Lányregénytől a doktori fokozatig

Lányregénytől a doktori fokozatig

2022. május 12.

Tízévesen egy névnapra kapott Szendrey Júlia könyvvel kezdődött minden. Akkor ragadta magával és foglalkoztatja azóta is Gyimesi Emese irodalom- és társadalomtörténészt Szendrey Júlia színes személyisége és értékes írói munkássága. De vajon hogyan és milyen módszerek segítségével kerülnek elő a semmiből egy szerteágazó életmű darabjai, s hív életre valaki egy olyan, addig nem létező fogalmat, mint a Szendrey Júlia-kutató? 

Melyik könyv volt ekkora hatással önre, és miért? 

Kertész Erzsébet Szendrey Júliáról írott lányregényét ajándékozta nekem anyukám 2000-ben, mert gyerekként vonzottak a női főszereplőket középpontba állító történelmi regények. Kertész Erzsébet olyan plasztikusan rajzolta meg a regénybeli Júlia egyéniségét, hogy nagyon közel éreztem magamhoz, mélyen tudtam azonosulni vele. Tetszett, hogy Szendrey Júlia mert másként gondolkodni és cselekedni, mint ahogy azt elvárták a lányoktól abban a korszakban. Azonban nemcsak ő lopta be magát a szívembe, hanem rajta keresztül az egész 19. századi világba beleszerettem. Aztán persze sorra váltották a rajongott hősök és történelmi korszakok egymást az életemben, egyik olvasmány hozta a másikat, de a 19. század szeretete és a Szendrey Júlia iránti kíváncsiság megszilárdult bennem.  

Mikor érezte úgy, hogy Szendrey Júlia-kutató lesz?  

A kutatásaim elején még nem tudatosult bennem, mert nem létezett ilyen fogalom. Nem gondolta senki, hogy éppúgy lehet valaki Szendrey-, ahogyan például Petőfi- vagy Arany-kutató. Akkor még nem látszott, hogy egy nagy jelentőségű életmű van mögötte. A szakmai köztudatban már rég nem volt ismeretlen az a tény, hogy ő egy önálló írónő, de a kiadatlan műveit senki nem tárta fel. Egy hosszabb folyamat volt, amíg előttem is kibontakozott, hogy a fő szakterületemet a vele kapcsolatos témák fogják alkotni. Ennek része volt az is, hogy egy akkor (2009-ben) indult, női szerzőkkel foglalkozó egyetemi kurzuson én már őt választottam. A kutatásom azonban soha nem szűken az ő személyiségére és munkásságára vonatkozott, hanem ahogy elmélyültem egy-egy tágabb kutatási problémában, mindig úgy alakult, hogy az adott jelenség elemzése összekapcsolódott Szendrey Júliával és a hozzá kötődő különféle forráscsoportok feltárásával. Elsőként az a fontos kérdés foglalkoztatott vele kapcsolatban, hogy miért úgy rögzült a naplója a köztudatban, mint a Petőfi-szerelem terméke.  

-
X

Biztos nem evidens a válasz, elárulja, miért? 

A kutatásaim során arra jöttem rá, hogy egy profi marketingstratégiával állunk szemben. Petőfi és Jókai ugyanis több helyen módosítottak Szendrey Júlia eredeti naplószövegén. Ezeket a „korrektúrákat” korábban is észrevették az irodalomtörténészek, de azokat stilisztikai szempontból szükségesként értelmezték, ezért a naplót Petőfi és Jókai szerkesztői munkájának tekintették. Ezzel nem értettem egyet, mivel itt nem szakmailag indokolt változtatásokról volt szó, hanem kifejezetten olyanokról, melyek az írás jobb eladhatóságát szolgálták. A megjelent naplórészletek fő vezérfonalát a Petőfi-szerelem jelentette, erre helyezte a hangsúlyt Jókai szerkesztői előszava is. Ez azonban nagymértékben befolyásolta Szendrey Júlia megítélését, írásainak értelmezését, és így az utókor sem önálló alkotóként kezelte, hanem ebben a keretrendszerben. Az első nagyobb lélegzetű tanulmányom ennek a kérdésnek a boncolgatásáról szólt 2009-ben. 

Ez indította el aztán a valódi, mélyreható és szerteágazó kutatás felé? 

