„Fentről kapok segítséget”

„Fentről kapok segítséget”

2022. szeptember 15.

A mi szemünk elsősorban a hatezer darabos Petőfi-kultusz gyűjteményén csillant fel, de a Kunszentmiklóson élő Székely Gábor nem csupán erről ismert országszerte. Helytörténészként, kutatóként, műgyűjtőként, íróként, újságíróként is találkozhatunk nevével. Tizenkét kötet könyv, ötszáz leközölt újságcikk van az eredménylistáján, két helytörténeti gyűjtemény, a Felső-Kiskunsági Emlékek Háza, továbbá a fülöpszállási futballcsapat kinevelése is a munkásságához fűződik.  

Hatezer Petőfivel kapcsolatos tárgyat összegyűjteni nem kevés idő, mióta tart a szenvedélye?

1980-ban kezdtem gyűjteni a költővel kapcsolatos kultusztárgyakat. Alapvetően helytörténésznek érzem magam itt a Felső-Kiskunságban, Fülöpszállás–Szabadszállás–Kunszentmiklós a kutatási területem. Budapesten is nagyszerűen lehet gyűjteni, árveréseken, régiségboltokban, antikváriumokban és a gyűjtői társadalomban. Először a szakirodalmat kerestem, ami Petőfi életével foglalkozik, később a művészek, festők, szobrászok Petőfivel kapcsolatos műveit is megvásároltam.

Milyen történet vagy hatás volt, ami elindította a költővel való foglalatosságát?

Hétévesen kerültem Budapestről Fülöpszállásra. Nagyanyám egyszer elvitt Kiskőrösre fogorvoshoz, ahol egy kis ház előtt sok ember álldogált koszorúkkal a kezükben. Akkor tudtam meg, hogy egy nagy költő született ott. Aztán megkaptam az első Petőfi-mesekönyvemet. Róna Emy festette a gyönyörű képeket a János vitézhez, amolyan színpadszerű, plasztikus könyvecske volt. A szomszéd falu Szabadszállás, ahol pedig minden ott lakó azt vallja, hogy ott született Petőfi. Ez volt az első dilemma! Hol is született? Később pedig, hogy hová tűnhetett el? Elesett Segesvárnál? Szibériába hurcolták az oroszok? Elkezdett érdekelni, hogy milyen híres emberekkel volt kapcsolata, és azok hogyan viszonyultak hozzá? Hogyan tudta a semmiből elindulva felépíteni önmagát? Hogyan volt képes 26 éves korára ekkora utat bejárni a halhatatlanságig? Meg akartam érteni, hogyan tudott az ismert úton végigjárva nyelveket elsajátítani, annyi művet megírni, dacolva a világgal, éhezéssel, nélkülözéssel, távol a szülőktől. Zseniális prófétikus meglátásai megdöbbentik a későbbi korok embereit. Huszonhat éves korában, elképesztő életművel a zsebében tűnt el valahol. Azt hiszem, én hasonló lelkületű ember vagyok, csak más körülmények között élek, és nem tudok úgy írni, mint Petőfi.

-
X
  
Milyen kincseket rejt a 6000 darabos gyűjtemény?

Petőfihez köthető tárgyakat, például egy pohárszéket és szalonedényeket. 1841 és 44 között Dunavecsén a Nagy Pál-féle házat bérelte Sándor két hónapig. Abban a szobában voltak ezek a tárgyak, ahol lakott. Petőfi apja 1833–36-ig bérelte a fülöpszállási Morgó vendégfogadót. Annak a háznak a padlásáról sok száz tárgy került elő, ezek közül szakemberek válogatták ki az akkor használt edényeket. Az első kiadású Petőfi-kötetek ritkaságnak tekinthetők. A korabeli kéziratok, a Petőfi által dedikált könyv, szobrok, festmények, grafikák, faragások, kisplasztikák, érmék, plakettek, képeslapok, társasjátékok, idegen nyelvű könyvek, szakirodalom, újságcikkek színes kavalkádja adja a látványos gyűjteményt. Az idegen nyelven kiadott Petőfi könyveim száma háromszáz körül jár, a képeslapok száma jóval ezer darab fölött van. Őrzöm az 1998–99-ből a Városligetben felállított Bem–Petőfi körkép (120 x 16 m) vendégkönyvét több mint tízezer aláírással. 48-as katonák, politikusok, Petőfi-rokonok, művészek írták be a véleményüket ebbe a fólió méretű, bőrkötésű albumba. Legalább háromszáz híres embert ismertem fel az aláírásokban ebben az igazán egyedinek számító műtárgyban.

Biztos sokan megkérdezték már, de engem is érdekel: van kedvenc darabja?

Talán a korabeli kéziratok, melyek a költőről üzennek. Cérnával összetűzött papírlapok, amelyek tudósítanak a kor eseményeiről. Egy ilyen bejegyzésből észleltem az ismert tényt, hogy a forradalmárok egy része a zsidókat, mint megbízhatatlanokat, nem akarták felvenni a nemzetőrségbe. Petőfi viszont a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jegyében kiállt mellettük. Elképesztő érzés forgatni, értelmezni ezeket a megsárgult lapokat.

-
X
  
Sokszor említi a sorsszerűséget, hisz ebben?

