Arcok a legendák és álmok seregéből

Arcok a legendák és álmok seregéből

2022. május 11.

Évtizedeken át sokakat foglalkoztatott a kérdés, vajon ki volt az utolsó ’48-as honvéd. Több felhívás és kezdeményezés is napvilágot látott, hogy számba vegyék a még élő, veterán katonákat, s az utolsót a nemzet halottjaként temessék el. Izgalmas és megérintő olvasmány e témában a Magyar Kultúra magazin márciusi Huszár lapszámában Arcok a legendák és álmok seregéből címmel megjelent írás. 

„Ki lesz ő? Aki utolsónak megy el, és utána többé nem következik senki, a történelmi sírboltot lezárják, aki ugyanazt az imádságot mondja, császárok és közkatonák felett, dolgavégezetten leül a históriai lépcsőre, hogy időtlen időkig virrasszon egy dicső nemzet gyönyörű élményei felett” – teszi fel a kérdést Krúdy Gyula is 1926-ban Az utolsó 48-as honvéd című írásában. 

1902-ben Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójára és Fadrusz János Mátyás király emlékművének leleplezési ünnepélyére készülve, a kolozsvári ereklyemúzeum a szabadságharc kitörésének 45. évfordulóján újabb országos felhívást tett közzé, hogy fotózzák le a még élő honvédeket, és a fényképeket küldjék el díjtalanul a múzeum számára. Ez a felhívás is ösztönözte a Hódmezővásárhelyen élő, patrióta fényképészt, Plohn Józsefet, hogy százötven portréval gazdagítsa ezt az arcképcsarnokot. Plohn József 1894–95-ben, majd 1902-ben fényképezte az 1848–49-es forradalom és szabadságharc veterán katonáit – a honvédportrék a Tornyai János Múzeum Helytörténeti Gyűjteményének legismertebb részei, a gyűjteményt alkotó 141 fényképen és 146 darab üvegnegatívon szereplő 150 honvéd veteránról összesen 156-féle fotóbeállítás maradt ránk. 

Plohn műtermének faragott, díszes bútorai közé igen különböző társadalmi helyzetből érkeznek az idős honvédek. Százhuszonketten viselik mellükön a szabadságharcos honvéd érmet, többen Ferenc József-érmet is. Vannak, akik ünneplőruhájukban, vannak, akik agyonfoltozott hétköznapi nyomorukból kitekintve néznek szembe a kamerával. A tekintetek árulkodók, egy-egy gesztus, kéztartás, leejtett váll vagy felszegett áll is jelzi, milyen ember volt az, aki Kossuth hívására harcba indult. Vannak köztük bölcsek, megfontoltak, derűs emlékezők, szikrázó szemű öntudatosak, keserűn merengők, akiknek a hétköznap is megpróbáltatás, nem csak a csatatér. A szemünk előtt elidőznek pár pillanatra, kitekintenek ebből a furcsa örökkévalóságból, miközben úgy lépnek be a fényképész furcsa masinája elé, hogy életük nagy eseményére gondolnak, azokra az időkre, amikor a tenni akarás összehívta őket. Egykor fegyvert ragadva harcolni indultak a szabadságért, most meg egy egész élet csörömpöl utánuk, miközben feltűzik mellükre az érmeket és pár percre megpihennek a bársonnyal áthúzott, rojtokkal díszített, faragott karosszéken.  

Ha szeretne többet megtudni az utolsó honvédekről, az elkészült portrék sorsáról és Plohn Józsefről, e gazdag életművel rendelkező, de torokszorítóan tragikus sorsú fényképészről, szívből ajánljuk Bonczidai Éva remek írását. 

A Petőfi Kulturális Ügynökség kiadásában szerkesztett Magyar Kultúra egy havonta megjelenő kulturális-művészeti lap. Célja, hogy izgalmas, egyedi szemszögből mutassa be kortársainkat az irodalom, képző- és iparművészet, komoly- és könnyűzene, színház-, tánc- és cirkuszművészet világából. 

A lap megrendelhető: https://magyar-kultura.hu/

Online követhető: https://kultura.hu/

Képek forrása: Tornyai János Múzeum