„Nyelvében él a nemzet” – de miért csak a XIX. század óta?

2023. november 13.
8 perc
Bátori Anna

Magyar az, aki… Hogyan is folytassuk a mondatot? Sokan talán a „magyarul beszél” befejezést választanánk, bár az sem kizárt, hogy árnyaltabban gondolkodunk a kérdésről. (Mert mi a helyzet például azzal a kedves francia szomszéddal, akivel egész jól el lehet társalogni magyarul, s akinek az iskolás kisfia a minap akkora lelkesedéssel harsogta a Nemzeti dal refrénjét, hogy még a szomszéd utcában is kokárdák nyíltak a földből?) A gyerekek azonban aligha jutnak el az árnyalt megfogalmazásokig, ők feltehetőleg a „magyar az, aki magyarul beszél” definícióra tennék le a voksukat, egyszerűsítő gondolkodásukkal éles fénnyel rávilágítva a társadalmunkban élő sztereotípiákra. A nyelvhasználat és a kulturális identitás gyakran a lakóhelyként szolgáló országgal is összekapcsolódik: ezért vélheti egy óvodás korú kisgyerek teljes joggal, hogy külföldön született kistestvére a magyar helyett az idegen, befogadó ország nyelvén fog megszólalni.


Ez is érdekelhet