Úgy gondolom, mindannyiunknak van egyfajta rendeltetése itt a földön. Az enyém a Petőfi-kultusz ápolása. A beszerzések kapcsán mindig azt érzem, hogy odafentről kapok segítséget. A Jóisten számtalanszor vezetett olyan helyekre, ahol fontos és izgalmas kincsekre leltem. Egyszer hajnali háromkor felriadtam, hogy indulnom kell Pestre az Ecseri úti használtcikk-piacra – meseszép, páratlan Petőfi emlékekre leltem aznap. Máskor egy jelentéktelenebb programra kellett volna utaznom, de valami visszatartott. Később értettem meg, hiszen három busznyi látogató érkezett azon a napon a házamhoz, három különböző tájról, értesítés nélkül.

Melyik volt a leginkább sorsszerű beszerzése?

1999. július 30-án a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársaival szerettem volna Segesvárra utazni Petőfi eltűnésének 150. évfordulója alkalmából. Eltévesztettem az indulási időpontot, így lemaradtam a buszról. Egy hirtelen ötlettől vezérleve kimentem az Ecseri úti ócskapiacra, s olyan kincsekre bukkantam, ami ma is borzongató. Kisfaludi Stróbl Zsigmond kétszeres Kossuth-díjas szobrász nagy méretű Petőfi-portréját találtam az egyik pulton. A csoda szép, eredeti állapotában terrakotta és sárgás színű alkotás fekete olajfestékkel volt „gondosan” lefestve. A műgyűjtő bizonyára gyász hatására az összes műtárgyát – köztük ezt is – lefestette feketére. Valószínűleg megőrülhetett. Megvásároltam, és feketén meghagytam. De ezen kívül több, ehhez hasonló furcsa dologra találtam az elmúlt évtizedekben.

Izgatja még a gyűjtés?

Abszolút, rendületlenül. Olyan ez, mint a horgászat. Reggel az ember felébred, nem tudja aznap mit fog ki a vízből, de reménykedik, és várja a csodát. Ébren és fiatalon tart ez a küldetésszerű érzés. Járok aukciókra, találkozom gyűjtőkkel, kereskedőkkel. Többször többen meg akarták már venni a gyűjteményem egyes darabjait, vagy az egész kollekciót, de most még nem számolom fel.

-
X

Van kire hagyni majd a gyűjteményt?

Unokáim egyetemre vagy gimnáziumba járnak. Azt, hogy később átveszik-e, még nem tudom. Viszont tanulságos és figyelmeztető két régebbi gyűjtemény sorsa. A 19. század végén Ernst Lajos hatalmas Petőfi-kultuszgyűjteményt halmozott fel. Nem érdekelte a hivatalos szerveket, halála után szétszóródott az egész. Vagy ott volt a dunavecsei Vasberényi Géza, aki másodikként gyűjtött irtózatosan értékes Petőfi-anyagot. A hivatalos szervek az ő 1981-es halála után is hagyták, hogy ez a múzeumnyi kollekció elkallódjon. Véletlenül nekem is jutott ezen tárgyakból. Különösen örültem annak, hogy a Vasberényi-féle Petőfi-anyag katalógusát sikerült megszereznem, így ismerem az egykori könyveket, tárgyakat, kéziratokat. Roppant izgalmas átböngészni az apró kartonlapocskák ezreit.

Kezdetek óta saját házában fogadja a látogatókat, jól van ez így?

Nincs jól. Százhúsz négyzetméteren a padlásszobákban tárolom a tárgyakat, szép rendben tartva, de igen zsúfoltan. S még így is a tizennyolc év alatt százezren írták be nevüket a látogatókönyveimbe. Egyszer Kunszentmiklós Önkormányzatával közösen pályáztunk egy emlékház kialakítására, de nem nyertünk. Most a „Petőfi 200” programban ismét teszünk egy próbát, s úgy néz ki, hogy a 170 milliós pályázatunk nyerőre áll, csak a nemzetközi nehézségek fékezik a pénz megérkezését. 
Lassan negyven éve próbálok itt a Kiskunságon Petőfi-emlékházat létrehozni. Végül is Szabadszálláson volt a szüleinek háza, tehát a költőnek is az otthona huszonegy esztendeig. Kiskőrös igen jól gazdálkodik Petőfi másfél esztendős ott-tartózkodásával. Négy múzeumépületük van, több állandó munkatárs dolgozik azokban, egymást érik a rendezvényeik. Nem beszélve a pályázataikról. Így kell Petőfi emlékét ápolni! Míg Kiskőrös a kortárs alkotók műveit gyűjti és állítja ki, addig az én gyűjteményem 1945 előtti emlékekből áll, nagy része 19. századi. Azt gondolom, hogy remekül kiegészíti egymást a két gyűjtemény. Ha megvalósul a Kiskunságon a Petőfi-ház létrehozása, az egyfajta bocsánatkérés is a költőtől, hiszen 1848-ban Szabadszálláson a követválasztáson csaknem agyonverte a leitatott nép. Szóval „megkövetjük” Sándort − ha sikerül. Az már biztos, hogy a ház bejáratánál a Búcsú Kunszentmiklóstól című versének két sora lesz márványba vésve, melyet így fogalmazott meg a költő: 

Kiskunsági Szentmiklósnak ifjú népe 
benyitottál a szívemnek közepébe…