Igen, ez adta a kezdőlökést. Emellett nagyon erős volt bennem a vágy arra, hogy elolvashassam Szendrey Júlia verseit. Erre még gimnazistaként tettem először kísérletet, akkor szembesültem azzal, hogy egyetlen kiadás elérhető, amely 1909-ben jelent meg. Nagyon megmaradt bennem a sajtó alá rendező, Bihari Mór mondata arról, hogy „alkalmasint írt még többet is, de az akkori idők szépirodalmi s divatlapjai” csak hiányos példányokban vannak meg. Ez egyrészt arról árulkodott, hogy több költemény is fennmaradhatott, másrészt arról, hogy ez a kiadás nem az eredeti kéziratok alapján készült. Emiatt kezdtem el másodéves egyetemistaként, 2010-ben céltudatosan keresni Szendrey Júlia verskéziratait. Ennek első lépéseként egy 1928-as katalógust találtam meg, ez alapján különböző közgyűjteményekben folytattam a nyomozást. Soha nem felejtem el, milyen érzés volt, amikor először tarthattam a kezemben Szendrey Júlia kéziratos versgyűjteményét. Ez volt életem egyik legfelemelőbb pillanata.  
A következő években számos tanulmányt publikáltam erről és a Szendrey-családhoz kötődő más forráscsoportokról is. Kritikai igényű kiadásként (vagyis az összes szövegváltozattal és bőséges jegyzetapparátussal együtt) hosszas előkészítés után, 2018-ban jelent meg a Szendrey Júlia összes verse kötet. Az előkészítő műveletek közé tartozott a kéziratok újrarendezése is, amely azért volt fontos, mert a költemények kötetbeli sorrendjét is meghatározta. Közben a doktori disszertációm is elkészült Szendrey Júlia irodalmi pályafutásának társadalomtörténeti kontextusairól, amely önálló könyv formájában 2021-ben jelent meg. Ugyanebben az évben rendeztem sajtó alá Szendrey Júlia elbeszéléseit és meséit is. Így a költészete után végre az írói világát is megismerhetik az érdeklődők. Az irodalmi művek mellett nagyon érdekesek a családi dokumentumok is: Szendrey Júlia korábban kiadatlan kislánykori levelei, valamint Petőfi Zoltán levelezése féltestvéreivel. Ezek a Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című könyvemben olvashatóak. 

A közgyűjteményeken, levéltárakon kívül hol tudott még kutatni? A kutatási módszereket az egyetemen oktatják vagy mindenki a saját maga útját járja?  

A kéziratok sajtó alá rendezése során felmerülő problémák megoldásában mindig számíthattam a témavezetőim, Szilágyi Márton és Czoch Gábor segítségére. Az egyetemi oktatás főként elméleti és módszertani szinten adott sokat. Megtanultuk, hogyan lehet úgy kontextusba helyezni különböző jelenségeket, személyeket, hogy az ne csupán a vizsgált témára vonatkozóan legyen releváns, hanem tágabb értelemben is hozzájáruljon az adott korszak vagy problémakör megértéséhez. Ezentúl segített átlátni, hogy az utóbbi évtizedekben milyen friss kutatási szempontok, irányzatok jelentek meg, s ezek mely módszertannal dolgoznak.  
Nekem emellett sokat jelentett az is, hogy külföldön, Prágában és Szicíliában is folytathattam tanulmányokat. Ott értettem meg igazán, hogy valójában a megközelítés, a módszer számít, nem önmagában a kutatás tárgya. Egy külföldinek Szendrey Júlia neve önmagában nem mond semmit, de ha jól érzékeltetem és elvontabb szintre emelem a kutatási problémát (például azt teszem fel kérdésként, hogy milyen lehetett a 19. századi kulturális életben női szerzőként érvényesülni, s milyen társadalmi viták övezték ezt), akkor sokkal könnyebben tudnak akár Szendrey Júliához, akár a magyar történelem bármely más alakjához kapcsolódni, hiszen az általam elemzett jelenségek, folyamatok más országokban is lezajlottak. A kéziratok feltárása tehát mindig csak a kiindulópont. Az igazi kihívást és izgalmat az jelenti, hogyan tudja azokat a kutató jól kontextusba helyezni, hogyan képes általuk nagyobb összefüggésekre rámutatni. 

-
X

Ehhez milyen szálakat tud még behúzni a kutatói munkájába? 

A kéziratok feltárása mellett mindig fontosnak tartottam a korabeli sajtó kutatását is, amely sokat segít a hétköznapi élet jellemzőinek, a kortársak világképének, gondolkodásmódjának megértésében. Szendrey Júlia esetében nagyon jelentőségteljes az is, hogy mely műveit jelentette meg, és milyen típusú sajtóorgánumokban, vagyis a publikációs stratégiáját is a folyóiratok vizsgálata révén tudtam felfejteni. A kéziratok és a korabeli sajtó párhuzamos kutatása a munkám során szervesen összekapcsolódott egy fontos elméleti problémával, a privát és a nyilvános szféra közötti viszonyrendszer elemzésével. A 19. század világképével kapcsolatban ez egy nagyon érdekes kérdés, mert ebben a korszakban a privát és nyilvános szféra igencsak élesen elvált egymástól, és a kettő között lényegében nem volt átjárás: a nők a privát szférában maradtak, míg a nyilvánosság a férfiak birodalma volt. Engem nagyon érdekelt, hogy a gyakorlatban is ennyire merev volt-e ez a határvonal, mint amennyire a nemi szerepekről szóló korabeli normatív szövegek alapján tűnik. A nyilvánosság elé lépő női szerzők (például Szendrey Júlia) példája ugyanis éppen azt sejteti, hogy igenis létezett átjárás a két szféra között. S arra, hogy ez miként történhetett meg, ennek a „határátlépésnek” milyen lehetőségei és milyen korlátai voltak, csak akkor jöhet rá valaki, ha egyszerre kutatja a kéziratokat és a korabeli sajtót.  

