A Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium tanára és diákjai eredendően nem gondolkodtak nagy ívű és monumentális alkotásban. Az intézmény adott otthont márciusban a Petőfi Sándor nevét viselő Középiskolák Országos Találkozójának, s erre az alkalomra szerettek volna egy Petőfihez köthető, egyszerű, de mutatós díszletet létrehozni. Aztán Pócs József rajz- és vizuális kultúra szakos tanár kreativitása szárnyalni kezdett. A gyerekek bevonásával bő egy napig ötletelt, majd előállt egy meghökkentő kupakkép vázlatával. A diákok körében is kedvelt rajztanár gyöngyékszereket is készít, s az ehhez használt számítógépes tervezőprogramot hívta segítségül e projektnél is. „Orlai Petőfi festményét választottam ki, melyet grafikai programmal a szükséges módon átalakítottam, majd behívtam a gyöngyfűző programba. Az így elkészült látványterv megmutatta, hogyan nézne ki a kép gyöngyből, és hány darabot kellene hozzá felhasználni. Ezt fordítottuk át különféle számításokkal, szerkesztésekkel kupakra, s megkaptuk, hogy sorokra bontva hány fehér, rózsaszín és kék kupakra van szükség ahhoz, hogy a kép a végén a legapróbb részleteiben is összeálljon.”
XA lázas munka során 22 kilogramm, összesen 13 500 darab kupak lényegült át kreatív alkotássá. A mezőberényi önkormányzat örömmel ajánlotta fel a kezdeményezéshez a kupakokat, melyet aztán időközben visszapótolt az iskola. A kupakokat a gyerekek átfúrták, így három héten keresztül berregtek a fúrógépek, melyet a spárgára való felfűzésük követett. Mivel a mezőberényi PSG ökoiskola, így szóba sem jöhetett semmiféle ragasztóanyag használata. A 420 centiméter magas és 290 centiméter széles szemrevaló alkotást a kreatív csapat végül a kollégium aulájában lógatta fel, mely elég nagy tér ahhoz, hogy érvényesülni tudjon.
XBár a diákok közül sokan mindvégig kétkedtek a mű létrejöttének sikerében, örömmel ugrottak fejest a kreatív feladat megoldásába. A 11. és 12. évfolyam tanulói a teljes hónap alatt aktívan dolgoztak, de gyakran besegítettek a 10. osztályosok is. Önként, örömmel, akár délután is. Összességében 200 gyerek egy hónapos keze munkáját dicséri az alkotás. Mindenki kiválaszthatta a neki leginkább tetsző munkafolyamatot, voltak, akik kupakot válogattak és mostak, fúrtak vagy fűztek, egyesek számoltak vagy a szerkesztésben segítettek, de nem maradt felelős nélkül a logisztikázás és a mindennapos takarítás sem.
X„Nagyon jó hangulatban teltek ezek az órák. A gyerekek örömüket lelték a munkában, vállvetve, egymást segítve dolgoztak. Ha épp nem zakatoltak a fúrógépek, megállás nélkül beszélgettek egymással, órákig elő sem kerültek a mobiltelefonok. Amikor felhúztuk és összeállt a kép, eufórikus hurrá-érzés öntött el mindenkit, szabályosan ujjongtak a gyerekek. Azt gondolom, a végzős diákjainknak nemcsak maradandót sikerült alkotniuk, de a járványhelyzet miatt bezártságban töltött két évük után végre egy összekovácsoló, felszabadító, örök emlékű közösségi programmal tudják zárni a tanévüket. S ez talán a legfontosabb pozitív hozadéka az eseménynek.”