommunikátornak, egy szóvivőnek vagy akár egy zenésznek megvillantania ahhoz, hogy sikeresen átadja gondolatait a közönségének. Ami közös és elengedhetetlen az az, hogy a pulpituson állónak el kell engednie, le kell bontania saját személyét, úgy érdemes a szónoklatot felfognia, mintha ő ott sem lenne. A hallgatóság a lényeg. A szónok csak egy cső, melyen keresztül eljutnak a mondattá szőtt szavak a közönséghez.

A sikerélményen túl mit viszel még magaddal a versenyből?

Egy nagyon fontos szemelvényt saját magamról. A legfontosabb számomra továbbra is az, hogy gondolatokat fogalmazzak meg, de ma már tudom, hogy ezeknek a külvilághoz való eljuttatását meg tudom oldani technikailag. Bár még van hova fejlődni, de bebizonyosodott, hogy képes vagyok rá. Most kicsit visszalépek, és azon fogok gondolkodni, hogy ezt az újonnan felfedezett erényemet hogyan tudnám kamatoztatni. Ha bármi olyan lehetőség gördül elém majd az úton, aminek része a szónoklás, ma már elhiszem, hogy abban lehet keresnivalóm. És ezt a Kossuth-szónokversenynek köszönhetem.