Bukkant-e esetleg fontos információra extrém vagy nem várt helyen?  

2010 körül még nem voltak a közgyűjtemények online katalógusai olyan mértékben kiépítve, mint ma, így akkoriban a kutatás folyamata többlépcsős (több buktatóval járó, és éppen ezért bizonyos szempontból izgalmasabb) volt, mint napjainkban. A kutatáshoz azonban kétségtelenül most is szükség van a háttértudás mellett „fantáziára” is. Ez alatt például azt értem, hogy a kutatónak végig kell gondolnia, hol képződhetett olyan forrás, amely a nyomozás szempontjából hasznos lehet, és ez a legkézenfekvőbb fondcsoportokon (nagyobb terjedelmű, egymással összetartozó forráscsoportokat tartalmazó levéltári egység) kívül hova kerülhetett. Ezzel a megközelítéssel sokszor bukkantam már értékes forrásokra. Például Majthényi Flóra (költő, Szendrey Júlia kortársa) hagyatékára, amelynek jelentős része a Babits-fondba került, mert Babits Mihály felesége, Török Sophie sokat foglalkozott vele. 
Olyan is többször előfordult, hogy egy hatalmas forráscsoport kutatása közben leltem újdonságra, hiszen egy adott fond egyes részeinek gyakran nincs külön jelzete. Így az egyes különlegességek csak a „nagy egész” kutatása közben kerülhetnek elő. Számomra ilyen volt 2012-ben Szendrey Júlia gyermekeinek kéziratos folyóirata, a Tarka Művek, amely csak a szűk család és a baráti kör számára készült, de mégis remekül imitálta a korabeli újságok jellegzetességeit. Erre sem egy külön jelzet alatt, hanem egy hatalmas anyag részeként találtam rá. Óriási élmény és öröm volt látni ezt a korszakot a gyermekek szemén keresztül, hiszen ez igazi ritkaságnak számít, és számos kutatási irányvonalhoz jelent kiváló forrást. 

Mennyiben segítette vagy módosította a kutatómunkáját a társadalomtörténeti szemlélete? 

A kutatásaim kezdetétől alapvetően meghatározza a szemléletmódomat és a kérdésfeltevéseimet a társadalomtörténeti megközelítés. Ez az oka annak is, hogy a Szendrey Júliáról szóló, tavaly megjelent monográfiám sem egy klasszikus irodalomtörténeti szerkezet szerint épül fel, nem műfajok alapján elemzem az irodalmi munkásságát, hanem kifejezetten a társadalomtörténeti kontextusokra koncentrálva térképezem fel a pályafutását. 
A fejezetek problémacentrikusak, Szendrey Júlián keresztül igyekszem egy-egy korabeli jelenségre és ezáltal több egymásba fonódó, tágabb folyamatra rávilágítani. 

Milyen jövőbeli kutatási témák és irányok foglalkoztatják? 

Sok tervem van, most csak egyet emelnék ki. Eddig is foglalkoztam Szendrey Júlia Petőfivel összefonódó életszakaszával is, de a publikációim nagyobb része főként a Petőfi eltűnését követő időszakra vonatkozott, hiszen a kiadásra váró kéziratok jelentős része is ehhez a periódushoz kötődött. E kutatási irányvonal folytatása mellett, szeretnék egy olyan könyvet írni, amely egészen új szempontból világítja meg kettejük kapcsolatát. A szerelmük megítélésére nagyon rányomta a bélyegét egyrészt a Petőfi-kultusz, másrészt pedig egy igen elterjedt, pszichologizáló megközelítés. Ennek jegyében vagy túlontúl patetikusan, vagy megdöbbentően bulvár stílusban írtak róluk. Én most egy olyan könyvön dolgozom, amely képes megfelelően érzékeltetni, hogy mit jelentettek a döntéseik abban a társadalmi közegben, miért volt hatalmas tétje a választásaiknak, hogyan élték meg a rendi társadalom polgári társadalommá formálódásának kezdeti szakaszát. Remélem, hogy ez a megközelítés hozzájárulhat ahhoz, hogy közelebb érezzük magunkhoz Szendrey Júlia és Petőfi Sándor személyiségét, ugyanakkor árnyaltabban is lássuk őket, átérezve azt, hogy az utólag nyílegyenesnek tűnő pályájuk teli volt emberpróbáló döntéshelyzetekkel, konfliktusokkal, nehézségekkel. És emellett megértve azt is, hogy most egy olyan társadalomban élünk, amelynek pozitív értékeit többek között ők álmodták meg.