Petőfibe oltott szomjúság

Petőfibe oltott szomjúság

2022. április 08.

Azt gondolhatnánk, hogy egy forradalmi ötlet megvalósulását hosszas gondolkodás előzi meg, és terjedelmes alkotási folyamat jellemzi. Pócs József pedagógus elképzelésének létrejötte kivétel. Mindössze kétnapos tervezésre, egy kreatív tanár és 200 lelkes diák egy hónapos munkájára volt szükség ahhoz, hogy megszülethessen a műanyag kupakokból megalkotott, óriás Petőfi Sándor portré. Ami így is tökéletesre sikeredett és nem várt módon nagyot szólt. 

A Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium tanára és diákjai eredendően nem gondolkodtak nagy ívű és monumentális alkotásban. Az intézmény adott otthont márciusban a Petőfi Sándor nevét viselő Középiskolák Országos Találkozójának, s erre az alkalomra szerettek volna egy Petőfihez köthető, egyszerű, de mutatós díszletet létrehozni. Aztán Pócs József rajz- és vizuális kultúra szakos tanár kreativitása szárnyalni kezdett. A gyerekek bevonásával bő egy napig ötletelt, majd előállt egy meghökkentő kupakkép vázlatával. A diákok körében is kedvelt rajztanár gyöngyékszereket is készít, s az ehhez használt számítógépes tervezőprogramot hívta segítségül e projektnél is. „Orlai Petőfi festményét választottam ki, melyet grafikai programmal a szükséges módon átalakítottam, majd behívtam a gyöngyfűző programba. Az így elkészült látványterv megmutatta, hogyan nézne ki a kép gyöngyből, és hány darabot kellene hozzá felhasználni. Ezt fordítottuk át különféle számításokkal, szerkesztésekkel kupakra, s megkaptuk, hogy sorokra bontva hány fehér, rózsaszín és kék kupakra van szükség ahhoz, hogy a kép a végén a legapróbb részleteiben is összeálljon.”  

-
X

A lázas munka során 22 kilogramm, összesen 13 500 darab kupak lényegült át kreatív alkotássá. A mezőberényi önkormányzat örömmel ajánlotta fel a kezdeményezéshez a kupakokat, melyet aztán időközben visszapótolt az iskola. A kupakokat a gyerekek átfúrták, így három héten keresztül berregtek a fúrógépek, melyet a spárgára való felfűzésük követett. Mivel a mezőberényi PSG ökoiskola, így szóba sem jöhetett semmiféle ragasztóanyag használata. A 420 centiméter magas és 290 centiméter széles szemrevaló alkotást a kreatív csapat végül a kollégium aulájában lógatta fel, mely elég nagy tér ahhoz, hogy érvényesülni tudjon.  

-
X

Bár a diákok közül sokan mindvégig kétkedtek a mű létrejöttének sikerében, örömmel ugrottak fejest a kreatív feladat megoldásába. A 11. és 12. évfolyam tanulói a teljes hónap alatt aktívan dolgoztak, de gyakran besegítettek a 10. osztályosok is. Önként, örömmel, akár délután is. Összességében 200 gyerek egy hónapos keze munkáját dicséri az alkotás. Mindenki kiválaszthatta a neki leginkább tetsző munkafolyamatot, voltak, akik kupakot válogattak és mostak, fúrtak vagy fűztek, egyesek számoltak vagy a szerkesztésben segítettek, de nem maradt felelős nélkül a logisztikázás és a mindennapos takarítás sem.  

-
X

„Nagyon jó hangulatban teltek ezek az órák. A gyerekek örömüket lelték a munkában, vállvetve, egymást segítve dolgoztak. Ha épp nem zakatoltak a fúrógépek, megállás nélkül beszélgettek egymással, órákig elő sem kerültek a mobiltelefonok. Amikor felhúztuk és összeállt a kép, eufórikus hurrá-érzés öntött el mindenkit, szabályosan ujjongtak a gyerekek. Azt gondolom, a végzős diákjainknak nemcsak maradandót sikerült alkotniuk, de a járványhelyzet miatt bezártságban töltött két évük után végre egy összekovácsoló, felszabadító, örök emlékű közösségi programmal tudják zárni a tanévüket. S ez talán a legfontosabb pozitív hozadéka az eseménynek.”