Számokban mért nagyság

Számokban mért nagyság

2022. május 04.

Mindenki másképp csodálja és adott esetben kutatja Petőfi Sándort, beleszőve saját identitását, érdeklődését, szakmai kíváncsiságát. Egy Petőfit rajongásig szerető informatikus sem tud kibújni a bőréből. Ezt láthatjuk Oriskó Norbert A természet vadvirága című könyvét lapozgatva is, melyben a Galántán élő szerző grafikonokkal, térképekkel és rendkívül érdekes, eddig nem látott számadatokkal igyekezett Petőfi nagyságát még inkább kidomborítani.  

A virág szót 291-szer, a szabadság szót 126-szor, a halált 227-szer használta Petőfi, s rövid élete során egymillió betűt írt le. Számos ehhez hasonló számadat fogadja a könyv olvasóit. Honnan jött az ötlet, hogy ilyen módon közelítsen Petőfihez? 

Konzervatív, hagyománytisztelő emberként azt vallom és magamra nézve is kötelező érvényűnek tekintem: a suszter maradjon a kaptafánál. A könyv a nemzeti összetartozás évére és az akkor még csak közelgő Petőfi-emlékév tiszteletére íródott. Szerettem volna emléket állítani e nagyságunk csodálatos és példa nélküli életútjának. Mindezt rendhagyó, újszerű, elvárásokról és szabályoktól mentes formában képzeltem el. Így jött az ötlet, hogy egyfajta szakmabeli tanulmányt is készítsek Petőfiről. Sok-sok adatot gyűjtöttem össze, számoltam ki, többek között azt, hány városban született költeménye, mennyi verssort írt le, egyes szavakat hányszor használt. Bevittem a verseit különféle adatbázisprogramokba, melynek köszönhetően hamar megkaptam az egyébként meghökkentő számokat. Így állítottam az informatika tudományát is Petőfi éltetésének szolgálatába.

A számadatokon kívül sok egyéb információ is található a kötetben, feldolgozza Petőfi egész életét. 

Újságíróként bárhol is publikáltam az elmúlt két és fél évtized alatt, amikor csak tudtam, cikket írtam Petőfiről. Ezeknek a korábbi írásoknak az átdolgozott, lerövidített kivonatai teszik ki a könyv kétharmad részét, melyeket persze igyekeztem érdekesen, eddig nem megszokott szemszögből közelítve, sztorikkal fűszerezve tálalni.

-
X

Miért ezt, a könyv különlegességére cseppet sem utaló címet adta? 

Jogos a kérdés. Petőfit leggyakrabban a haza, szabadság, szerelem szavakkal párosítjuk. A kutatásaim során azonban rájöttem, hogy a virág szót sokkal többször használta, mint a fentieket, és több művében számos jelentéssel felruházva tér vissza. A könyvem címe egy Petőfi-vers, egy, a számos ars poeticája közül, amelyben olyan tulajdonságokat csillant fel magából, amivel könnyen tudok azonosulni. Szerettem volna, ha Petőfi viráglelkű, rendkívül érzékeny énje is megmutatkozik, és ezzel az elgondolkodtató címmel egyfajta Petőfivel kapcsolatos paradigmaváltást is elindíthatok.  

Honnan önben ez a kiapadhatatlan szeretet a költő iránt? 

Petőfit nagyrészt édesanyámnak köszönhetem, ő ismertette és szerettette meg velem. A szívemet eleinte inkább nemzeti érzelmeivel, hazafiasságával dobogtatta meg, de aztán lassan a versei is beúsztak az életembe. Anyukám sokat mesélt róla, felolvasott a költeményeiből, a költő iránti szeretete szinte átolvadt belém. Amikor látta, hogy mindez bennem igencsak termékeny táptalajra hullik, egy nap a kezembe adta Petőfi összes költeményét tartalmazó kötetét. Ahogy lapozgattam a könyvet, észrevettem, hogy sok vershez hozzászólásokat, megjegyzéseket írt. Az apostol című elbeszélő költemény „Mi célja a világnak? / Boldogság! s erre eszköz? a szabadság!” sorai mellett egy dátumot és ezt a mondatot találtam: „Ezen a napon végtelenül boldog voltam”. Megkérdeztem tőle miért, s azt mondta, azért, mert ekkor járt először náluk udvarlóként az édesapám. Hát, így éltünk mi. Ennek volt az eredménye, hogy nyolcévesen a Petőfi születésének 150. évfordulója alkalmából sugárzott televízió műsorokat szinte faltam, kilencévesen pedig már egy iskolai emlékünnepségen mondtam el a Nemzeti dalt. A Petőfi összes költeményeit azóta is nap mint nap forgatom. Legyek bármilyen hangulatban, az ő műveiben mindig találok kapaszkodót. Egyfajta bibliaként használom, természetesen nem a Szentírás helyett, hanem amellett. 

-
X

Miért nem lett akkor irodalomtörténész vagy magyartanár?  

Szakmámként mást választottam, hiszen informatikusként keresem a kenyerem, de Petőfi állandó szerelem maradt és kíséri az életem szinte minden színterét. Emellett kb. huszonöt éve cikkeket is írok, sok esetben Petőfiről, először egy Ifi című ifjúsági magazinnál, majd a Szabad Újságnál publikáltam, jelenleg a Felvidék ma hírportálon, ez utóbbit tizenhat évvel ezelőtt Pogány Erzsébettel együtt hoztuk létre.  

Az anyai örökséget átadja a saját gyerekeinek is? 

Természetesen igen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a könyv borítóját a harmadiknak született Bálint fiam készítette, s irodalmi konzulensként a magyar szakos tanár barátnőm, Szabó Mária állt mindvégig mellettem.

Említette, hogy 3x333 példányszámú nyomtatása volt eddig a könyvének. Ezek valamilyen bűvös, informatikai számok?  
Ahogyan a könyv szerkezete és címe, úgy ez a szám is a szabályok elleni lázadás, s hűen tükrözi Petőfi jellemét, aki az egyik úti jegyzetében így fogalmaz: „S mi az a szabály? Semmi más, mint a sánta középszerűség mankója.”